(Emmett szemszöge)
A ház körüli erdő csendes volt és mozdulatlan, az utakon már egy lélek sem járt-kelt.
Lilly - éknél már nem égtek a villanyok, ezek szerint mindenki alszik. Nem volt nehéz feltörni a zárat, csak egy laza mozdulattal felnyitottam az ajtót, és belülről újra bezártam azt. Fel felé menet a lépcsőn hallottam az ismerős szuszogást, a hozzá párosodó szívdobogással. Képtelen lennék megszüntetni. A rabja vagyok. Hál'istennek ezen már nem kell többé gondolkodnom, hiszen kedvesem mindenki másnál szebb. A nimfák király nője, akkor is ha még nem az. Minden esetre az én király nőm helyét már biztosan birtokolja. Óvatosan feküdtem le mellé, hogy ne hogy felsikerüljön kelteni. Ahogy a mellkasomra húztam, elkezdett mocorogni, és motyogni álmában.
- Emmett...szeretlek! - bújt még közelebb, és most már egészen közelről hallottam a szuszogást.
Ekkor támadt egy ötletem. Nem éppen volt mondható kiváló ötletnek, de nekem tetszett. Elkezdtem puszilgatni az arcát, le, egészen a nyakáig, de ekkor átkarolta a nyakamat és egy puszit nyomott a számra.
- Miért nem alszol? - kérdeztem kuncogva.
- Talán mert valaki nem hagyja - lehelte álmos hangon.
- Bocsi, de annyira sexy vagy ebben a sortban és ebben a kis toppban.
Láttam ahogy a szavaim eljutnak a tudatáig és elvörösödik a sötétben.
- Sosem nyugszol. Ugye?
- Nem bizony. Hülye voltam, mikor megpróbáltam magam távol tartani tőled, nem tudom mi lenne velem.
Ekkor picike kis, vékony újját a szám elé tette, így kényszerítve csendre.
- Ha nem fogod be, betapasztom a szád. - suttogta. - Szeretlek, ennyi. Ami történt megtörtént, lezártuk. Itt vagyunk. Az ágyamban. Csak Te és Én.
- Hmmm... milyen kényelmes ágy. Ugye tudod hogy egy csomó dolgot lehet benne csinálni? - kuncogtam.
- Mire is gondolsz pontosan? - kérdezte ő is szintén vigyorogva.
- Mmm.... erre... - mondtam és benyúltam a takaró alá.
Végig húztam a kezem a combján. Mikor pedig elértem a fenekét, gyengéden belemarkoltam.
Kedvesem torkát jól eső sóhajok hagyták el....
Reggel nehezemre esett ott hagyni, de nem engedhettem magamnak egy apró hibát sem, így muszáj voltam elmenni vadászni. A telefonom rezegni kezdett.
- Nem soká indulok Alice! - szóltam bele, és letettem.
Szerelmem éjjeli szekrényében papír és toll után kezdtem kutatni. A kezembe akadt egy fekete- fehér fénykép. Lilly és egy, vele egy idős srác volt rajta. A képből ítélve nagyon szerethették egymást.
A fiú szorosan átölelve tartotta. Megfordítottam a képet. A hátuljára két szó volt írva: Örökkön - örökké.
Vajon ki lehet ez a srác? Ami biztos, az az, hogy közel álltak egymáshoz. Lilly boldog volt vele. Mi történhetett? Miért nem említette ezt nekem soha?
Ez még ki fog derülni....
Vissza csúsztattam a fényképet a fiókba, és írni kezdtem a lapra.:
,, Szívem! El kell hogy menjek, vigyázz magadra. Estére már itthon is leszek.
Csók: Emmett"
Letettem mellé az ágyba és kiugrottam az ablakon. A haza felé vezető úton végig a képen járt az eszem. Ki lehetett a pasi? Miért ért véget? Miért fájdalmas ez annyira Lillynek hogy nem szólt róla egy szót sem? - Nem tudtam a válaszokat, de megszerettem volna tudni.
Alice már a teraszon várt.
- Edward és én már nekifeküdtünk, de eddig nem találtunk, valami sokat.
