14. fejezet

Kicsit késve, de itt a friss :D Reméljük, h tetszeni fog annak aki olvassa :)

(Emmett szemszöge)

A ház körüli erdő csendes volt és mozdulatlan, az utakon már egy lélek sem járt-kelt.

Lilly - éknél már nem égtek a villanyok, ezek szerint mindenki alszik. Nem volt nehéz feltörni a zárat, csak egy laza mozdulattal felnyitottam az ajtót, és belülről újra bezártam azt. Fel felé menet a lépcsőn hallottam az ismerős szuszogást, a hozzá párosodó szívdobogással. Képtelen lennék megszüntetni. A rabja vagyok. Hál'istennek ezen már nem kell többé gondolkodnom, hiszen kedvesem mindenki másnál szebb. A nimfák király nője, akkor is ha még nem az. Minden esetre az én király nőm helyét már biztosan birtokolja. Óvatosan feküdtem le mellé, hogy ne hogy felsikerüljön kelteni. Ahogy a mellkasomra húztam, elkezdett mocorogni, és motyogni álmában.

- Emmett...szeretlek! - bújt még közelebb, és most már egészen közelről hallottam a szuszogást.

Ekkor támadt egy ötletem. Nem éppen volt mondható kiváló ötletnek, de nekem tetszett. Elkezdtem puszilgatni az arcát, le, egészen a nyakáig, de ekkor átkarolta a nyakamat és egy puszit nyomott a számra.

- Miért nem alszol? - kérdeztem kuncogva.

- Talán mert valaki nem hagyja - lehelte álmos hangon.

- Bocsi, de annyira sexy vagy ebben a sortban és ebben a kis toppban.

Láttam ahogy a szavaim eljutnak a tudatáig és elvörösödik a sötétben.

- Sosem nyugszol. Ugye?

- Nem bizony. Hülye voltam, mikor megpróbáltam magam távol tartani tőled, nem tudom mi lenne velem.

Ekkor picike kis, vékony újját a szám elé tette, így kényszerítve csendre.

- Ha nem fogod be, betapasztom a szád. - suttogta. - Szeretlek, ennyi. Ami történt megtörtént, lezártuk. Itt vagyunk. Az ágyamban. Csak Te és Én.

- Hmmm... milyen kényelmes ágy. Ugye tudod hogy egy csomó dolgot lehet benne csinálni? - kuncogtam.

- Mire is gondolsz pontosan? - kérdezte ő is szintén vigyorogva.

- Mmm.... erre... - mondtam és benyúltam a takaró alá.

Végig húztam a kezem a combján. Mikor pedig elértem a fenekét, gyengéden belemarkoltam.

Kedvesem torkát jól eső sóhajok hagyták el....

Reggel nehezemre esett ott hagyni, de nem engedhettem magamnak egy apró hibát sem, így muszáj voltam elmenni vadászni. A telefonom rezegni kezdett.

- Nem soká indulok Alice! - szóltam bele, és letettem.

Szerelmem éjjeli szekrényében papír és toll után kezdtem kutatni. A kezembe akadt egy fekete- fehér fénykép. Lilly és egy, vele egy idős srác volt rajta. A képből ítélve nagyon szerethették egymást.

A fiú szorosan átölelve tartotta. Megfordítottam a képet. A hátuljára két szó volt írva: Örökkön - örökké.

Vajon ki lehet ez a srác? Ami biztos, az az, hogy közel álltak egymáshoz. Lilly boldog volt vele. Mi történhetett? Miért nem említette ezt nekem soha?

Ez még ki fog derülni....

Vissza csúsztattam a fényképet a fiókba, és írni kezdtem a lapra.:

,, Szívem! El kell hogy menjek, vigyázz magadra. Estére már itthon is leszek.

Csók: Emmett"

Letettem mellé az ágyba és kiugrottam az ablakon. A haza felé vezető úton végig a képen járt az eszem. Ki lehetett a pasi? Miért ért véget? Miért fájdalmas ez annyira Lillynek hogy nem szólt róla egy szót sem? - Nem tudtam a válaszokat, de megszerettem volna tudni.

Alice már a teraszon várt.

- Edward és én már nekifeküdtünk, de eddig nem találtunk, valami sokat.

- Mennyi az a nem sok? - kérdeztem idegesen.

- Gyere be. A többiek már ott vannak. - húzott magával húgom.

Edward éppen a nagy ebédlő asztalnál ült. A lap-top fent volt az asztalon, mellette egy halom papír, és irat. Régiek lehettek. Mind megvolt sárgulva már.

- A srác a képen Lilly volt barátja. A neve Adam Brown. Az 1900 -as évek elején született, Chicagóban. Anyja Dian Brightmore orvos asszisztens, Apja Jim Brown boncnok, és kutató. A vér mutációival foglalkozott főként. Az anyja korán meghalt.

- Ennyi? - türelmetlenkedtem.

- Egyenlőre. - bólintott Edward.

- De hogy a büdös francba élt túl 110 évet, úgy hogy még csak meg sem öregedett? - sziszegtem.

- Erre szeretnénk mi is rájönni, ugyanis a vámpírságot már kizártuk. Ha az lett volna akkor rejtélyesen eltűnt volna a tizenhetedik, vagy tizennyolcadik életéve körül. Körülbelül annyi idős lehet a srác a képen. De nem találtam semmilyen erre vonatkozó iratot, ami mindezt alátámasztaná. Az apja viszont 1963- ban megbetegedett. Valószínűleg megvághatta magát azzal a szikével, amellyel a holttesteket boncolta, mert vérmérgezésben elhunyt.

- Ez kezd nagyon érdekes lenni.... Én itthon maradok és megpróbálok minnél több mindent összekaparni. Már feltörtem az országos levéltár minden egyes olyan dokumentumát, fájlját és mappáját, amit nem hozhatnak nyilvánosságra. De idő míg megtalálom köztük amit keresek. Abban az időben rengeteg családnak volt Brown a család neve. Ráadásul az Adam sem volt ritka.

- Én itthon maradok vele, hogy segítsek. - állt mellé Alice.

- Rendben. - mondtam feszülten.

- Estére már itthon is leszünk . - szólt közbe megnyugtatóan Carlisle.

- Menjünk Fiam, hogy minnél előbb visszaérjünk. - mondta lágyan Esme.

- Oké, induljunk. - szóltam picivel higgadtabban, és elindultam a Jep felé.

A vadászat jóval agresszívabban sikerült , mint gondoltam volna. Elejtettem két grizzly-t, egy hegyi oroszlánt és egy jávor antilopot. A többiek persze hagyták hogy levezessem a napi feszültséget, és tűrték egy jó darabig, de mikor már a fél erdő romokban hevert, akkor Edward lépett oda hozzám.

- Tesóó.... nem terep rendezést jöttünk tartani, csak vadászni.

- Bocsi... ha kész vagytok akkor mehetünk.

- Nyugi fiam, meg oldjuk. - tette vállamra Apám a kezeit.

- Nagyon remélem, hogy Lilly biztonságban van.

Haza felé tartva idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon.

- Nyugi már Emmett. - szólt rám Jasper. - annyira ideges vagy hogy nem tudlak lenyugtatni.

- Nem megy, egyszerűen nem megy.

- Figyelj ő egyedül van, mi meg heten. Esélye sincs bántani Lillyt. Különben meg még azt sem tudjuk hogy mit akar pontosan. Sőt! ..... nem is akar semmit, mind össze csak annyi történt hogy találtál egy fényképet. - fogta meg a vállam Bella.

- Oké, Hugi...... igazad van. - Néztem rá a visszapillantó tükörből.

Mire haza értünk Alice már kint volt a verandán és minket várt.

- Találtunk egy két érdekes dolgot ! - lett komoly a hangja.

- Kíváncsian várom. - most már tiszta ideg voltam.

Belépve a tágas nappaliba Edwardot láttuk beletemetkezve egy csomó már megsárgult lap közé, és erősen gondolkozott valamin, miközben olyan gyorsan jegyzetelt, hogy azt még vámpír szemmel is alig lehetett követni.

- Mi....a - kezdtem volna bele.

- CSsss ..... találtunk ezt-azt.... - intett le Alice. Majd belekezdett a roppant hosszú mesébe.

Adam és Lily 3 éve ismerték meg egymást. A srác a helyi középiskolába járt, két év volt köztük. Mikor Lily beiratkozott Adam randira hívta , és találkozgattak. Aztán egy év múlva a fiú rejtélyesen eltűnt. Az aktájában nem találtunk sok mindent. Még a holtteste sem került elő, csak a naplója. Az a szerencsénk hogy a rendőr fő kapitányság - eltűnések osztályán megőrizték ezt a naplót mint bizonyítékot. Edward elment érte és kölcsön vettük. A srác különböző mérgeket tesztelt és egyéb ellenszereket.

