(Emmett szemszöge)
Lassan telt a nap hátralevő része, és közben azon kaptam
magam, hogy megint rágondolok.
,,Ki kell vernem a fejemből - gondoltam magamban - de
hogy menne, mikor ma kétszer is nekem jött az a bombázó, ráadásul egyszer a földön kötöttünk ki az egyik butikban.
Ki kell találnom valamit, amitől elfelejtem. - És akkor eszembe
jutott egy gondolat.
,,Mi lenne ha egy nagyon távoli ismerősömet meglátogatnám."
- Ne tedd ezt Tesó! - szólalt meg az eddig csöndben ülő
Edward.
..Ell kell, hogy felejtsem!" - Gondoltam vissza.
- Nem kell! Nézz meg engem és Bellát!
,,Pont ez az. Ilyen veszélynek nem akarom kitenni. Különbem
is nem hagyhatom el Rosaliet.
- Ő már csak emlék, azt szerette volna, hogy boldog légy. Rosalie
nincs többé, de te még élsz és ezt ne feledd el. Azzal, hogy
boldog vagy nem fogod a sárba tiporni az emlékét és szere-
tetét.
,,Akkor sem megy, nem tudom elfelejteni. Nem megy és
kész. Holnap az első dolgom az lesz, hogy elmegyek Kanadába
és felkeresem Emmát."
Edward abban a pillanatban kővé dermedt mellettem.
- Te Emmát akarod felkeresni? Komolyan mondom hibbant
vagy Tesó! - mordult fel mellettem az öcsém.
,,Eldöntöttem és punktum! Csak így tudok túllépni Lilyn!" - gon-
doltam.
- Megyek és beszélek Carlisle-lal - miután rájöttem, hogy a
többiek elmentek vadászni, felmentem a szobámba és
kerstem egy CD-t ami leköti a figyelmem. Nemsokára mindenki
hazaért, én pedig megbeszéltem a terveimet apámmal.
- Fiam, én nem szólhatok bele az életedbe, de ezt a döntésedet
nem támogatom - mondta beletörődően Carlisle.
- Holnap reggel indulok, már összeszedtem a cuccaimat.
Nem terveztem, hogy sokáig maradok, de biztos ami
biztos egy utazótáskányi ruha már ott hevert a JEP-ben.
Az éjszaka gyorsan eltelt akárcsak a többi. Reggel
elköszöntem a családomtól. Az út nem volt hosszú,
csak a ház megtalálásával bajlódtam egy kicsit. A ház
nem volt nagy éppen elegendő három vámpír számára.
Fehér színű, kétszintes búvóhely lapult az aranybarna
erdő mélyén, mely mellett hűs vizű vízesés csobogott.
A reggeli ködben egy: nem túl magas alak haladt felém széttárt
karokkal. Ahogy közelebb ért hozzám, kirajzolódtek szőke,
göndör fürtjei és hibátlan alakja.
- Szia! gyere beljebb Ryan már nagyon vár- fogadott engem
Szonja.
- Hello igazság szerint Emmához jöttem,itthon van? - Kérdeztem.
- Sajnos nincs! Vadászni ment de nem sokára haza ér. Ugye meg
várod? - kérdezte.
- Persze
- Sziasztok! Megjöttem - mikor belépett a szobába ,kiült az
arcára a meglepődés ,boldogság és öröm különös keveréke
- Szia! - kezdtem az üdvözlést látva Emma meglepett arcát.
- Hello! - dadogta megszeppenve.
- Te hogy-hoggy itt? - tudakolta megilletődötten.
- Beszélnem kell veled - válaszoltam.
- Mi éppen indultunk vadászni. - szólt vissza Szonja majd
kirángatta a bejárati ajtón Ryan-t.
***
(Lily szemszöge)
Ez a valaki természetesen az a srác volt akibe ma már egyszer beleütköztem.Egy szempillantás alatt ugrott fel rólam ,és már ott sem volt. A nevét még mindig nem tudtam,ezért megkérdeztem Lindsytől, hogy hogy is hívják azt az Adoniszt akibe az előbb belementem és akivel a földön találtuk magunkat egy pillanat alatt.
-Lindsy! - szóltam oda barátnőmnek aki éppen egy sárga és egy kék estélyi ruha között hezitált.-Hmm! - látszot rajta hogy nem itt jár, hanem a két ruhát nézegeti és próbálja eldönteni melyiket is vegye meg. - Szerinted melyikben mutatnék jobban, a sárgában vagy a kékben ?
- Szerintem a kék jobban kiemeli a szemeidet. - nekem mindegy volt melyiket veszi meg, mert mind a kettőben jól nézett ki.
-Szerintem is. Akkor ezt veszem meg. - majd odaadta annak a nőnek aki segített nekünk választani. Ezután áttértünk a kiegészítőkhöz és ott is körülnéztünk.
-Lindsy, hogy hívják a Cullen gyerekek közül azt a magas és izmos fiút? - kérdeztem a még mindig cipőket nézegető barátnőmtől.
