11.fejezet

(Lily szemszöge)

Emmett csodálatos volt a délelőtt folyamán. Szavát betartva tényleg nagyon vigyázott, minden egyes mozdulatával, nehogy az rossz legyen, vagy megsértsen, netán elveszítse az önuralmát. Szemei feketén csillogtak, melyekben szerelmet és mindent elsöprő vágyat véltem felfedezni. A nadrágja kezdett szűk lenni számára, így bizonytalanul ugyan és egy kis bénázás után, nehezen kapcsolódó öve miatt, de sikerült megszabadítanom koptatott farmerétől. Szerelmem felkapott, majd végigfektetett az ágyon. A számról áttért a nyakam csókolgatására, majd derekamról felgyűrve a felsőm, levette.
-Szeretlek Lily Read! - mondta kéjtől elfúló hangon.
Reggel egy piros-fekete push up melltartót vettem fel, melyhez egy piros csipkés tangát választottam. Fehérneműm láttán Em, szinte megvadult és szó szerint tépte le rólam a kedvenc szoknyám.
-Hmmm, ezt a szoknyám szerettem - mondtam legörbülő szájjal.
-Bocsi Édes, megpróbálok kicsit lenyugodni, de ez nem ilyen egyszerű, jelen esetben. Majd egy könnyed mozdulattal megvált a melltartómtól is.
Csodálva futtatta végig a tekintetét a felsőtestemen. Majd megcsókolt és a tenyerébe vette egyik mellem. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink, a szájával áttért a kebleim kényeztetésére. Jól eső kéjes sóhaj szakadt fel belőlem.
-Nem muszáj, ha még nem érzed magad készen rá. Tudok várni. - mondta Em.
-Nem, én most akarlak - csókoltam mag.
Emmett mellkasát és hátát fedeztem fel a kezeimmel. Mikor elértem a gatyája szélét és beleakasztottam az ujjam, hogy lehúzom róla, de újra megállított.
-Ha lekerül rólunk az utolsó ruhadarab, akkor nem lesz visszaút - suttogta a fülembe.
Válaszképpen löktem rajta egy kicsit, mire a hátára feküdt, én pedig átvetettem a bal lábam rajta és az ágyékára ültem. Erre felmorgott és ez a hang büszkeséggel töltött el, mert én váltottam ki belőle. Hirtelen azt vettem észre, hogy én vagyok alul és már minden zavaró ruha lekerült rólunk. Először Em az ujjaival fedezte fel az intim zónámat és hajszolt a gyönyör felé. Mikor elértem a beteljesülést felhúztam magamhoz egy szenvedélyes csokra és közben Em óvatosan belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel, először óvatosan mozgott. Aztán egyre jobban begyorsult a mozgásunk és nyögéseinket csókokkal próbáltok elfojtani. Az utolsó lökésnél a körmeimet belevájtam szerelmem hátába és úgy sikkantottam fel a gyönyörtől, Emmett is hangosan felnyögött. Majd utána kicsusszant belőlem és a mellkasára vont.
-Nagyon szeretlek, de most már pihenj Cica - szólalt meg Em.
-Én is szeretlek Nagy Macim - csókoltam meg, majd elhelyezkedtem a karjai között és elnyomott az álom.
----
Elaludtam. Zuhantam az álmok világában. Egyre lejjebb és lejjebb. Féltem. Tudtam, ha földet érek, fájni fog. De csak zuhantam és nem kapott el senki. Nem volt ott az én nagy macim hogy megfogjon, hogy a karjaiba zárjon. Egyedül voltam. Telt az idő a percekből órák lettek és én megállás nélkül száguldottam lefelé az ismeretlenbe. Egyszerre a szél süvítése körülöttem alább hagyott, szóval megálltam. Nem volt más körülöttem csak a feketeség, a nagy semmi. A sötétben egy zöld szempár szegeződött rám. Nagy, zöld szemek. Majd egy halk morgás hallatszott, amit több kisebb morgás követett a háttérből. Érdekes érzés volt. Nem féltem. Izgatottság kerített hatalmába, ami kíváncsisággal vegyült. Tudni akartam ki a tulajdonosa azoknak a szép, zöld szemeknek. Megindultam a morgás irányába, nem akartam felébredni. Még nem. Tudnom kellett, hogy mi áll velem szembe. Ám erre már nem került sor, mert ismét elkezdtem zuhanni. Ismét. Zuhantam, majd nehezen de kinyitottam szemeim. És két zöld szempár helyett, két aranybarna szempárral találtam magam szembe.