Volt egy laboratóriuma , Forkstól 15 mérföldre, viszonylag közel, az erdő mélyén. Lehetséges, hogy itt zajlottak a kísérletek. Éjszaka elmegyünk és megkeressük.Ez az egész, még túl zavaros. Amúgy házasság kötési kivonatokat is találtam. Adam Brown és Kathrin More nevére. A nő tizenhét évesen ment hozzá 1927-ben. Érdekes módon 1946 - ban meghalt. A korboncnok iratai alapján felakasztotta magát. Egy búcsú levél is csatolva van mellé: ,, Örökkön örökké " Kathrin.

A kézirat nem egyezik az aláírásokkal a többi dokumentumból. Viszont eléggé hasonlít Mike Brown - éra. Mike Brown Floridai kereskedő. A csávó 1902- ben született. Anyja Dien Brightmore, apja Jim Brown. A papírok alapján Adam Brown ikertestvére. Csak hogy Adam Brown - nál nem esik szó egy állítólagos iker testvérről. Ráadásul Dien Brightmore orvosi kartonja is kizárta az iker terhességet. Itt kezdett érdekes lenni a dolog. - pörgött fel teljesen Alice.

Mike Brown anyakönyvi kivonata hamis. Az aláírások nyomokban eltérnek Adam anyakönyvi kivonatán található aláírásokkal. Tehát Adam Brown és Mike Brown egy és ugyanaz a személy. A kérdés csak az hogy miért csinált magának még egy személyazonosságot. Továbbá Mikenak sem állandó lakcíme, sem életbiztosítása amit azért a második világháború idején indokolt volt megkötni. Kathrin holtteste nem lett eltemetve és nem került sor hamvasztásra sem. Tehát mondhatjuk hogy eltűnt.

Újjabb házasság kötési kivonat: Maggie Hale. 1950 , Maggie 17 éves majd 1951 - ben esküvő. 19 év múlva a lány elhunyt.. öngyilkosság. A halál oka mérgezés. Folyékony nikotint ivott. Hagyott egy búcsúlevelet: ,,Örökkö örökké" Maggie. Az írás megint csak egyezik Mike Brown aláírásával. Adamat ez után az eset után halottnak nyilvánították. Végelgyengülés. Ezután Mike Brown elhamvasztattja testvérét. 2008 - ban Adam Brown unokája if. Adam Brown tűnik fel, és 2009- ben találkozik Lilyvel, 2010 - ben pedig eltűnik.

Most már csak az a kérdés, hogy miért jött vissza és hogy miért tűnt el. Ha megnézzük az évszámokat a lányok mind 17 évesek. Lily most töltötte év végén. És 19 év után haltak meg. A holttestek nincsenek sem eltemetve, sem elhamvasztva. Mike Brownról nincs több adat.

Adam Brown - ról már megint semmi adat. De ha halhatatlan, akkor még mindig élnie kell. Miért hagyta életben Lilyt? Milyen fontosabb dolga akadt?

Az is lehet hogy a mi felbukkanásunk zavarta meg. Sőt biztos is. Tudta, hogy vámpírok vagyunk, és hogy nekünk nem telne sok időbe míg rájövünk a titkaira. De Adam 2010-ben tűnt el. Most pedig 2011 van. Tehát előre kellett tudnia az érkezésünkről.

Az a lényeg, hogy Lilly-nek nem lett semmi baja.

Időközben besötétedett. Úgy döntöttem hogy elmegyek Lillyékhez, hátha meg tudok valamit. Edward ideadta a Volvót, hogy nekik megmaradjon a Jep.

13. fejezet

(Emmett szemszöge)

A zaj a nappaliból jött, így hegyeztem a fülem, hogy halljam mi történt lent.
-Maci mi történt? - kérdezte kedvesem, halkan, de csendre intettem.
-Nyugi Emmett, nincs semmi komoly csak Jacob és Jasper játszottak az udvaron és véletlenül Jacob a ház irányába hajította Jaspert és ő pedig berepült a nappali ablakán - nyugtatott meg Bella.
-Köszi Bella - mondtam normál hang erőn, mert mi így is meghalljuk egymást a házban.
-Mi volt ez a zaj Maci? - kérdezte Lily.
-Csak Jasper és Jacob egy kicsit túlzásba vitték az erőfitoktatást és Jas berepült a nappali ablakán. - válaszoltam neki nyugtatón.
-Értem, megyek felöltözök - állt fel kedvesem az ágyról és ment be a fürdőszobámba. Utána akartam menni, de Lily hangja megállított.
-Eszedbe ne jusson, vagy különben egy hétig nem csókollak meg - fenyegetett meg.
-Ne már Cica ez gonoszság - nyavalyogtam, mint egy öt éves.
-Nem, majd ha kész vagyok - felelte, majd hallottam, hogy beáll a tus alá és megnyitja a csapot. Inkább elmentem egy gyors vadászatra, hogy még véletlenül se jusson eszembe bemenni hozzá.