- Mennyi az a nem sok? - kérdeztem idegesen.
- Gyere be. A többiek már ott vannak. - húzott magával húgom.
Edward éppen a nagy ebédlő asztalnál ült. A lap-top fent volt az asztalon, mellette egy halom papír, és irat. Régiek lehettek. Mind megvolt sárgulva már.
- A srác a képen Lilly volt barátja. A neve Adam Brown. Az 1900 -as évek elején született, Chicagóban. Anyja Dian Brightmore orvos asszisztens, Apja Jim Brown boncnok, és kutató. A vér mutációival foglalkozott főként. Az anyja korán meghalt.
- Ennyi? - türelmetlenkedtem.
- Egyenlőre. - bólintott Edward.
- De hogy a büdös francba élt túl 110 évet, úgy hogy még csak meg sem öregedett? - sziszegtem.
- Erre szeretnénk mi is rájönni, ugyanis a vámpírságot már kizártuk. Ha az lett volna akkor rejtélyesen eltűnt volna a tizenhetedik, vagy tizennyolcadik életéve körül. Körülbelül annyi idős lehet a srác a képen. De nem találtam semmilyen erre vonatkozó iratot, ami mindezt alátámasztaná. Az apja viszont 1963- ban megbetegedett. Valószínűleg megvághatta magát azzal a szikével, amellyel a holttesteket boncolta, mert vérmérgezésben elhunyt.
- Ez kezd nagyon érdekes lenni.... Én itthon maradok és megpróbálok minnél több mindent összekaparni. Már feltörtem az országos levéltár minden egyes olyan dokumentumát, fájlját és mappáját, amit nem hozhatnak nyilvánosságra. De idő míg megtalálom köztük amit keresek. Abban az időben rengeteg családnak volt Brown a család neve. Ráadásul az Adam sem volt ritka.
- Én itthon maradok vele, hogy segítsek. - állt mellé Alice.
- Rendben. - mondtam feszülten.
- Estére már itthon is leszünk . - szólt közbe megnyugtatóan Carlisle.
- Menjünk Fiam, hogy minnél előbb visszaérjünk. - mondta lágyan Esme.
- Oké, induljunk. - szóltam picivel higgadtabban, és elindultam a Jep felé.
A vadászat jóval agresszívabban sikerült , mint gondoltam volna. Elejtettem két grizzly-t, egy hegyi oroszlánt és egy jávor antilopot. A többiek persze hagyták hogy levezessem a napi feszültséget, és tűrték egy jó darabig, de mikor már a fél erdő romokban hevert, akkor Edward lépett oda hozzám.
- Tesóó.... nem terep rendezést jöttünk tartani, csak vadászni.
- Bocsi... ha kész vagytok akkor mehetünk.
- Nyugi fiam, meg oldjuk. - tette vállamra Apám a kezeit.
- Nagyon remélem, hogy Lilly biztonságban van.
Haza felé tartva idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon.
- Nyugi már Emmett. - szólt rám Jasper. - annyira ideges vagy hogy nem tudlak lenyugtatni.
- Nem megy, egyszerűen nem megy.
- Figyelj ő egyedül van, mi meg heten. Esélye sincs bántani Lillyt. Különben meg még azt sem tudjuk hogy mit akar pontosan. Sőt! ..... nem is akar semmit, mind össze csak annyi történt hogy találtál egy fényképet. - fogta meg a vállam Bella.
- Oké, Hugi...... igazad van. - Néztem rá a visszapillantó tükörből.
Mire haza értünk Alice már kint volt a verandán és minket várt.
- Találtunk egy két érdekes dolgot ! - lett komoly a hangja.
- Kíváncsian várom. - most már tiszta ideg voltam.
Belépve a tágas nappaliba Edwardot láttuk beletemetkezve egy csomó már megsárgult lap közé, és erősen gondolkozott valamin, miközben olyan gyorsan jegyzetelt, hogy azt még vámpír szemmel is alig lehetett követni.
- Mi....a - kezdtem volna bele.
- CSsss ..... találtunk ezt-azt.... - intett le Alice. Majd belekezdett a roppant hosszú mesébe.