-Jó reggelt Cicca ! :) - találtam magam szembe az én imádni való Macimmal.
Lassan eljutott a tudatomig, hogy elaludtam, és anyunak nem szóltam. Mostanra már biztos nagyon pipa rám. Egy perc alatt kipattantak a szemeim, és idegesen kerestem a telefonom.
-Mi a baj Drágám? - kérdezte Em, mintha nem értené, bár szája szegletében mosoly bujkált.
-Hát, te tényleg nem érted?-reggel van, és én nálad heverészek, egy szál lepedőben.
-Hmm, nem rossz, bár még mindig sok rajtad a ruha, az a lepedő is felesleges, mi lenne ha levennénk? - majd elkezdte lehámozni rólam a takarót, és csókokkal behinteni immáron fedetlen vállam.
-Mond te, tényleg nem érted? Ez nem a hülyeség ideje Em. Öltözz fel, szerencséd hogy golyóálló vagy, mit fogunk mi kapni anyától.
Erre szerelmem hangos nevetésben tört ki.
-Ezen mi olyan vicces? - kérdeztem értetlenül.
-Anyukád pisztolyt hord magánál? - kérdezte Szerelmem egy újabb kitörni készülő nevetés kíséretében.
-Az éjjeli szekrényében van egy . De nem ez a lényeg.
-Hanem mi a lényeg? - kérdezte Macim két puszi között.
-Ezzel nem veszel le a lábamról, az a lényeg hogy ki leszünk nyírva, ha nem megyek haza most azonnal.
-Na de szívem még csak este hat van.
-Ez nem lehet igaz. Odarohantam az ajtóhoz és elhúztam a sötétítőfüggönyt. Alkonyodott. A nap lemenőben volt a fenyvesek mögött. Ekkor támadt egy ötletem. Majd kis várakozás után, megfordultam és ráugrottam az ágyon fekvő Emmettre. Viszont a reagálására nem számítottam, Szerelmem felkapott és már nem én voltam felül, hanem alatta vergődtem mint a partra vetett hal.
-Engedj el! Ez így nem ér. - kapálóztam alatta, már amennyire lehetett. Ugyanis testével nekipréselt az ágynak, megy egy kicsit meghajlott alattunk :)
-Nem-e? És Letámadni engem ér? - kérdezte vigyorogva majd elkezdett csiklandozni.
-Kérlek Em engedj el, ez nagyon csikis. - kértem tőle szinte már fulladozva.
-Addig nem míg be nem ismered, hogy én vagyok a világ legerősebb, leghelyesebb, legcukibb pasija. Na hadd halljam!!
-Te vagy a világ legerősebb, leghelyesebb, legcukibb pasija. - mondtam kuncogva. - Most már elengedhetsz.
-Ennyivel nem érem be!! Hol marad a puszim? - nézett rám tettetett komolysággal és olyan durcás kifejezéssel az arcán mint egy ötévesnek van, mikor az anyukája nem ad neki a kedvenc csokijából.
Ezen már nekem is nevetnem kellett. Majd nyomtam neki egy hatalmas cuppanós puszit.
-Jól van, most már öltözzünk, anya biztos ki van akadva. -mondtam egy grimasz kíséretében.
-Nyugi Cicca ! - Esmee oda telefonált, hogy itt maradsz nálunk vacsorára. - közölte egy kaján vigyor kíséretében. - És én már éhes vagyok, szóval mi lenne, ha kicsomagolnálak és megennélek? - kezdte megint le felé húzni az anyagot, közben pedig vad csókokban forrtunk össze.
-Én is szeretném, de nem lehet, te is tudod hogy haza kell mennem. A mai nap csodás volt, és jobb lenne itt feküdni melletted, de nem lehet. - mondtam csalódott hangon.
-Nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdezte két puszi között.
-Tudom, és hidd el én is, de mennem kell. - mondtam lefelé görbülő szájjal.
-Haza viszlek! - mondta majd 2 másodperc alatt magára kapkodta a ruháit, pislogni sem volt időm és már rajta volt minden cucca .
Fogalmam sem volt miben megyek haza, hiszen a szoknyám, és fehérneműm áldozatul esett az én nagy macimnak.