A vadászat után beugrottam a szobám ablakán és megláttam, hogy Lily egy könyvet olvas az ágyon hason fekve.
-Szia, mit olvasol? - kérdeztem meg.
-Bella adta ezt a könyvet. Azt mondta hogy jó könyv én is hallottam már róla, de még nem olvastam. Emili Bronte: Üvöltő szelek - felelte, de nem nézett fel a könyvből.
-Kicsim reggeliztél már? - tettem fel neki még egy kérdést.
-Nem még, mert megakartalak várni - mondta, belemélyedve a könyvbe.
-Okés, akkor gyorsan átöltözöm és mehetünk reggelizni - szólaltam, meg majd a szekrényből elővettem egy pólót és egy nadrágot, majd vámpír gyorsasággal átöltöztem
-Mehetünk? - vettem ki a könyvet a kezéből
-Igen persze, de ne csukd be a könyvet, mert majd folytatni szeretném - állt fel Lily az ágyról.
Mikor leértünk már mindenki a nappaliban volt.
-Sziasztok - köszönt Lily.
-Szia Lily - mondták a többiek, mert már velem találkoztak. Kedvesem a konyha felé vette az irányt ahol már az asztalnál ült Nessi.
-Szia Nessi, jó étvágyat kicsi lány - mondtam neki vigyorogva.
-Szia Em bácsi. Hogy vagy Lily, hallottam, hogy tegnap rosszul voltál. - érdeklődött Lily hogy léte felől.
-Köszönöm kérdésed Nessi már sokkal jobban vagyok, de egy kicsit furán érzem magam. - válaszolta, majd neki láttak a reggelinek.
Pislogás nélkül figyeltem kedvesem aki már a negyedik szelet kenyerét fogyasztotta. Mikor benyomta a szelet kenyeret ivott rá még egy pohár tejet és jól lakottan dőlt hátra.
-Mi az? - nézett rám mosolyogva.
-Soha nem gondoltam volna, hogy egy ember ennyit tud enni egyszerre - feleltem elképedve, mire kedvesem elpirult.
-Cicaa ne légy zavarban, imádlak amikor ilyen kis mohó vagy - néztem rá huncutul, mire még pirosabb lett.
Aztán bementünk a többiekhez a nappaliba, ahol Bella és Edward sakkoztak. Mind a kettőjük tekintete tele volt vággyal a másik iránt.
-Én Bellára fogyadok - mondtam, majd levágódtam a kanapéra.
-Én pedig Edward-ra felelte - Jasper.
-Mit kap a győztes? - kérdeztem őt vigyorogva.
-Hmmm.... mondjuk egy hétig nem feküdhetsz le Lily-vel - mondta selytelmesen mosolyogva Jasper.
-És ez ugyan így fordítva is érvényes Alice-szel - néztem ré jelentősség teljesen. - De attól függetlenül megcsókolhatom Lily-t ugye? - kérdeztem reménykedve.
-A csók az szabad, de a többi nem - mondta Alice.
-Nyertem - szólalt meg Edward.
-Hát ez bukta lett, de nem túrós édes - mondta mellőlem Kedvesem.
-Hát ez az lett Cica - feleltem, majd hevesen megcsókoltam, amit Lily készségesen viszonzott.
Egy erőteljes torokköszörülésre váltunk szét.
-Elezar barátom. Mi járatban erre felé? - fogadta a vedégeinket Carlisle.
-Jöttünk megnézni Lily-t, hogy hogy van - válaszolta. A többiek is aggódtak Lily-ért és egyfolytában azt kérdezgették tőle, hogy nincs-e rosszul meg ilyenek. Majd egyszer csak Lily felpattant mellőlem és hangosan megszólalt.
-Teljesen jól vagyok. Már nincsen semmi bajom és jó lenne ha senki nem piszkálna a hülye kérdéseivel, mert már kezdem egy kicsit unni, hogy egész nap azt hallgatom, hogy "hogy vagy? ; jól vagy?; nem szédülsz?;" Már nincsen semmi bajom - mondta idegesen.
-Jasper segíts neki lenyugodni - kértem őt.
-Nem megy - erőlködött Jass.
-Cicaa, hallod nyugodj meg. Senki nem fog piszkálni a kérdéseivel csak nyugodj meg - kértem őt és megfogtam a kezét, de egyből el is engedtem a megelepetéstől ugyanis kedvesem bőre a megszokottnál melegebb volt.
-Ki kell mennem - mondta Lily suttogva és elment az udvarra. Mi mentünk utána.
-Ne közelítsetek, nem akarok senkit bántani - szólalt meg Lily, kinek csilingelőbb volt a hangja. Majd vakító fehér fény ölelte körbe törékeny testét. Mikor kihunyt a fény egy csodaszép nimfa állt előttünk.
-Lily te vagy az? - kérdeztem tőle.
-Nagy macim, én el akrtam mondani neked, hogy a családom vagyis az anyám nem mindennapi, de nem tudtam elmondani. És azért jött elő most belőlem a nimfa, mert túl sok érzelem hatás ért engem a napokban egyszerre, így már nem tudtam elnyomni magamban a nimfát. - mondta lehajtott fejjel.
-Gondolom, most haragszotok rám - motyoga, majd eltűnt a fa törzsében.
-Lily, gyere vissze. Nélküled egy senki vagyok, ne csináld ezt velem. Szeretlek - rogytam a földre.
-Tényleg szertsz még így is? - hallottam mag Lily hangját, de nem láttam őt.
-Az érzelmeimen nem változtat semmit az hogy te mi vagy. Így is imádlak Cicaa - vallottam be neki.
Éreztem, hogy egy törékeny test csapódik hozzám és hevesen megcsókol.
-Khm. Lily szerintem ezt meg kéne beszélni - szólalt meg Carlisle kíváncsi szemekkel.
-Természetesen, menjünk be - válaszolta.
Majd elmesélt mindent, hogy a szülei már pici gyermek korában elmondták neki, hogy léteznek természet feletti lények, de még ennek ellenére sem hitt a vámpírokban. Azután egyre többet járt az erdőbe és próbálgatta az erejét ami egyre jobban nő, ahogy öregszik. Megtudtuk azt is, hogy ha rendszeresen változik nimfává akkor a tizennyolcadik életéve után nem fog látszódni rajta az öregedés.
-Lily, akkor ezért gyógyultál meg olyan gyorsan? - kérdezte Carlisle kíváncsian Kedvesemtől.
-Igen, de nem mondhattam el nektek a családi titkot. Mert a szüleim a nimfák uralkodói és én vagyok a trónörökös. - mondta.
-Akkor ez azt jelenti, hogy majd egyszer el kell, hogy hagyjál minket rökre? - tettem fel a kérdést, tartva a választól.
-Nem, egy nimfát nem lehet olyan könnyen elpusztítani. - tiltakozott szerelmem, majd hozzám bújt.
Tulajdonképpen most néztem meg őt jobban. Így, hogy nimfa volt hegyesek voltak a fülei, amúgy is göndör haja világosabb barna lett, a ruhája pedig zöld zöld színű és más fazonú lett. A formás lábait nem takarta a nadrág, mert a ruha csak combközépig ért neki, a lábain cipő gyanánt egy egyszerű szandált viselt.
-Most nézem milyen csinos vagy Cicaa - dícsértem mag, amitől elpirult.
-Ti az országotokban, mindig ilyen divatosan öltözködtök? - kérdezte Alice csillógó szemmel.
"Nem is ő lett volna" - gpndoltam, mire Edward fejcsóválva nézett rám.
-Sőt képzeld el, hogy bármikor megtudom változatni a rajtam lévő ruha színét és fazonját egyaránt. - dicsekedett szerelmem, majd erősen koncentrált és eltűnt, majd a szoba másik sarkában tűnt fel egy barna elegáns ruhában.
-Hogy csináltad? - hüledezett Alice.
-Nimfa titok. Sajnos muszály volt eltűnnöm, mert ezeket a ruhákat nem az itteni házunkban tartom, hanem a kastélyunkban - felelte lesütött szemmel.

Mikor mindent megutdunk kedvesemmel kapcsolatban visszaváltozott, majd haza vittem őt. Elmondta a szüleinek, hogy megtudtuk a titkukat és nagy meglepetésemre ők is megosztották velünk, hogy ők egész végig tudták, hogy én vámpír vagyok.
Azután teljesen ledöbbenve, mentem haza a családomhoz ahol kíváncsian várták magyarázatom a történtekkel. Ugyanis Alice látta a Lily szüleivel folytatott beszélgetésünk és megosztotta a töbiekkel, de a részleteket nem tudták így nekem kellett magyarázni. Mikor evvel is megvoltunk átöltöztem, majd már mentem is kedvesemhez, hogy vigyázzam az álmait.

12. fejezet

(Emmett szemszöge)