Adam és Lily 3 éve ismerték meg egymást. A srác a helyi középiskolába járt, két év volt köztük. Mikor Lily beiratkozott Adam randira hívta , és találkozgattak. Aztán egy év múlva a fiú rejtélyesen eltűnt. Az aktájában nem találtunk sok mindent. Még a holtteste sem került elő, csak a naplója. Az a szerencsénk hogy a rendőr fő kapitányság - eltűnések osztályán megőrizték ezt a naplót mint bizonyítékot. Edward elment érte és kölcsön vettük. A srác különböző mérgeket tesztelt és egyéb ellenszereket.
Volt egy laboratóriuma , Forkstól 15 mérföldre, viszonylag közel, az erdő mélyén. Lehetséges, hogy itt zajlottak a kísérletek. Éjszaka elmegyünk és megkeressük.Ez az egész, még túl zavaros. Amúgy házasság kötési kivonatokat is találtam. Adam Brown és Kathrin More nevére. A nő tizenhét évesen ment hozzá 1927-ben. Érdekes módon 1946 - ban meghalt. A korboncnok iratai alapján felakasztotta magát. Egy búcsú levél is csatolva van mellé: ,, Örökkön örökké " Kathrin.
A kézirat nem egyezik az aláírásokkal a többi dokumentumból. Viszont eléggé hasonlít Mike Brown - éra. Mike Brown Floridai kereskedő. A csávó 1902- ben született. Anyja Dien Brightmore, apja Jim Brown. A papírok alapján Adam Brown ikertestvére. Csak hogy Adam Brown - nál nem esik szó egy állítólagos iker testvérről. Ráadásul Dien Brightmore orvosi kartonja is kizárta az iker terhességet. Itt kezdett érdekes lenni a dolog. - pörgött fel teljesen Alice.
Mike Brown anyakönyvi kivonata hamis. Az aláírások nyomokban eltérnek Adam anyakönyvi kivonatán található aláírásokkal. Tehát Adam Brown és Mike Brown egy és ugyanaz a személy. A kérdés csak az hogy miért csinált magának még egy személyazonosságot. Továbbá Mikenak sem állandó lakcíme, sem életbiztosítása amit azért a második világháború idején indokolt volt megkötni. Kathrin holtteste nem lett eltemetve és nem került sor hamvasztásra sem. Tehát mondhatjuk hogy eltűnt.
Újjabb házasság kötési kivonat: Maggie Hale. 1950 , Maggie 17 éves majd 1951 - ben esküvő. 19 év múlva a lány elhunyt.. öngyilkosság. A halál oka mérgezés. Folyékony nikotint ivott. Hagyott egy búcsúlevelet: ,,Örökkö örökké" Maggie. Az írás megint csak egyezik Mike Brown aláírásával. Adamat ez után az eset után halottnak nyilvánították. Végelgyengülés. Ezután Mike Brown elhamvasztattja testvérét. 2008 - ban Adam Brown unokája if. Adam Brown tűnik fel, és 2009- ben találkozik Lilyvel, 2010 - ben pedig eltűnik.
Most már csak az a kérdés, hogy miért jött vissza és hogy miért tűnt el. Ha megnézzük az évszámokat a lányok mind 17 évesek. Lily most töltötte év végén. És 19 év után haltak meg. A holttestek nincsenek sem eltemetve, sem elhamvasztva. Mike Brownról nincs több adat.
Adam Brown - ról már megint semmi adat. De ha halhatatlan, akkor még mindig élnie kell. Miért hagyta életben Lilyt? Milyen fontosabb dolga akadt?
Az is lehet hogy a mi felbukkanásunk zavarta meg. Sőt biztos is. Tudta, hogy vámpírok vagyunk, és hogy nekünk nem telne sok időbe míg rájövünk a titkaira. De Adam 2010-ben tűnt el. Most pedig 2011 van. Tehát előre kellett tudnia az érkezésünkről.
Az a lényeg, hogy Lilly-nek nem lett semmi baja.
Időközben besötétedett. Úgy döntöttem hogy elmegyek Lillyékhez, hátha meg tudok valamit. Edward ideadta a Volvót, hogy nekik megmaradjon a Jep.