-Mi a baj szívem, öltözz , vagy szeretnéd hogy én tegyem meg, bár a vetkőztetéshez jobban értek .- húzta vigyorra száját.
-Nem vicces, elszaggattad a ruháim, meztelenül pedig nem igazán tudok haza menni.
-Én bírnám ha meztelenül mennél - mondta majd úgy nézett rajtam végig, mint aki szemmel leveszi rólam még azt az egy szál lepedőt is.
-Emmett Cullen, nem tudok haza menni miattad. - nevettem vele együtt. Annyira mafla tud lenni.
Ekkor betáncolt a szobába Alice egy fehérnemű szettel és egy nagyon hasonló szoknyával.
-Az eredetiből már nem találtam, de egy kis eltéréssel megláttam ezt, és tudtam hogy neked erre még szükséged lesz.
-Köszönöm.- mondtam neki hálásan, majd egy szúrós pillantás után, amit Em- nek céloztam bevonultam a fürdőbe.
Már felvettem a fehérneműt, mikor két hideg kar körém fonódott és valaki csókokkal hintette be a nyakam.
-Emmett, most nem alkalmas.
-Tudom, de annyira vadító vagy ebben a lenge öltözetben.
-Bepótoljuk, ígérem. - mondtam neki kéjtől elfúló hangon.
-Szavadon foglak. - adott egy utolsó puszit, majd leült a kád szélére és csillogó szemekkel végig nézte ahogy felöltözöm.
-Ennyire tetszett az öltözködés? - kérdeztem nevetve, arca láttán.
-Ha vetkőztél volna az jobban tetszett volna.- mondta egy vigyor kíséretében.
-Rossz vagy! Ugye tudod? - kérdeztem, és adtam neki egy szenvedélyes csókot.
-Így szeretsz. - jelentette ki önelégülten.
-Azt az egoista eget rád. - nevettem fel.
-Ez nem egoistaság. - mondta durcás hangon.
-Akkor magabiztosság.
-Nem, Ez ténymegállapítás. -húzta ki magát büszkén.
Néha olyan mint egy öt éves, és én pont ezért imádom.
-Kész vagyok, indulhatunk.
-Rendben van. - mondta, majd felkapott és lefutott velem a lépcsőn, csak a kocsinál volt hajlandó lerakni.
-Én is letudtam volna jönni.- mosolyogtam rá.
-De így gyorsabb volt, és közelebb voltál hozzám. -kezdte húzogatni a szemöldökét.
-jajj, Te. Induljunk. - lettem fülig piros.
Nagy sajnálatomra 10 perc alatt hazaértünk. Mikor kiakartam szállni az autóból, Emett visszahúzott és megcsókolt.
Oxigén hiány miatt szétváltunk.
-Most már mennem kéne. - néztem rá pihegve.
-Szeretlek. - válaszolta.
-Én is.- majd egy utolsó csók után bementem a házba.
A konyhában mennyei illatok keringtek, melynek közepén anya sürgött - forgott.
-Szióka, megjöttem!! - kiabáltam kicsit félve. Remélem nem fog veszekedni, és főleg nem kérdezősködni.
-Szia Kincsem! - na jó volt a délelőttöd? - kérdezte anyu mosolyogva .
-Jól, házimoziztunk .
-Az szuper, melyik filmet néztétek? - kérdezte
-A Dillemmát. - feleltem.
Ezek szerint nem sejt semmit.
-Fáradt vagyok, felmegyek a szobámba.
-Rendben Kincsem. Jóéjt. Pihenj jól.
Majd kaptam egy pusziit a homlokomra. Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. 2 új üzenetem érkezett. Az egyik Andy-től.

,, Szia Csajszi, arra gondoltam hogy mi lenne ha elmennénk a plázába új rucikért, mert már kéne valami új cucc. Annyira cuksii az új kollekció. Meg kell vennem. Na majd írj Drágám, Szióka, puszcsi, láwcsi." Andy

Megnyitottam a másikat is. Egy nagy szívecske jött be rajta, és a szívbe pedig ezek voltak Írva: ,,Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat." Em

Annyira aranyos. Gyorsan felhívtam Andyt. 2 csörgés után felvette.

-Szia Andy! Llily vagyok. Jó ötlet a vásárlás, már jó lenne picit együtt lenni. Majd akkor hívlak. Szia, puszi , szeretlek.
