(Emmett szemszöge)
Emma kikerekedett szemekkel bámult maga elé.
Ezen egy kicsit elmosolyodtam, hogy még most is
mennyire zavarba tudom hozni. Mikor magához
tért a meglepődöttségből intett, hogy üjjünk le.
Miután helyet foglaltunk a nappaliban feltette
az őt foglalkoztató kérdést.
- Miről szeretnél velem beszélni? - kérdezte Emma
kíváncsian.
- Rólunk - válaszoltam tömören.
- Rólunk? - nézett rám meglepődve.
- 30 éve magányos vagyok, régen pedig szó volt
róla, hogy neked bejövök. Szóval azért jöttem,
hogy megkérdezzem lenne -e még nálad
esélyem? - láttam Emmán, hogyha eltudna
pirulni, pirosabb lenne a pipacsnál.
- Lenne!
-Váratlanul ért Emma egyszavas válasza, hiszen már számítottam a visszautasításra, gondoltam ennyi idő után, talált magának egy társat.
-Ez-ez most komoly? - nem hittem a fülemnek, hogy képes volt rám ennyit várni.
-Igen. - mosolyodott el,és látszott rajta, erre várt több mint kétszáz éve.
-Gondolatban átkoztam magam amiatt, hogy nekem Emma csak egy eszköz és mellettem soha sem lehet majd igazán boldog, holott én pedig a világot jelentem neki. Eszköz arra hogy elfeledjem vele Liliy-t. Sajnáltam őt hogy önző módon megfosztom az igaz szerelemtől és attól a személytől aki viszont szereti.
-Akkor mondjuk el Szonjának és Ryen- nek, utána pedig csomagolj, mert haza megyünk.
-Úgy érted hogy beakarsz mutatni a családodnak mint barátnődet?
-Igen.- utáltam magam emiatt.De csak így tudtam távol tartani magamtól Lily-t.
-Szuper! Akkor amíg nem jönnek haza Szonja-ék, összepakolom a cuccaim, hogy utána gyorsan tudjunk indulni.- látszott rajta hogy igazán boldog, ami nem volt elmondható rólam, de a siker érdekében elő vettem legsexybb mosolyom és elrejtettem a szomorúságot és fájdalmat.
Fél óra múlva visszatértek a vadászatból a többiek, így Emma bejelentette a ,, jó hírt" és elbúcsúztunk.
Az út nem volt fárasztó, inkább egy kicsit hosszú. Mindketten némaságba burkolózva ,ki-ki a maga gondolataiba merülve ült és bámult maga elé vagy éppen ki az ablakon. A házhoz érve, kipakoltam a csomagtartóból a cuccokat és bevittem őket az ajtón. Bent a nappaliban síri csönd volt, mindenki meredt maga elé , és próbálta felfogni a tényt, hogy már megint hülyeséget csináltam.
Megköszörültem a torkom, hogy mindenki ránk figyeljen. Mikor ez megtörtént, megszólaltam: - Ez a bályos hölgy itt mellettem Emma a barátnőm! - Emma erre a kijelentésemre kicsit zavarba jött, mert lehajtotta a fejét és az arcát a haja mögé rejtette. Alice volt az, aki elsőnek kapcsolt.
-Szia ! Üdv a családban, már láttam hogy jóban leszünk. - magamban felsóhajtottam, legalább Alice vette a lapot. Küldtem felé egy mosolyt ,, hálám " jeléül.
-Hello! - köszönt Emma mindenkinek, húgomnak pedig küldött egy hálás pillantást.
-Örölünk hogy újra látunk. - ölelte meg Carlisle és Esmee.
-Szia! - köszönt egyszerre Jasper és Edward, de sütött róluk, hogy mekkora idiótának tartanak.
-Akkor mi most elmegyünk kicsomagolni. - szóltam és felhúztam Emmát a lépcsőn.
Mikor kinyitottam a szobám ajtaját, a gépem pittyegésére lettem figyelmes. Egy e-mail em jött Ben Tomson-tól.
Buli lesz a Monsterban szombat este 10 től. Bennel jó haverok voltunk,neki legalább olyan perverz poénjai voltak, mint nekem ,gondolom már csak ezért is megtaláltuk a közös hangot és jókat hülyültünk aminek persze Angela nem nagyon örült, jó hogy nem díjazta , mikor Ben 18-as karikás viccei rajta alapultak. Gondolat menetemből Emma szakított ki.
-Készen vagyok.- lépett mellém és átölelt. Ahogy ezt megtette kővé dermedtem. Nekem ez olyan volt mintha megcsalnám Lily-t.