Gyorsan hazavittem Lily-t, majd a ház előtt megálltunk és megcsókoltam szerelmemet. Mivel neki szüksége volt levegőre el kellett szakadnunk egymástól.
-Most már mennem kéne. - nézett rám pihegve.
-Szeretlek. - válaszoltam
-Én is.- majd egy utolsó csók után bement a házba.
Én pedig a kocsit gyorsan haza vittem és futva mentem vissza Lily-ék házához. Mikor beléptem a szobájába hallottam, hogy egy fiúval beszélget telefonon.
-Szia Andy! Lily vagyok. Jó ötlet a vásárlás, már jó lenne picit együtt lenni. Majd akkor hívlak. Szia, puszi , szeretlek.
Ahogy befejezte a mondandóját nem bírtam meg állni és gúnyosan felnevettem a háta mögött.
-Szia, puszi, szeretlek! Mindjárt hányok! De azért a: Szeretlek Emmett az ott volt, míg ki nem keltél az ágyamból. Szánalom amit csinálsz. Ezt hívják úgy, hogy megcsalás - mondtam neki hidegen.
Hitetlenkedve nézett rám egyetlen szerelmem.
-Nem csaltalak meg - mondta csendesen.
-Nem-e? Akkor mi volt ez a.. szia, puszi, szeretlek.? - vágtam vissza, a hangom nagyon feszült volt, mert egyre idegesebb lettem.
-Andy....
-Áááá, szóval Andy-nek hívják azt a férget - vágtam bele a mondandójába.
-Andy az egyik haverom. Semmi más. Ő HOMOSZEXUÁLIS. Olyan mintha a barátnőm lenne. - fejezte be a mondandóját
-Homár a fazon? - szólaltam meg viccesen, de Lily csak csúnyán nézett rám emiatt a megszólalásom miatt.
-Nem homár, csak gondjai vannak a nőkkel és úgy döntött, hogy jobb lesz neki így. Te pedig egy önfejű, makacs, nagy bumburnyák vagy. Úgy csinálsz mintha okot adtam volna a féltékenykedésre - mondta ő is egyre dühösebben.
-Én... csak... szóval.. Én.. Azt hiszem...hogy... nagyon ...fél..telek...té..téged - mondtam lehajtott fejjel.
-Megbízhatnák bennem kicsit jobban- mondta morcos hangon.
-Tudom Szívem, de nagyon szeretlek - szólaltam meg.
-Én is téged, de egy kapcsolat alapja a bizalom - nézett rám dorgálóan.
-Megígérem, hogy soha többet nem fogok féltékenykedni - ígértem meg neki csak bocsásson meg nekem.
-Helyes, nem adok rá okot, akkor légy szíves bízz bennem kicsit jobban.
-Okés - mondtam bocsának kérően.
-Na jól van elmegyek fürödni - mondta.
-Én is mehetek veled? - kérdeztem tőle felvidulva.
-Nem - vágta rá.
-De légysziii - kérleltem
-Nem, ez a büntetés. Majd megtanulod.
-Ne de Ciiicamicca. Meghalok. Légyszii. - néztem rá kétségbeesett, kiskutya szemekkel.
-Emmett McCarty Cullen! ezzel nem veszel le a lábamról. -mondtam nevetve és bevonulta a fürdőbe. Kihasználva, hogy milyen gyors vagyok még mielőtt becsukta volna fürdőszoba ajtót beslisszoltam a helyiségbe. Háttal állt nekem így nem vett észre csak maikor belenézett a tükörbe.
-Emmett. A szívbajt hozod rám, azt mondtam hogy nem, úgyhogy kifelé! - majd kitoloncolt az ajtón és belülről kulcsra zárta azt. Hallottam a ruha anyagának a suhogását ahogy leveszi magáról őket. Gyorsan elővettem a telefonom ás tárcsáztam.
-Szia Emmett, mindjárt ott vagyok a szükséges kellékekkel - hallottam meg Alice hangját a telefon túlsó végéről.
-Köszönöm Alice. - mondtam, majd kinyomtam a telefont. Pár perc elteltével megjött Alice és gyorsan tereprendezést csináltunk. Mikor már csak az apró simítások voltak hátra, azt mondta Alice, hogy menjek be hozzá, mert már látja rajtam,, hogy szenvedek és hogy majd ő elvégzi az utolsó simításokat. Kiugrottam a szoba ablakon és beugrottam a fürdőszoba ablakán. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat és beléptem a zuhanykabinba, majd kedvesemet a zuhanykabin falához nyomtam és vadul megcsókoltam.
-Neked mit jelent az a tény, hogy kulcsra van zárva az ajtó? - kérdeztem meg tőle, miután leváltunk egymástól.
-Hogy próbálkozzak az ablakon, mert biztos beszorultál - mondtam egy kaján vigyor kíséretében.
-Hihetetlen vagy, komolyan mondom.- felelte.
-Tudom - lett önelégült az arcom.
-Na gyere vonuljunk vissza szobába - szólalt meg Lily és elzárta a vizet.
Ahogy kiszálltunk gyorsan becsavartam Lily-t egy törülközőbe és az saját derekam köré is tettem egyet.
-Nem akarom, hogy meg fázz - néztem a szemébe szerelemesen.
-Imádlak - mondta Szerelmem, majd megcsókolt.
-Én is nagyon-nagyon - válaszoltam, majd felkaptam és bevittem a szobába.
Elvittem a sátorig, majd gyengéden lefektettem a plédekre és lehámoztam róla a törülközőt. Majd apró csókokkal hintettem be még forró testét a nyakától lefelé. A melleinél megálltam és egy kicsit kényeztetni kezdtem kedvesem halmait. Egy kevés idő után szerelmem felnyögött, majd a tarkómnál fogva felhúzta fejem a sajátjához és szenvedélyesen megcsókolt. Közben pedig leszedte rólam a törülközőt. Még kényeztetni szerettem volna, ezért az ajkairól lefelé haladtam a nyakára, majd a melleire és ott a dekoltázsánál enyhén megszívtam a bőrt, amire kedvesem kéjesen felnyögött. Ezek után lefelé haladtam a az érzékeny pontja felé, de nem jutottam odáig ugyanis kedvesem hangja megállított.
-Emmett, most akarlak. Légyszi - könyörgött aminek nem tudtam ellenállni és óvatosan a lábát terpeszbe raktam, majd közé helyezkedtem és megcsókoltam szerelmem és óvatosan beléhatoltam. Jól esően nyögtünk bele mind a ketten a csókba. Egyre gyorsabb tempót diktált Lily és én megadtam neki amire vágyott.
-Emmett - nyögte mikor eljutott a gyönyör kapujához. Belőlem pedig egy állatias morgás tört ki. Pihegve bújt karjaimba szerelemem.
-Szeretlek nagy macim - mondta álmosan Lily.
-Én is szeretlek Cica - válaszoltam neki.
Egész este néztem, hogy alszik és biztos, hogy álmodott valamit, mert mosolygott alvás közben. Gyönyörködtem benne, és közben azon gondolkodtam, hogy mivel érdemeltem ki, hogy egy ilyen angyal velem van. Annyira elmerültem kedvesem szépségében, hogy már csak azt vettem észre, hogy pirkad. Nem sokra rá szerelmem is ébredezni kezdett.
-Szia nagy Maci - fordult felém, majd megcsókolt.
-Jó reggelt Ciica - válaszoltam a csók után. Mélyen a szemeibe néztem, majd kimondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.
-Szeretlek
-Én is Szeretlek Maci - válaszolta, majd ismét megcsókolt. Ettől a csóktól ismét feléledt bennünk vágy egymást iránt, de sajnos meghallottam, hogy Lily szülei ébredeznek. Óvatosan toltam el magamtól.
-Most nem lehet Cica, mert a szüleid felébredtek. - mondtam neki. Erre kedvesem hirtelen ült fel a pokrócokról, majd maga köré csavarta a plédet amivel takaróztunk és szétnézett a szobába. Gyorsan magamra kaptam a boxerem.
-Hogy fogjuk ezt rendbe rakni?- kérdezte Lily.
-Elfelejtetted, hogy vámpír vagyok :) - mosolyogtam rá önelégülten.
-Egy érzelmes, szerelmes és gyengéd vámpír vagy - felelte, majd bevonult a fürdőszobába. Addig gyorsan mindent visszarendeztem a helyére, hogy a szüleinek, de tűnjön fel, hogy mit csináltunk az este. A szétdobált ruhákat összeszedtem, majd miután minden a helyére került bevittem őket Lily fürdőszobájába. A ruháit beleraktam a szennyes kosarába, majd csatlakoztam hozzá a zuhanyban. Reggel a zuhany után kelletlenül váltam el tőle, majd mondtam neki, hogy ha van kedve akkor jöjjön át hozzánk. Bele egyezett, mert már hiányzik neki Bella, Alice és Rosalie. Kiugrottam az ablakon, majd haza száguldottam. Otthon a nappaliban tartózkodott mindenki.
-Köszönöm a segítséget - mondtam Alice-nek, majd egy csontropogtató ölelésben részesítettem kis növésű húgomat.
-Nagyon szívesen - felelte fülig érő vigyorral.
Olyan tizenöt perccel később, felálltam a kanapéról
-Elmentem Lily-ért. Nem soká jövünk - feleltem, majd már a kocsiba szálltam be és hajtottam kedvesemhez.
Mikor megérkeztem a házukhoz, kiszálltam a kocsiból, majd kopogtam a bejárati ajtón. Lily apukája nyitott ajtót.
-Áhh, szia Emmett.. Mi járatban? - köszöntött John.
-Lily-ért jöttem.- válaszoltam. John betessékelt a nappaliba, majd leültünk a díványra és beszélgettünk a kocsikról. Elmondta, hogy Lily szülinapjára szeretnének venni neki egy vadi új autót. És evvel kapcsolatban kérte ki a véleményem, hogy milyen kocsit is vegyenek Lily-nek.
-Szia Emmett. John miért nem szóltál, hogy itt van a lányunk udvarlója - dorgálta meg Katy Lily anyja Johnt.
-Anya, ne hozzátok zavarba szegényt - jött be a nappaliba Szerelmem.
-Nem hoztak zavarba. Mehetünk? - kérdeztem őt.
-Igen kész vagyok. - válaszolta.
-Szeretlek titeket, majd este jövök vagy holnap reggel - mondta, majd kilépett utánam a bejárati ajtón. Kinyitottam az utas felőli oldalt, hogy szálljon be. Ezek után gyorsan beszálltam a vezető ülésbe, majd elhajtottunk.
Mikor haza értünk váratlan vendégek fogadtak minket. Ahogy beléptem a házba kedvesem oldalán egy Szonja ugrott a nyakamba.
-Hé csajszi szia. Mi járatban errefelé? - kérdeztem tőle.
-Gondoltuk, meglátogatunk téged és megnézzük a barátnődet, aki kiütötte a nyeregből Emmát - felelte mosolyogva.
-Akkor had mutassam be az én személyes vadmacskámat Lilyan Read-et :) - mondtam nagy vigyorral az arcomon. Lily bosszúsan nézett rám, de kedvesen köszöntötte Szonját.
-Szia Lily vagyok - mondta neki.
-Szia én pedig Szonja - ölelte magához kedvesemet, aki egy kicsit meglepődött ezen a gesztuson, de azért visszaölelt.
-Hello én pedig Ryan vagyok, Szonja párja - nyújtotta a kezét illedelmesen Ryan.
-Szia Lily - felelte szerelmem és elfogadta a kinyújtott kezet. Emmával is bemutatkoztak egymásnak, majd letelepedtünk a nappaliban.
Az ölembe akartam húzni kedvesem, de ő nem engedte így be kellett avval érnem, hogy mellettem foglal helyet.
-Na Cica, ne csináld ezt - súgtam a fülébe, amitől megborzongott.
-Elmegyek a mosdóba - állt fel hirtelen mellőlem, majd eltűnt a folyosón. Én pedig rögtön utána mentem, mert valami nem stimmelt. Óvatosan benyitottam a fürdőbe és megláttam hogy kedvesem a földön össze van görnyedve és sír. Nagyon megijedtem.
-Carlisle gyere gyorsan valami baj van - mondtam alig hallhatóan, de családom így is meghallja. Carlisle gyorsan megvizsgálta és azt mondta, hogy valami nagyon rossz látomása vagy álma lehet Lilyinek. Két óra elteltével Lily szívverése megnyugodott és lassan ébredezni kezdett.
-Lily jól vagy? - kérdeztem őt aggodalmasan.
-Igen, mi történt velem? - kérdezte.
-Nem emlékszek semmire? - érdeklődtem tőle csodálkozva.
-Nem - suttogta.
-Hirtelen felálltál a kanapéról és kimentél a mosdóba, de még jó hogy utánad mentem, mert így megtaláltalak. Összegörnyedve feküdtél a földön - meséltem el neki a történetet.
-Értem. Én úgy éreztem, mintha valaki irányítana és arra késztetne, hogy legyek öngyilkos. De esküszöm Emmett, hogy soha nem fordulna meg ilyesmi a fejemben - hadarta el egy szuszra.
-Ez érdekes - gondolkodtam el.
-Aztán egyre jobban győzködött a hang a fejemben, hogy tegyem meg, de nem voltam rá képes, mert nem akartalak magadra hagyni. Ahhoz túlságosan szeretlek - folytatta beszámolóját - És végül nagy fájdalmak közepette sikerült kiűzni őt a fejemből - felelte sírós hangon. Rögtön a karjaimba zártam, majd mikor megnyugodott visszamentünk a nappaliba.
-Hogy vagy drágám? - kérdezte tőle Esme.
-Köszönöm mér sokkal jobban vagyok. Főleg hogy Emmett itt van velem - néztem rá szerelmesen amit ő is viszonzott.
-Edwardék a vadászatuk során találtak egy legyengült vámpírt és sikerült kiszedni belőle, hogy ő irányította Lily elméjét, de sajnos nagyon legyengítette őt ez a tevékenység, mert Lily túlságosan is ragaszkodik az életéhez és Emmett-hez - szólalt meg Alice.
-Ki volt az a mocsok aki bántani merészelte Lily-t - pattantam fel a kanapéról, ahol eddig ültem.
-Nyugi már kivégeztük, de előtte megtudtuk, hogy Tanya bérelte fel őt, hogy Emmett szabad préda lehessen a számára. Ez a tette az egész Denali klánt ledöbbentette, mert nem gondolták volna, hogy Tanya ilyenre képes lenne - felelte Jasper higgadtan.
Ezek után megnyugodtam a kedélyek és Lily itt maradt estére. Kedvesem hajnali egykor ment fel a szobánkba, majd nem sokkal később én is követtem őt. Egész este néztem ahogy alszik és gyönyörködtem benne. Reggel egy hangos csattanás ijesztette fel Lily-t, én is meglepődve néztem rá, hogy mi lehetett a zaj forrása.