Ahogy letettem a telefont gúnyos, halk nevetés hallatszott a hátam mögül. Ott állt Emmett karba font kézzel a falamnak támaszkodva, és nevetett.
-Szia, puszi, szeretlek. - mindjárt hányok. - De azért a : Szeretlek Emmett az ott volt, míg ki nem keltél az ágyamból. Szánalom amit csinálsz. Ezt hívják úgy hogy megcsalás. - mondta Em.
Jajj ne, félre értette a beszélgetésemet Andyval.
-Nem csaltalak meg. - mondtam hihetetlenkedve.
-Nem- e? Akkor mi volt ez a ...Szia, puszi, szeretlek.? - mondta mérhetetlen dühvel a hangjában.
-Andy ...
-Ááá, szóval Andynak hívják azt a férget.
-Andy az egyik haverom. És semmi más. Ő HOMOSZEXUÁLIS. Olyan mintha a barátnőm lenne.
-Homár a fazon? - kérdezte elcsukló hangon.
-Nem, homár, csak gondjai vannak a nőkkel, és úgy döntött, hogy jobb lesz neki így.Te pedig egy önfejű, makacs, nagy buburnyák vagy. Úgy csinálsz mintha okod adtam volna a féltékenykedésre. - kaptam én is dührohamot.
-Én ... Csak.. Szóval...Én ...Azt hiszem... hogy ...nagyon...fél...telek...té..téged.-mondta lehajtott fejjel szinte a padlónak.
Komolyan mondom olyan mint egy 5 éves, akit leszid az anyukája. Annyira szeretem, de most egy kicsit hadd szenvedjen azért amit csinált.Azt nem teheti meg hogy nem bízik meg bennem. Egy kapcsolat alapja a bizalom.
-Megbízhatnál bennem kicsit jobban. -mondtam morcos hangon.
-Tudom Szívem, de nagyon szeretlek.
-Én is téged, de egy kapcsolat alapja a bizalom. - néztem rá dorgálóan.
-Megígérem, hogy soha többet nem fogok féltékenykedni.
-Helyes, nem adok rá okot, akkor légy-szíves bízz bennem kicsit jobban.
-Okés. - mondta bocsánat kérőn.
-Na jól van elmegyek megfürödni.
-Én is mehetek? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem.
-De légyszii!!
-Nem, ez a büntetés. Majd megtanulod.
-Nade Ciiiccamicca. Meghalok. Légyszii. - nézett rám kétségbeesett, kiskutya szemekkel.
-Emmett McCarty Cullen! ezzel nem veszel le a lábamról. -mondtam nevetve és bevonultam a fürdőbe.
-Mikor belenéztem a tükörbe, ott állt mögöttem az én nagy macim.
-Emmett. A szívbajt hozod rám, azt mondtam hogy nem, úgyhogy kifelé! - majd kitoloncoltam az ajtón és belülről kulcsra zártam azt. Majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A forró víz minden izmom ellazította. Ám ez a pihenés sem tarthatott sokáig, mert valaki a zuhanykabin falához préselt és vad csókokkal hintett be.
-Neked mit jelent az a tény, hogy kulcsra van zárva az ajtó?
-Hogy próbálkozzak az ablakon, mert biztos beszorultál. - mondta egy kaján vigyor kíséretében.
-Hihetetlen vagy , komolyan mondom.
-Tudom. -lett önelégült az arca.
-Na gyere, vonuljunk vissza a szobába. - mondtam és elzártam a vizet.
-Emmett pedig elvett egy törölközőt és szorosan becsavart vele.
-Nem akarom hogy megfázz.
-Mondta a világ leghelyesebb arcával.
-Imádlak. - nyomtam csókot a szájára.
-Én is nagyon-nagyon.- válaszolta, majd felkapott és bevitt a szobába.
Meglepettségemre minden tele volt rózsaszirmokkal és mécsesekkel. A zenelejátszóból halk, lágy zene szólt. Az ágy be volt ágyazva a szekrényembe, a helyén pokrócok és plédek voltak, melyeknek tetejére egy kisebb sátor volt függesztve, benne lampionokkal.
A szobában sötét volt, csak abban a meghitt fényben úszott a szoba amit a kis mécsesek szolgáltattak.
Em elvitt egyenesen a sátorig, és ott gyengéden végig fektetett a plédeken, majd lehámozta rólam a törölközőt. A nyakamtól lefelé haladva végig csókolta a még forró testem.