1. fejezet

(Emmett szemszöge)

200 éve voltunk Rosalie-val házasok, de most mégis
úgy érezttem, hogy kellene lépnem. Tudtam,, hogy ő is
azt szeretné ha boldog lennék. Szerettem volna felejteni,
de ennek ellenére az unalmas és esős Forksba költözünk
vissza, ahová oly sok emlék fűz.
- Nyugi tesó, lehet hogy te is megtalálod a szerelmet - mondta Edward.
- Ne turkálj a fejemben! - mordultam fel. Ekkor megéreztem,
hogy töménytelen nyugalom fog el.
- Ne mer manipulálni az érzéseimet! - förmedtem Jasper-re.

Másnap reggel egyből indultunk beiratkozni. 50 év
alatt nem sokat változott az iskola épülete, talán csak
nagyobb lett a parkoló. Aznap már arról beszéltek, hogy
új diákok jönnek. Ahogy beléptünk minden fej felénk
fordult és tátott szájjal bámultak. És akkor megláttam
őt. Őt akinek hátközépig étő gesztenye barna haja és
smaragd zöld szemei elkáprásztattak. Tovább siklott
a szemem formás melleire és feszes combjaira.
Edward ekkor halkan magszólalt:
- Ugye megmondtam?
Erre felmordultam:
- Nem - vagyok - szerelmes! - szótagoltam neki lassan
és érthetően.
Jasper aki eddig nem szólalt meg, most egyetértett az
Öcsémmel.
- Érzem hogy vonzódsz hozzá.
Bosszúsan elfordítottam a fejem és elindultam az első
órámra ami biológia volt. Ahogy beléptem a terembe,
mindenki tátott szájjal bámult. A lányok sóvárgó sóhaját,
a fiúk féltékeny moraját hallottam. Amikor jobban körül
néztem a teremben, megpillantottam Őt. Oldalra fordítottam
a fejemet és gondolatban ezt kérdeztem Edwardtól:
- Hé, tesó! Megmondanád annak a bombázónak a nevét?
Erre Edward felkuncogott.
- Lilyan Reednek hívják - súgta.
- Kössz Öcsi! - köszöntem meg, és olyat tettem, amit
Roslie halála óta nem: elmosolyodtam. De ez nem az
a műmosoly volt amit a családom megnyugtatása miatt
erőltettem magamra, hanem egy igazi szívből jövő.
Edward meglepődött az érzéseimen, Jasper pedig
csak elvigyorodott, hisz ő valóban átélte az elmúlt
30 év érzéseit.
Végre bejött Mr. Barner, és megkezdődött az óra. Nem
sokat figyeltem a tananyagra, ehelyett a középső
padsorra tévedt a tekintetem. Ott ült ugyanis Lily.
Próbáltam nem rá koncentrálni, de az óra végtelennek
tűnt. Végre kicsöngettek és mi elindultunk az ajtó felé.

* * *

(Lily szemszöge)

- Ma új diákok jönnek a suliba - fecsegte Lindsy
- Állítólag most költöztek ide Alaszkából. Az apjuk, a
doki, itt fog dolgozni a kórházban. Azt mondják írtó jó-
képú, de már foglalt. A gyerekeket örögbe fogaddták még
kicsikorukban. Kíváncsi vagyok rájuk...
Nem sokat foglalkoztam Lindsy-vel. Néha bólogattam
és benyomtam időnként egy ahá-t.
Barátnőm képes volt órákig fecsegni lényegtelen dol-
gokról.
Mikor beértünk a parkolóba két méregdrága kocsit
pillantottunk meg. Egy fekete JEP mellett volt az egyetlen
hely, így hát szépen, óvatosan beálltam, nehogy meg-
sértsem az oldalát. Ahogy részletesebben megszemléltem
az autót észrevettem, hogy valami vagy valaki megmozdul
benne és abban a pillanatban kiszállt egy magas, izmos,
jóképű srác.
Egyből elgondolkodtam azon, hogy a helyes fiú és én
egy pár vagyunk. Rögtön el is hesegettem az illúziót.
Bizots, hogy egy ILYEN pasinek van barátnője.
Ezen töprengve mentünk be az iskola épületébe.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mindenki egy
irányba néz, és akkor megléttam őket. Egyenként
is szépek voltak, de kitűnt közülükaz a srác, akit
a parkolóban láttam. Észrevettem, hogy egy pilla-
natra megakad rajtam a tekintete, de gyorsan
elfordította a fejét. Volt valami benne amitől
különlegesebb volt a testvéreinél.
- hogy hívják őket? - Kérdeztem a mellettem ülő
Natitól, aki néhány órán mellettem ült.
- Ők Dr. Cullen nevelt gyerekei. A bronzbarna hajú
srác Edward, a mézszőke pedig Jasper. Kár rájuk
pazarolni az idődet, mert már foglaltak.
- Nem is állt szándékomban. Egyébként kivel járnak? -
kérdeztem barátnőmtől, aki egybena padtársamnőm is.
- Edward Bellaval, a hosszú hajú csajjal jár. Jasper
pedig Alice-el.
Ekkor a kobold szerű csaj felénk fordult, mintha meg-
hallotta volna az iménti beszélgetésünket.
Egyszer csak Nati ébresztett fel kábulatomból.
- 10 perc múlva kezdődik a spanyol! - mondta sürgetőn.
Elindultunk az ajtó felé, de hirtelen beleütköztem
egy hideg és kemény valamibe. Ahogy felnéztem meg-
pillantottam azt a srácot, aki annyira jóképű és
izmos volt. A szemei aranybarnán csillogtak, a tekin-
tete pedig szomorkás. Vajon mi történhetett vele, ami
ennyire megviselte? - tettem fel a kérdést magamban.
Ekkor eszembe jutott, hogy neki még nem tudom a
nevét.
Spanyol órára igyekezve a hétamban éreztem a pillan-
tását. Akárhogyan is töprengtem rajta, nem tudtam
megfejteni, hogy miért ilyen elgyötört a pillantása.
Andy ébresztett fel a gondolatmenetemből.
Ő volt a harmadik legjobb haverom, és bár voltak
gondjai a női nemmel, (ugyanis ő a férfiakhoz vonzódott)
mégis remek barát volt.

* * *
Délutánra azt terveztem, hogy megcsinálom a házim,
majd veszek egy forró fürdőt. De minden illúzió porba
hullutt, amikor Lindsy hívott, hogy nincs-e kedvem
elmenni velük vásárolni Port Angeles-be.
Mivel nemsokára közeledik az őszibál, elmentem
szétnézni az estélyi ruhák között. Kiválasztott piros
estélyi ruhával a kezemben indultam a próbafülkék
felé, de hirtelen beleütköztem valakibe, a következő
pillanatban pedig már a földön hevertünk.