11.fejezet

(Lily szemszöge)

Emmett csodálatos volt a délelőtt folyamán. Szavát betartva tényleg nagyon vigyázott, minden egyes mozdulatával, nehogy az rossz legyen, vagy megsértsen, netán elveszítse az önuralmát. Szemei feketén csillogtak, melyekben szerelmet és mindent elsöprő vágyat véltem felfedezni. A nadrágja kezdett szűk lenni számára, így bizonytalanul ugyan és egy kis bénázás után, nehezen kapcsolódó öve miatt, de sikerült megszabadítanom koptatott farmerétől. Szerelmem felkapott, majd végigfektetett az ágyon. A számról áttért a nyakam csókolgatására, majd derekamról felgyűrve a felsőm, levette.
-Szeretlek Lily Read! - mondta kéjtől elfúló hangon.
Reggel egy piros-fekete push up melltartót vettem fel, melyhez egy piros csipkés tangát választottam. Fehérneműm láttán Em, szinte megvadult és szó szerint tépte le rólam a kedvenc szoknyám.
-Hmmm, ezt a szoknyám szerettem - mondtam legörbülő szájjal.
-Bocsi Édes, megpróbálok kicsit lenyugodni, de ez nem ilyen egyszerű, jelen esetben. Majd egy könnyed mozdulattal megvált a melltartómtól is.
Csodálva futtatta végig a tekintetét a felsőtestemen. Majd megcsókolt és a tenyerébe vette egyik mellem. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink, a szájával áttért a kebleim kényeztetésére. Jól eső kéjes sóhaj szakadt fel belőlem.
-Nem muszáj, ha még nem érzed magad készen rá. Tudok várni. - mondta Em.
-Nem, én most akarlak - csókoltam mag.
Emmett mellkasát és hátát fedeztem fel a kezeimmel. Mikor elértem a gatyája szélét és beleakasztottam az ujjam, hogy lehúzom róla, de újra megállított.
-Ha lekerül rólunk az utolsó ruhadarab, akkor nem lesz visszaút - suttogta a fülembe.
Válaszképpen löktem rajta egy kicsit, mire a hátára feküdt, én pedig átvetettem a bal lábam rajta és az ágyékára ültem. Erre felmorgott és ez a hang büszkeséggel töltött el, mert én váltottam ki belőle. Hirtelen azt vettem észre, hogy én vagyok alul és már minden zavaró ruha lekerült rólunk. Először Em az ujjaival fedezte fel az intim zónámat és hajszolt a gyönyör felé. Mikor elértem a beteljesülést felhúztam magamhoz egy szenvedélyes csokra és közben Em óvatosan belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel, először óvatosan mozgott. Aztán egyre jobban begyorsult a mozgásunk és nyögéseinket csókokkal próbáltok elfojtani. Az utolsó lökésnél a körmeimet belevájtam szerelmem hátába és úgy sikkantottam fel a gyönyörtől, Emmett is hangosan felnyögött. Majd utána kicsusszant belőlem és a mellkasára vont.
-Nagyon szeretlek, de most már pihenj Cica - szólalt meg Em.
-Én is szeretlek Nagy Macim - csókoltam meg, majd elhelyezkedtem a karjai között és elnyomott az álom.
----
Elaludtam. Zuhantam az álmok világában. Egyre lejjebb és lejjebb. Féltem. Tudtam, ha földet érek, fájni fog. De csak zuhantam és nem kapott el senki. Nem volt ott az én nagy macim hogy megfogjon, hogy a karjaiba zárjon. Egyedül voltam. Telt az idő a percekből órák lettek és én megállás nélkül száguldottam lefelé az ismeretlenbe. Egyszerre a szél süvítése körülöttem alább hagyott, szóval megálltam. Nem volt más körülöttem csak a feketeség, a nagy semmi. A sötétben egy zöld szempár szegeződött rám. Nagy, zöld szemek. Majd egy halk morgás hallatszott, amit több kisebb morgás követett a háttérből. Érdekes érzés volt. Nem féltem. Izgatottság kerített hatalmába, ami kíváncsisággal vegyült. Tudni akartam ki a tulajdonosa azoknak a szép, zöld szemeknek. Megindultam a morgás irányába, nem akartam felébredni. Még nem. Tudnom kellett, hogy mi áll velem szembe. Ám erre már nem került sor, mert ismét elkezdtem zuhanni. Ismét. Zuhantam, majd nehezen de kinyitottam szemeim. És két zöld szempár helyett, két aranybarna szempárral találtam magam szembe.
-Jó reggelt Cicca ! :) - találtam magam szembe az én imádni való Macimmal.
Lassan eljutott a tudatomig, hogy elaludtam, és anyunak nem szóltam. Mostanra már biztos nagyon pipa rám. Egy perc alatt kipattantak a szemeim, és idegesen kerestem a telefonom.
-Mi a baj Drágám? - kérdezte Em, mintha nem értené, bár szája szegletében mosoly bujkált.
-Hát, te tényleg nem érted?-reggel van, és én nálad heverészek, egy szál lepedőben.
-Hmm, nem rossz, bár még mindig sok rajtad a ruha, az a lepedő is felesleges, mi lenne ha levennénk? - majd elkezdte lehámozni rólam a takarót, és csókokkal behinteni immáron fedetlen vállam.
-Mond te, tényleg nem érted? Ez nem a hülyeség ideje Em. Öltözz fel, szerencséd hogy golyóálló vagy, mit fogunk mi kapni anyától.
Erre szerelmem hangos nevetésben tört ki.
-Ezen mi olyan vicces? - kérdeztem értetlenül.
-Anyukád pisztolyt hord magánál? - kérdezte Szerelmem egy újabb kitörni készülő nevetés kíséretében.
-Az éjjeli szekrényében van egy . De nem ez a lényeg.
-Hanem mi a lényeg? - kérdezte Macim két puszi között.
-Ezzel nem veszel le a lábamról, az a lényeg hogy ki leszünk nyírva, ha nem megyek haza most azonnal.
-Na de szívem még csak este hat van.
-Ez nem lehet igaz. Odarohantam az ajtóhoz és elhúztam a sötétítőfüggönyt. Alkonyodott. A nap lemenőben volt a fenyvesek mögött. Ekkor támadt egy ötletem. Majd kis várakozás után, megfordultam és ráugrottam az ágyon fekvő Emmettre. Viszont a reagálására nem számítottam, Szerelmem felkapott és már nem én voltam felül, hanem alatta vergődtem mint a partra vetett hal.
-Engedj el! Ez így nem ér. - kapálóztam alatta, már amennyire lehetett. Ugyanis testével nekipréselt az ágynak, megy egy kicsit meghajlott alattunk :)
-Nem-e? És Letámadni engem ér? - kérdezte vigyorogva majd elkezdett csiklandozni.
-Kérlek Em engedj el, ez nagyon csikis. - kértem tőle szinte már fulladozva.
-Addig nem míg be nem ismered, hogy én vagyok a világ legerősebb, leghelyesebb, legcukibb pasija. Na hadd halljam!!
-Te vagy a világ legerősebb, leghelyesebb, legcukibb pasija. - mondtam kuncogva. - Most már elengedhetsz.
-Ennyivel nem érem be!! Hol marad a puszim? - nézett rám tettetett komolysággal és olyan durcás kifejezéssel az arcán mint egy ötévesnek van, mikor az anyukája nem ad neki a kedvenc csokijából.
Ezen már nekem is nevetnem kellett. Majd nyomtam neki egy hatalmas cuppanós puszit.
-Jól van, most már öltözzünk, anya biztos ki van akadva. -mondtam egy grimasz kíséretében.
-Nyugi Cicca ! - Esmee oda telefonált, hogy itt maradsz nálunk vacsorára. - közölte egy kaján vigyor kíséretében. - És én már éhes vagyok, szóval mi lenne, ha kicsomagolnálak és megennélek? - kezdte megint le felé húzni az anyagot, közben pedig vad csókokban forrtunk össze.
-Én is szeretném, de nem lehet, te is tudod hogy haza kell mennem. A mai nap csodás volt, és jobb lenne itt feküdni melletted, de nem lehet. - mondtam csalódott hangon.
-Nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdezte két puszi között.
-Tudom, és hidd el én is, de mennem kell. - mondtam lefelé görbülő szájjal.
-Haza viszlek! - mondta majd 2 másodperc alatt magára kapkodta a ruháit, pislogni sem volt időm és már rajta volt minden cucca .
Fogalmam sem volt miben megyek haza, hiszen a szoknyám, és fehérneműm áldozatul esett az én nagy macimnak.
-Mi a baj szívem, öltözz , vagy szeretnéd hogy én tegyem meg, bár a vetkőztetéshez jobban értek .- húzta vigyorra száját.
-Nem vicces, elszaggattad a ruháim, meztelenül pedig nem igazán tudok haza menni.
-Én bírnám ha meztelenül mennél - mondta majd úgy nézett rajtam végig, mint aki szemmel leveszi rólam még azt az egy szál lepedőt is.
-Emmett Cullen, nem tudok haza menni miattad. - nevettem vele együtt. Annyira mafla tud lenni.
Ekkor betáncolt a szobába Alice egy fehérnemű szettel és egy nagyon hasonló szoknyával.
-Az eredetiből már nem találtam, de egy kis eltéréssel megláttam ezt, és tudtam hogy neked erre még szükséged lesz.
-Köszönöm.- mondtam neki hálásan, majd egy szúrós pillantás után, amit Em- nek céloztam bevonultam a fürdőbe.
Már felvettem a fehérneműt, mikor két hideg kar körém fonódott és valaki csókokkal hintette be a nyakam.
-Emmett, most nem alkalmas.
-Tudom, de annyira vadító vagy ebben a lenge öltözetben.
-Bepótoljuk, ígérem. - mondtam neki kéjtől elfúló hangon.
-Szavadon foglak. - adott egy utolsó puszit, majd leült a kád szélére és csillogó szemekkel végig nézte ahogy felöltözöm.
-Ennyire tetszett az öltözködés? - kérdeztem nevetve, arca láttán.
-Ha vetkőztél volna az jobban tetszett volna.- mondta egy vigyor kíséretében.
-Rossz vagy! Ugye tudod? - kérdeztem, és adtam neki egy szenvedélyes csókot.
-Így szeretsz. - jelentette ki önelégülten.
-Azt az egoista eget rád. - nevettem fel.
-Ez nem egoistaság. - mondta durcás hangon.
-Akkor magabiztosság.
-Nem, Ez ténymegállapítás. -húzta ki magát büszkén.
Néha olyan mint egy öt éves, és én pont ezért imádom.
-Kész vagyok, indulhatunk.
-Rendben van. - mondta, majd felkapott és lefutott velem a lépcsőn, csak a kocsinál volt hajlandó lerakni.
-Én is letudtam volna jönni.- mosolyogtam rá.
-De így gyorsabb volt, és közelebb voltál hozzám. -kezdte húzogatni a szemöldökét.
-jajj, Te. Induljunk. - lettem fülig piros.
Nagy sajnálatomra 10 perc alatt hazaértünk. Mikor kiakartam szállni az autóból, Emett visszahúzott és megcsókolt.
Oxigén hiány miatt szétváltunk.
-Most már mennem kéne. - néztem rá pihegve.
-Szeretlek. - válaszolta.
-Én is.- majd egy utolsó csók után bementem a házba.
A konyhában mennyei illatok keringtek, melynek közepén anya sürgött - forgott.
-Szióka, megjöttem!! - kiabáltam kicsit félve. Remélem nem fog veszekedni, és főleg nem kérdezősködni.
-Szia Kincsem! - na jó volt a délelőttöd? - kérdezte anyu mosolyogva .
-Jól, házimoziztunk .
-Az szuper, melyik filmet néztétek? - kérdezte
-A Dillemmát. - feleltem.
Ezek szerint nem sejt semmit.
-Fáradt vagyok, felmegyek a szobámba.
-Rendben Kincsem. Jóéjt. Pihenj jól.
Majd kaptam egy pusziit a homlokomra. Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. 2 új üzenetem érkezett. Az egyik Andy-től.

