(Emmett szemszöge)
A zaj a nappaliból jött, így hegyeztem a fülem, hogy halljam mi történt lent.
-Maci mi történt? - kérdezte kedvesem, halkan, de csendre intettem.
-Nyugi Emmett, nincs semmi komoly csak Jacob és Jasper játszottak az udvaron és véletlenül Jacob a ház irányába hajította Jaspert és ő pedig berepült a nappali ablakán - nyugtatott meg Bella.
-Köszi Bella - mondtam normál hang erőn, mert mi így is meghalljuk egymást a házban.
-Mi volt ez a zaj Maci? - kérdezte Lily.
-Csak Jasper és Jacob egy kicsit túlzásba vitték az erőfitoktatást és Jas berepült a nappali ablakán. - válaszoltam neki nyugtatón.
-Értem, megyek felöltözök - állt fel kedvesem az ágyról és ment be a fürdőszobámba. Utána akartam menni, de Lily hangja megállított.
-Eszedbe ne jusson, vagy különben egy hétig nem csókollak meg - fenyegetett meg.
-Ne már Cica ez gonoszság - nyavalyogtam, mint egy öt éves.
-Nem, majd ha kész vagyok - felelte, majd hallottam, hogy beáll a tus alá és megnyitja a csapot. Inkább elmentem egy gyors vadászatra, hogy még véletlenül se jusson eszembe bemenni hozzá.
A vadászat után beugrottam a szobám ablakán és megláttam, hogy Lily egy könyvet olvas az ágyon hason fekve.
-Szia, mit olvasol? - kérdeztem meg.
-Bella adta ezt a könyvet. Azt mondta hogy jó könyv én is hallottam már róla, de még nem olvastam. Emili Bronte: Üvöltő szelek - felelte, de nem nézett fel a könyvből.
-Kicsim reggeliztél már? - tettem fel neki még egy kérdést.
-Nem még, mert megakartalak várni - mondta, belemélyedve a könyvbe.
-Okés, akkor gyorsan átöltözöm és mehetünk reggelizni - szólaltam, meg majd a szekrényből elővettem egy pólót és egy nadrágot, majd vámpír gyorsasággal átöltöztem
-Mehetünk? - vettem ki a könyvet a kezéből
-Igen persze, de ne csukd be a könyvet, mert majd folytatni szeretném - állt fel Lily az ágyról.
Mikor leértünk már mindenki a nappaliban volt.
-Sziasztok - köszönt Lily.
-Szia Lily - mondták a többiek, mert már velem találkoztak. Kedvesem a konyha felé vette az irányt ahol már az asztalnál ült Nessi.
-Szia Nessi, jó étvágyat kicsi lány - mondtam neki vigyorogva.
-Szia Em bácsi. Hogy vagy Lily, hallottam, hogy tegnap rosszul voltál. - érdeklődött Lily hogy léte felől.
-Köszönöm kérdésed Nessi már sokkal jobban vagyok, de egy kicsit furán érzem magam. - válaszolta, majd neki láttak a reggelinek.
Pislogás nélkül figyeltem kedvesem aki már a negyedik szelet kenyerét fogyasztotta. Mikor benyomta a szelet kenyeret ivott rá még egy pohár tejet és jól lakottan dőlt hátra.
-Mi az? - nézett rám mosolyogva.
-Soha nem gondoltam volna, hogy egy ember ennyit tud enni egyszerre - feleltem elképedve, mire kedvesem elpirult.
-Cicaa ne légy zavarban, imádlak amikor ilyen kis mohó vagy - néztem rá huncutul, mire még pirosabb lett.
Aztán bementünk a többiekhez a nappaliba, ahol Bella és Edward sakkoztak. Mind a kettőjük tekintete tele volt vággyal a másik iránt.
-Én Bellára fogyadok - mondtam, majd levágódtam a kanapéra.
-Én pedig Edward-ra felelte - Jasper.
-Mit kap a győztes? - kérdeztem őt vigyorogva.
-Hmmm.... mondjuk egy hétig nem feküdhetsz le Lily-vel - mondta selytelmesen mosolyogva Jasper.
-És ez ugyan így fordítva is érvényes Alice-szel - néztem ré jelentősség teljesen. - De attól függetlenül megcsókolhatom Lily-t ugye? - kérdeztem reménykedve.
-A csók az szabad, de a többi nem - mondta Alice.
-Nyertem - szólalt meg Edward.
-Hát ez bukta lett, de nem túrós édes - mondta mellőlem Kedvesem.
-Hát ez az lett Cica - feleltem, majd hevesen megcsókoltam, amit Lily készségesen viszonzott.
Egy erőteljes torokköszörülésre váltunk szét.
-Elezar barátom. Mi járatban erre felé? - fogadta a vedégeinket Carlisle.
-Jöttünk megnézni Lily-t, hogy hogy van - válaszolta. A többiek is aggódtak Lily-ért és egyfolytában azt kérdezgették tőle, hogy nincs-e rosszul meg ilyenek. Majd egyszer csak Lily felpattant mellőlem és hangosan megszólalt.