-Emmett Cullennek. De miért, tán csak nem bejön neked?
-Ugyan már! Tudod mit? Vedd úgy hogy nem kérdeztem semmit. - tudhattam volna hogy tőle ilyeneket nem lehet kérdezni, mert rögtön beindul a fantáziája. Inkább át mentem Natihoz és Andyhez, akikmég mindig az estélyi részlegen bóklásztak.Bennük azt szerettem a legjobban hogy nem lógnak az ember nyakán és nem fecsegnek órákon keresztül lényegtelen dolgokról, ahogy Lindsy szokta.
-Te már ki is választottad a bálra a ruhádat és a cipődet? - kérdezte Andy hitetlenkedve.
-Igen. Már csak ki kell fizetnem. - én az ilyen vásárlásokat gyorsan leszotam rendezni, nem válogatok órákon át , valahogy mindig rövid idő alatt akad a kezembe a megfelelő darab. Hál'Istennek.
Ezek után még kb. fél órát időzhettünk a butikban, azt is csak azért mert a pénztáros új volt , és még csak most tanulta használni a pénztárgépet. A vásárlás annyira elhúzódott, hogy már mindenkinek majd kiesett a szeme az éhségtől, így beültünk egy vendéglőbe megvacsorázni. A pincérnő azonnal jött, amikor látta hogy befejeztük majd kiszámolta az összeget amit kifizettünk és indultunk is hazafelé. Az út nem volt hosszú alig másfél óra, de azalatt is Lindsyt kellett hallgatnunk és azt, hogy, hogy akarja el csábítani Ben Masent akivel már egy ideje kerülgetik egymást. Végre beértünk Forksba és én voltam az első akit haza fuvaroztak. Kivettem a kocsi csomagtartójából a dobozba csomagolt estélyimet és a kiegészítőimet, majd elköszöntem mindenkitől és a ház felé indultam.
-Sziasztok, akkor majd hétfőn találkozunk. - búcsúztam el.
-Szia! - jött a válasz egyhangúan, majd a motor feldorombolt és már itt sem voltak.
-Bent még égtek a lámpák, biztosan apa fent maradt és a meccset nézte miközben engem várt.
-Hahó, megjöttem! - szóltam a konyhába érve, de választ nem kaptam ezért benéztem a nappaliba ahol megláttam Aput horkolva. Elmosolyodtam azon hogy , mint oly sokszor most is meg akarta várni amíg hazaérek, de a fáratság és az unalom urrá lett rajta így hát elaludt.Le vettem a szemüvegét és betakargattam egy pléddel, majd kikapcsoltam a tv -t és aludni tértem.Nem volt szívem felébreszetni olyan jót aludt. Már a lépcső legfelső fokán álltam mikor egy dörmögős hangot hallottam a hátam mögött. Apa volt az ,biztos felriadt a hangos trappolásomra.
-Mikor jöttél haza? - kérdezte morcos és hulla fáradt hangon. Annyira édes volt ilyenkor.
-Tíz perce, de nem akartalak felkelteni, ezért betakargattalak és pont indultam a szobámba mikor megszólaltál.
-Aha, most már értem. Sikerült ruhát venned? -tudakolta mostmár kicsit éberebben.
-Igen, egy piros ruha és hozzá kiegészítők. Majd holnap megmutatom, mert én is elfáradtam. Veszek egy fürdőt és lefekszem aludni.
-Jó éjt Kicsim,aludj jól! - köszönt el Apu, majd nyomott egy puszit a homlokomra és bevonult a hálóba. Anya gondolom már aludt, mert ő sosem marad fent sokáig, és Apa is lábújjhegyen közlekedett.
-be vonultam a szobámba és megengedtem a kádba a meleg vizet majd belemásztam és bróbáltam kipihenni a nap fááradalmait, majd egyszer csak azon kaptam magam hogy Emmettre gondolok. Gyorsan kivertem a fejemből, mert egy ilyen szívdöglesztő pasi, tuti hogy nem egy ilyen hétköznapi lánnyal akar járni, mint amilyen én vagyok.
-kimásztam a vízből ami már szinte teljesen kihült , megtörölköztem, majd a szobámba mentem és belebújtam a hálópólómba. Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem nem jött - e új email-em. Mikor bekapcsolt a gépem megjelent a chat ablakom és egy vadul villogó kép melyen Lindsy volt.Biztos valami pletykát akar megosztani velem.Ráklikkeltem a megnyitás ablakra és Lindsy már el is kezdtte írni hogy Ben elhívta őt a bálra.Ennek örültem , mert legalább nem kellett azt hallgatni egy nap 25 órán keresztül hogy ,,miért nem hív már el" meg hogy ,,igazán elhívhatna már".
Elköszöntem Lindsytől és kikapcsoltam a laptopot majd leoltottam a villanyt és már kalandoztam is az álmok kesze-kusza világában.Álmomban szerepelet Emmett és Én meg a Cullen család többi tagja. Reggel mikor felébredtem tudtam hogy csak álmo
dtam és egy kicsit elfogott a csalódottság.