,, Szia Csajszi, arra gondoltam hogy mi lenne ha elmennénk a plázába új rucikért, mert már kéne valami új cucc. Annyira cuksii az új kollekció. Meg kell vennem. Na majd írj Drágám, Szióka, puszcsi, láwcsi." Andy

Megnyitottam a másikat is. Egy nagy szívecske jött be rajta, és a szívbe pedig ezek voltak Írva: ,,Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat." Em

Annyira aranyos. Gyorsan felhívtam Andyt. 2 csörgés után felvette.

-Szia Andy! Llily vagyok. Jó ötlet a vásárlás, már jó lenne picit együtt lenni. Majd akkor hívlak. Szia, puszi , szeretlek.
Ahogy letettem a telefont gúnyos, halk nevetés hallatszott a hátam mögül. Ott állt Emmett karba font kézzel a falamnak támaszkodva, és nevetett.
-Szia, puszi, szeretlek. - mindjárt hányok. - De azért a : Szeretlek Emmett az ott volt, míg ki nem keltél az ágyamból. Szánalom amit csinálsz. Ezt hívják úgy hogy megcsalás. - mondta Em.
Jajj ne, félre értette a beszélgetésemet Andyval.
-Nem csaltalak meg. - mondtam hihetetlenkedve.
-Nem- e? Akkor mi volt ez a ...Szia, puszi, szeretlek.? - mondta mérhetetlen dühvel a hangjában.
-Andy ...
-Ááá, szóval Andynak hívják azt a férget.
-Andy az egyik haverom. És semmi más. Ő HOMOSZEXUÁLIS. Olyan mintha a barátnőm lenne.
-Homár a fazon? - kérdezte elcsukló hangon.
-Nem, homár, csak gondjai vannak a nőkkel, és úgy döntött, hogy jobb lesz neki így.Te pedig egy önfejű, makacs, nagy buburnyák vagy. Úgy csinálsz mintha okod adtam volna a féltékenykedésre. - kaptam én is dührohamot.
-Én ... Csak.. Szóval...Én ...Azt hiszem... hogy ...nagyon...fél...telek...té..téged.-mondta lehajtott fejjel szinte a padlónak.
Komolyan mondom olyan mint egy 5 éves, akit leszid az anyukája. Annyira szeretem, de most egy kicsit hadd szenvedjen azért amit csinált.Azt nem teheti meg hogy nem bízik meg bennem. Egy kapcsolat alapja a bizalom.
-Megbízhatnál bennem kicsit jobban. -mondtam morcos hangon.
-Tudom Szívem, de nagyon szeretlek.
-Én is téged, de egy kapcsolat alapja a bizalom. - néztem rá dorgálóan.
-Megígérem, hogy soha többet nem fogok féltékenykedni.
-Helyes, nem adok rá okot, akkor légy-szíves bízz bennem kicsit jobban.
-Okés. - mondta bocsánat kérőn.
-Na jól van elmegyek megfürödni.
-Én is mehetek? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem.
-De légyszii!!
-Nem, ez a büntetés. Majd megtanulod.
-Nade Ciiiccamicca. Meghalok. Légyszii. - nézett rám kétségbeesett, kiskutya szemekkel.
-Emmett McCarty Cullen! ezzel nem veszel le a lábamról. -mondtam nevetve és bevonultam a fürdőbe.
-Mikor belenéztem a tükörbe, ott állt mögöttem az én nagy macim.
-Emmett. A szívbajt hozod rám, azt mondtam hogy nem, úgyhogy kifelé! - majd kitoloncoltam az ajtón és belülről kulcsra zártam azt. Majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A forró víz minden izmom ellazította. Ám ez a pihenés sem tarthatott sokáig, mert valaki a zuhanykabin falához préselt és vad csókokkal hintett be.
-Neked mit jelent az a tény, hogy kulcsra van zárva az ajtó?
-Hogy próbálkozzak az ablakon, mert biztos beszorultál. - mondta egy kaján vigyor kíséretében.
-Hihetetlen vagy , komolyan mondom.
-Tudom. -lett önelégült az arca.
-Na gyere, vonuljunk vissza a szobába. - mondtam és elzártam a vizet.
-Emmett pedig elvett egy törölközőt és szorosan becsavart vele.
-Nem akarom hogy megfázz.
-Mondta a világ leghelyesebb arcával.
-Imádlak. - nyomtam csókot a szájára.
-Én is nagyon-nagyon.- válaszolta, majd felkapott és bevitt a szobába.
Meglepettségemre minden tele volt rózsaszirmokkal és mécsesekkel. A zenelejátszóból halk, lágy zene szólt. Az ágy be volt ágyazva a szekrényembe, a helyén pokrócok és plédek voltak, melyeknek tetejére egy kisebb sátor volt függesztve, benne lampionokkal.
A szobában sötét volt, csak abban a meghitt fényben úszott a szoba amit a kis mécsesek szolgáltattak.
Em elvitt egyenesen a sátorig, és ott gyengéden végig fektetett a plédeken, majd lehámozta rólam a törölközőt. A nyakamtól lefelé haladva végig csókolta a még forró testem.