-Teljesen jól vagyok. Már nincsen semmi bajom és jó lenne ha senki nem piszkálna a hülye kérdéseivel, mert már kezdem egy kicsit unni, hogy egész nap azt hallgatom, hogy "hogy vagy? ; jól vagy?; nem szédülsz?;" Már nincsen semmi bajom - mondta idegesen.
-Jasper segíts neki lenyugodni - kértem őt.
-Nem megy - erőlködött Jass.
-Cicaa, hallod nyugodj meg. Senki nem fog piszkálni a kérdéseivel csak nyugodj meg - kértem őt és megfogtam a kezét, de egyből el is engedtem a megelepetéstől ugyanis kedvesem bőre a megszokottnál melegebb volt.
-Ki kell mennem - mondta Lily suttogva és elment az udvarra. Mi mentünk utána.
-Ne közelítsetek, nem akarok senkit bántani - szólalt meg Lily, kinek csilingelőbb volt a hangja. Majd vakító fehér fény ölelte körbe törékeny testét. Mikor kihunyt a fény egy csodaszép nimfa állt előttünk.
-Lily te vagy az? - kérdeztem tőle.
-Nagy macim, én el akrtam mondani neked, hogy a családom vagyis az anyám nem mindennapi, de nem tudtam elmondani. És azért jött elő most belőlem a nimfa, mert túl sok érzelem hatás ért engem a napokban egyszerre, így már nem tudtam elnyomni magamban a nimfát. - mondta lehajtott fejjel.
-Gondolom, most haragszotok rám - motyoga, majd eltűnt a fa törzsében.
-Lily, gyere vissze. Nélküled egy senki vagyok, ne csináld ezt velem. Szeretlek - rogytam a földre.
-Tényleg szertsz még így is? - hallottam mag Lily hangját, de nem láttam őt.
-Az érzelmeimen nem változtat semmit az hogy te mi vagy. Így is imádlak Cicaa - vallottam be neki.
Éreztem, hogy egy törékeny test csapódik hozzám és hevesen megcsókol.
-Khm. Lily szerintem ezt meg kéne beszélni - szólalt meg Carlisle kíváncsi szemekkel.
-Természetesen, menjünk be - válaszolta.
Majd elmesélt mindent, hogy a szülei már pici gyermek korában elmondták neki, hogy léteznek természet feletti lények, de még ennek ellenére sem hitt a vámpírokban. Azután egyre többet járt az erdőbe és próbálgatta az erejét ami egyre jobban nő, ahogy öregszik. Megtudtuk azt is, hogy ha rendszeresen változik nimfává akkor a tizennyolcadik életéve után nem fog látszódni rajta az öregedés.
-Lily, akkor ezért gyógyultál meg olyan gyorsan? - kérdezte Carlisle kíváncsian Kedvesemtől.
-Igen, de nem mondhattam el nektek a családi titkot. Mert a szüleim a nimfák uralkodói és én vagyok a trónörökös. - mondta.
-Akkor ez azt jelenti, hogy majd egyszer el kell, hogy hagyjál minket rökre? - tettem fel a kérdést, tartva a választól.
-Nem, egy nimfát nem lehet olyan könnyen elpusztítani. - tiltakozott szerelmem, majd hozzám bújt.
Tulajdonképpen most néztem meg őt jobban. Így, hogy nimfa volt hegyesek voltak a fülei, amúgy is göndör haja világosabb barna lett, a ruhája pedig zöld zöld színű és más fazonú lett. A formás lábait nem takarta a nadrág, mert a ruha csak combközépig ért neki, a lábain cipő gyanánt egy egyszerű szandált viselt.
-Most nézem milyen csinos vagy Cicaa - dícsértem mag, amitől elpirult.
-Ti az országotokban, mindig ilyen divatosan öltözködtök? - kérdezte Alice csillógó szemmel.
"Nem is ő lett volna" - gpndoltam, mire Edward fejcsóválva nézett rám.
-Sőt képzeld el, hogy bármikor megtudom változatni a rajtam lévő ruha színét és fazonját egyaránt. - dicsekedett szerelmem, majd erősen koncentrált és eltűnt, majd a szoba másik sarkában tűnt fel egy barna elegáns ruhában.
-Hogy csináltad? - hüledezett Alice.
-Nimfa titok. Sajnos muszály volt eltűnnöm, mert ezeket a ruhákat nem az itteni házunkban tartom, hanem a kastélyunkban - felelte lesütött szemmel.
Mikor mindent megutdunk kedvesemmel kapcsolatban visszaváltozott, majd haza vittem őt. Elmondta a szüleinek, hogy megtudtuk a titkukat és nagy meglepetésemre ők is megosztották velünk, hogy ők egész végig tudták, hogy én vámpír vagyok.
Azután teljesen ledöbbenve, mentem haza a családomhoz ahol kíváncsian várták magyarázatom a történtekkel. Ugyanis Alice látta a Lily szüleivel folytatott beszélgetésünk és megosztotta a töbiekkel, de a részleteket nem tudták így nekem kellett magyarázni. Mikor evvel is megvoltunk átöltöztem, majd már mentem is kedvesemhez, hogy vigyázzam az álmait.