10. fejezet

(Lily Szemszöge)
Öt szobor szépségű alak jelent meg az ajtóban,mire Emmett elrendezte a ruháinkat és illedelmesebb pózban helyezkedett el velem az ölében. Ebben a pillanatban Carlisle jelent meg a lépcső tetején, és köszöntötte az öt, számomra idegent. Ők is vámpírok voltak, erről semmi kétségem nem volt. Ötük közül négyen nők voltak. Hárman olyan idősek lehettek, mint Alice és Bella. Mind hárman szőkék voltak és kíváncsian fürkésztek engem, miközben én is ugyan ezt tettem. A legidősebbnek fekete göndör haja volt és mandula vágású szemei melyek aranybarna színben tündököltek. Mellette állt egy magas fekete hajú férfi, aki nyilván a társa lehetett.
-Elazer, kedves barátom. Mi járatban erre felé? - kérdezte Carlise, és megölelte mindegyikőjüket.
Szerelmem engem is talpra állított majd kezet fogott a férfival és végig ölelgette a lányokat, majd bemutatta nekem őket.
-Lily ők itt a Denali klán. Ugyan úgy vega életmódot folytatnak mint mi, és mint látod, családban élnek.Ez a mi fajtánknál szokatlan egy kicsit.
-Értem. Örülök hogy megismerhettem Önöket. - mondtam,majd az idősebb nő, melegen rám mosolygott.
-Khmm... Ő itt Lily Read, a barátnőm! - tette hozzá Emmett vigyorogva.
-Na és hol van az én cukrofalatom? - kérdezte az egyik fiatalabb nő, azt hiszem Tanya a neve.
-Edwardék vadászni mentek, de nem sokára haza érnek . - mondta Carlisle határozottan.
Ebben a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és beléptek rajta a többiek.
-Na itt a te kis cukorfalatod. - szólalt meg mellettem Em és elfojtott egy kitörni készülő nevetést.
-Szia Edy, még mindig olyan jól nézel ki, mint mikor utoljára láttalak :) - mondta a Tanya nevű mézes-mázos hangon.
-És még mindig foglalt.- mordult fel férje mellett Bella.
-Jól van, téged senki nem kérdezett, te kis szuka.
-Nem ajánlom, hogy még egyszer így merj hívni, különben nem állok jót magamért. - mondta Bella, majd mellkasából egy fenyegető morgás tört elő.
-Mi van, savanyú a szőlő, BellaBaba? - kérdezte a szőke vámpír, csipkelődve, majd sarkon fordult és felment az emeletre.
-Elnézést kérünk Tanya miatt, nehezen teszi túl magát rajta, hogy Edward már foglalt.
-Pedig ajánlom figyelmébe, különben kitekerem azt a csinos kis nyakát- fortyogott magában Edward felesége.
Edward szája szegletében pedig mosoly bujkált, majd nyomott egy csókot felesége nyakára. Olyan aranyosak.
Emmett körbefonta karjait a derekamon, és belesuttogott a fülembe.
-Haza viszlek, rendben?
-Persze, már elfáradtam.
-Akkor mi indulnánk is, mert már Lily is fáradt.
-Rendben Fiam! Menjetek csak.
-Gyorsan felszaladunk még összeszedni valami ruhát, hogy ne kelljen mellőled elmozduljak, suttogta ismét a fülembe, majd villámgyorsan a karjaiba kapott, és már fent is voltunk az emeleten.
Szerelmem villámgyorsan összerámolta a cuccait, majd lesuhant velem a lépcsőn. Miután mindenkitől elköszöntünk, beszálltunk a jepbe és elhajtottunk.
Haza érve, észrevettem, hogy az ajtó be van reteszelve, és sehol nem ég a villany.
-Király, csak a miénk a kéró. - szólalt meg Em vigyorogva, és kipattant az autóból, hogy nekem is kinyissa az ajtót.
Tíz perc keresgélés után, végre megtaláltam a kulcscsomóm és így bejutottunk :D
Szerelmem, már csókolta is a nyakam egyre lejjebb haladva, dekoltázsom felé. Már a blúzom is lekerült rólam, mikor egy autó fényszórói világították be a konyha félhomályát.
-Apuék! - hasított belém a felismerés, és magamra kaptam a felsőm.
-Nem kellene hogy felöltözz, nekem így jobban tetszel. - szólalt meg Em, egy kaján vigyor kíséretében.
-Azt elhiszem, de lehet hogy a szüleimnek már kevésbé tetszenék. - mondtam fülig pirulva.
-Lehet...- morfondírozott magában Emett, és ezzel egy időben nyílt a bejárati ajtó.
-Sziasztok- köszöntöttem szüleimet, majd látva meglepett arcukat Emmett látván, belekezdtem a bemutatásba, mert hamar túl akartam rajta esni.
-Anya,Apa, Ő itt Emmett, a barátom. - mondtam el egy szuszra.
-Mármint a barát barátod, igaz? - kérdezte anyám rémült arccal.
-Katrin! - tromfolta le apa, és kezet fogott szerelmemmel. - Örülök hogy megismerhetlek. Én John Read vagyok . Ő pedig a feleségem Katrin Read.
-Részemről a szerencse. - mondta Em udvariasan, majd megköszörülte a torkát.
-Khm.. Én akkor megyek is, még sok dolgom van otthon .
-Gyere máskor is, szólalt meg Apu, és egy jelentőség teljes pillantást vetett Anyára, aki még mindig nem tért magához ámulatából.
-Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk. - szólalt meg az én hőn szeretett anyukám, és látszott az arcán, hogy még nem száz %-os a feldolgozottság.
Ki kísértem szerelmemet a bejárati ajtóig, majd egy gyors , ám de szenvedélyes csók után rám kacsintott és a fülembe suttogta:
-A szobádban várok rád. - majd a kocsijába pattant és elhajtott .
-Mit akart ez jelenteni kisasszony? - fortyogott a dühtől anya.
-Azt hogy a lányunk már felnőtt, és megvannak a saját döntései, amibe neked nincs jogod beleszólni.
-De-de...
-Semmi de. - mondta apa ellentmondás nem tűrő hangon, és anyával együtt bevonultak a nappaliba.
Én gyorsan össze dobtam egy szendvicset, és felrobogtam a lépcsőn. A sötétben a villanykapcsolót kerestem, de az egyszer csak felkapcsolódott magától, és egy mély hang szólalt meg:
-Na végre, már azt hittem, hogy soha nem érsz fel. Vártalak Cica. - ölelt át hátulról Emmett.
-Bocsi de meg éheztem és csináltam magamnak egy szendvicset - mondtam a kezemben lévő tányérral.
-Értem, akkor edd meg nyugodtan a kajád, majd utána folytatjuk ahol abba hagytuk - nézett rám Emmett cinkosan.
Gyorsan befaltam a szendvicset, majd felálltam és a neszesszerem keresésére indultam a szobában. Mikor megtaláltam behajoltam a szekrénybe pizsamát keresni. Derékig eltűntem a szekrényben amikor valaki hátulról átkarolta a derekam, erre felegyenesedtem és nekidűltem az izmos mellkasának. Emmett elkezdte csókolgatni a nyakam egyre lejjebb haladva, egészen a dekoltázsomig. Megfordított az ölelésében és lecsapott az ajkamra. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, már lekerült rólunk a póló amikor megszólalt Emmett telefonja.
-Nem veszed fel? - kérdeztem elválva mézédes ajkaitól.
-Nem - folytatta a nyakam kényeztetését. De aki most kedvesemet kereste telefonon kitartó ember volt, mert mihelyst befejezte a csörgést, nem sokra rá újra szólt a telefonja.
-Vedd már fel, biztos fontos. - szólaltam meg lihegve.
-Ajjhh, rendben - mondta Emmett és bosszúsan megnézte kihívja.
-Mi az Alice? - tért rögtön a tárgyra.
-Nem érek rá, most épp elvoltunk foglalva. - nézett rám vágytól izzó tekintettel, amitől elöntött a forróság. Aztán nagyon gyorsan elkezdett beszélni, úgy hogy nem értettem, hogy miről beszél Alice-szel. Mikor letette gondterhelten ült le az ágyra.
-Mi a baj nagy macim - kérdeztem tőle aggódóan.
-Semmi Cica .... - válaszolta.
-Csak? - kíváncsiskodtam tovább.
-Csak aggaszt, amit Alice mondott Tanya-val kapcsolatban - mondta.
-Miért mit tervez?
-Azt, hogy ha már Edi fiúnál nincs esélye, akkor majd velem fog próbálkozni - mondta.
-Miiiiiiiiii? Hát veled biztos nem, kitépem az összes haját ha rád mer mászni - szólaltam meg ingerülten.
-Ezt szeretem benned, egyik pillanatban még doromboló kis cica vagy a másikban meg egy vadmacska vagy - bókolt nekem szerelmem.
-Elmegyek megfürdök - álltam fel az ágyból, de Emmett a derekamnál fogva az ölébe húzott és kisfiús arccal megkérdezte hogy:
-Pizsama gyanánt használnád az egyik pólóm.
A kérésétől egy kicsit megdöbbentem, de pirosló arccal egyeztem bele. Gyorsan végeztem a fürdéssel, majd felvettem a bugyit és rá a pólót. A póló a térdemig ért, de nagyon jó állt, meg mutatott valamennyit a formás lábaimból. A hajamat nem szárította meg, mert meleg volt és ez hűtött egy kicsit. Mikor kiléptem a fürdő ajtaján Emmettet pillantottam meg egy rövidnadrágban az ágyon fekve. Meg köszörültem a torkom és beljebb léptem a szobába, kétszer megfordultam a tengelyem körül, hogy Kedvesem szemügyre tudjon venni a pólójában.
Elismerően füttyentett majd felállt és átkarolt.
-Észbontóan festesz a pólómban - bókolt nekem, majd az államnál fogva felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt. Majd hirtelen az ágyon találtam magam és mellettem Emmett feküdt, majd a mellkasára vont és a fejem búbjára adott egy puszit.
-Jó éjszakát szerelmem, aludj jól és álmodj velem - mondta.
-Neked is szép álmokat nagy macim - motyogtam és nem sokra rá már az álmok tengerén ringatóztam.

Reggel arra ébredtem, hogy világos van a szobában és egy kar ölel át. Kinyitottam a szemem és szerelmem mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Jó reggelt Cica - szólalt meg Emmett.
-Jó reggelt nagy macim - válaszoltam neki. Elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, gyorsan letusoltam, mikor felakartam öltözni akkor tűnt fel, hogy nem hoztam be magammal fehérneműt. Pont ekkor kopogtak az ajtón.
-Ki az? - szóltam ki.
-Én vagyok az Cica - mondta Emmett. - Bejöhetek? - kérdezte.
-Be, vagyis neeeeem - de mikor már kimondtam, hogy nem: nyílt a fürdő ajtaja és belépett rajta Emmett. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit és hogyan takarjak el magamon. Aztán magam köré tekertem egy törülközőt.
-Szóval miért is szerettél volna bejönni? - érdeklődtem.
-Alice telefonált, hogy elfelejtesz bevinni magaddal fehérneműt és úgy gondoltam, hogy bevihetek neked egy szettet - felelte csibészes mosollyal az arcán.
-Rendben akkor add ide és légy szíves menj ki - kértem őt.
-Rendben odaadom neked, de nem megyek ki - mondta.
-Jó akkor ne menj ki - elvettem tőle a fehérneműimet, majd levettem magamról a törülközőt és kicsit zavarban ugyan de felvettem a ruhadarabokat. Mikor végeztem félve néztem fel Emmettre. Aki tátott szájjal nézett rám.
-Khm... van valami ötleted mára? - kérdeztem kedvesem.
-Elmehetnénk hozzánk, mert a rokonaink szeretnének téged jobban megismerni. Persze csak ha nem baj - vetette fel az ötletet.
-De nyugodtan elmehetünk hozzátok. Őszintén meg valva én is kíváncsi vagyok rájuk - szólaltam meg végül.
Ezek után lementünk a konyhába és megreggeliztem, Emmett meg közbe nézett.
-Azt ugye tudod, hogy nem igazán szeretem mikor evés közben néznek? - kíváncsiskodtam.
-Tudni, tudom, de jó nézni, hogy mennyire jó ízűen eszel - bókolt nekem.
Mikor végeztem a reggelivel elmosogattam a tányért és elindultunk a Cullen villába. Mikor Megérkeztünk és beléptünk a házba mindenki a nappaliban tartózkodott.
-Sziasztok - köszöntem.
-Emmett drága cucilimókusom - ugrott Emmett nyakába Tanya.
-Mi van ha nem tudod Edwardot megszerezni magadnak akkor próbálkozol Emmettnél? - kérdeztem tőle gúnyosan.
-Mit jössz te ahhoz, hogy így szólj hozzám emberke - nézett rám lenézően.
-Tudod kit nézzél le, te kis cafka! - néztem rá harciasan.
-Szerintem ezt nem kéne Cica - szólt bele Emmett a vitánkba.
-Attól, mert én csak egy ember vagyok ne hogy azt hidd, hogy félek szembe szállni veled - mondtam és tettem egy lépést Tanya felé.
-Hallatlan. Jajj Cucilimókusom, majd ha hazavitted az embert akkor gyere fel a szobádba, mert majd ott foglak várni - felelte Tanya és egy kacér mosolyt villantott Emmetre. Itt telt be a pohár nálam és elkezdtem felé vészjóslóan közeledni.
-Hogy mekkora egy lotyó vagy. Nem csoda, hogy senki nem akar veled összejönni, mert tudják, hogy mekkora egy cafka vagy! Szállj le Emmetről, mert ha nem akkor esküszöm, hogy megtéplek és az egész család férfi tagjaitól is tartsd távol magad! - kiabáltam, majd hogy nyomatékosítsam, hogy mindent komolyan mondtam és komolyan gondoltam lekevertem neki egy pofont. A kezembe nagy fájdalom nyilallt, de nem érdekelt. - Remélem megértetted amit mondtam - néztem dühtől izzó szemekkel.
Tanya sértetten futott ki a házból. Mikor szétnéztem a szobában észrevettem, hogy a Denali klán is bent van a szobában.
-Ne haragudjatok, de már nem bírtam hallgatni ahogy Emmettet csábítja - kértem bocsánatot tőlük.
-Teljesen megértünk Lily, csak a párodat védted - nyugtatott Carmen és Elezar pedig helyeslően bólogatott.
Hirtelen megint megfájdult a kezem, de arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha nem lenne semmi baja. Érzetem hogy a csontok ropognak a kezemben így felszisszentem. Carlisle rögtön oda jött hozzám, míg Emmett leültetett a kanapéra.
-Ez érdekes - motyogta Carlisle gondolkodóan.
-Tényleg az - jött Közelebb Edward is.
-Miért mi van? - kérdezte aggódóan Emmett.
-Teljesen rendbe jött a keze - felelte Carlisle - Ezt hogy csináltad? - érdeklődött tovább.
-Nem tudom - feleltem őszintén. Ezek után felvonultunk Emmettel a szobájába, mikor becsukódott a szoba ajtaja Emmett lecsapott az ajkaimra.
-Nagy macim ezt nem kéne, mindenki itthon van - mondtam miközben kapkodtam be a levegőt.
-Rendben Cica, de annyira szívdöglesztő vagy, hogy nagyon nehéz csillapítanom a vágyam, mikor megcsókolsz - felelte Emmett vágytól izzó szemekkel, ez engem is teljesen feltüzelt és kacéran néztem rá és megcsókoltam.
-Tegyél be egy olyan zenét ami elnyomja a hangokat - szólaltam meg nagyon halkan. Berakott egy discós számot és felvette a hangerőt. Mikor elém lépett, majd megcsókolt utána áttért a nyakam csókolgatására.
-Én még nem... - mondtam elhalóan.
-Ne félj vigyázok rád - felelte megnyugtatóan. Ezek után egy csodás délelőttöt töltöttünk együtt.