
(Lily szemszöge)
Reggel szerelmem karjai közt ébredtem.
-Jó reggelt, Cica! - mosolygott rám, és nyomott egy csókot a homlokomra.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva.
-Jól aludtál? - kérdezte tőlem. Annyira aranyos.
-Jól. És te?
-Köszi jól! - felelte a világ legcukibb pasija.
-Egy pillanat, mindjárt jövök. - mondtam majd kiszaladtam a fürdőbe, fogatmosni és egy kicsit rendbe szedni magam.
Mikor vissza értem bebújtam az ágyba mellé.
-El kéne mennem, mert nem soká anyukád bejön felkelteni hogy reggeli van, és nem lenne szerencsés ha itt találna, ráadásul át kéne nekem is öltöznöm meg ilyenek.
-De visszajössz ugye? Mondjuk elmehetnénk sétálni. - kérdeztem durcásan .
-Fél kilencre érted jövök, és elviszlek bemutatni a családomnak. - mondta egy vigyor kíséretében.
-Hogy mi? Mármint mit fognak szólni? És ha nem tetszem majd nekik? - lettem pillanatok alatt ideges.
-Mit szólnának? Azt hogy milyen szép vagy és hogy jól tettem hogy melletted döntöttem. És miért ne tetszenél nekik? Ez butaság Drágám. Esmee oda meg vissza lesz az örömtől hogy végre kimászok a depreesszióból, Carlisle úgyszintén, és szerintem a család többi tagja is. Alicet lenem tudod majd vakarni magadról, mindig vásárolni visz majd, és bulikat szervez. Bellával pedig mindent megfogsz tudni beszélni. Jasper és Edward pedig szintúgy jó fejek lesznek :) Szóval ne izgulj, nem lesz semmi baj. - próbálta oldani a feszültséget.
-Biztos? - kérdeztem félénk hangon.
-Biztos Cica! Nem lesz semmi baj. - nyomott csókot a számra, én pedig nem akartam elengedni.
Nehezen szakadt el tőlem.
-Menned kell. Igaz ? - kérdeztem szomorú hangon.
-Igen, de amilyen gyorsan csak tudok visszajövök.- mondta majd adott nekem még egy csókot és kimászott az ablakon.
Amint kimászott, elmentem lefürödni és megmosni a hajam :) Gyorsan lerobogtam enni.
-Szia Kincsem! - köszönt rám apa, aki éppen kávézott.
-Szia Apu! - léptem oda hozzá és megpusziltam a feje búbját.
-Mit kérsz reggelire? - kérdezte, de az újságból amit éppen olvasott, nem nézett fel.
-Hát, nem is tudom.Most inkább csak egy pirítóst ennék. - Amúgy is pillangók verdestek a gyomromban.
-John indulnunk kell, mert még sok dolgunk van! - jött be a konyhába anyu és kivonszolta aput a bejárati ajtón.
Mikor végeztem a tányérom beraktam a mosogatóba és végre meghallottam a csengőt. Rohantam kinyitni, így is 15 percet késett szerelmem. Ahogy kitártam az ajtót , ott állt az én Adoniszom. Nem tudtam türtőztetni magam, a nyakába ugrottam .
-Szia ! Késtél! - mondtam morcosan, majd adtam a szájára egy puszit.
-Szia Cica! Ne haragudj, csak volt egy kis ,,vitám" a húgommal. De megoldódott.
-Semmi baj, gyere beljebb. Anyuék nincsenek itthon. Elmentek vásárolni, és egy- két dolgot elintézni. - mondtam mosolyogva.
-Akkor most csak a miénk a lakás . - felelte , majd elkezdett húzni az emelet felé.
Miután felértünk a szobámba becsukta az ajtót és be is zárta azt. Majd elgondolkodott.Megláttam, hogy egy kicsit gondterhelt így kíváncsian néztem rá.
-Hol is kezdjem? - kérdezte magától.
-Talán az elején lenne érdemes - szólaltam meg.
-Milyen igazad van. Szóval, hiszel a misztikus lényekben? - kérdezte tőlem érdeklődve.
-Igen, miért?
-Milyen lényekről hiszed azt, hogy léteznek? - kíváncsiskodott tovább.
-Uhh,...... hiszek a vérfarkasokban és a vámpírokban - mondtam őszintén.
-Akkor bele is kezdek. Szóval a családom és én nem vagyunk átlagosak. Lily én megfogom érteni, ha ezek után azt mondod, hogy nem akarsz többet látni, de tudd, hogy én nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek - vágtam a szavába. Erre a mutató ujját az ajkaimra tette, hogy hallgassam végig.
-Ott tartottam, hogy én és a családom nem vagyunk átlagosak. Mert mi..... vámpírok vagyunk. -mondta kicsit félve a reakciómtól.
-Vámpírok? Akkor ti emberek vérét eszitek? - kérdeztem rögtön, egy kis pánikkal a hangomban, de az hál'istennek nem érződött ki.
-Nem, a mi fajtánk úgy emleget minket, hogy vegetáriánusok vagyunk, mert mi nem eszünk embert, hanem állatvérrel táplálkozunk - felelte.
-Akkor megnyugodtam. Azt olvastam, hogy vannak szuper képességek - szóltam meg gyermeki érdeklődéssel.
-Vannak, de mi különleges képességnek nevezzük.
-Neked van? és a családodnak? - kérdeztem.
-A családomban, Edward olvas mindenki gondolatában kivéve a feleségéét Bella-ét. Alice látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján tudja megjósolni azt. A párja Jasper tudja manipulálni a az érzelmeket és érzi, hogy te miket érzel.Karizmatikus személyiséggel bír. Uhh ezt a mondatot jól megcsavartam. Eddig érted? - nézett rám kérdőn.
-Igen folytasd, majd ha lesz kérdésem, akkor azt majd a meséd végén teszem fel Édes - néztem rá biztatóan.
-Rendben, akkor folytatom a kis mesém :) Az apám Carlisle nagy önuralommal bír, ezért dolgozik a kórházban. Az anyám Esmee pedig hatalmas szívvel rendelkezik, tele van szeretettel és ezt érezteti is. Ettől is szeretsz még? - érdeklődött tőlem.
-Hogy feltételezhetsz ilyet, beléd szerettem visszavonhatatlanul és ezen semmi nem tud változtatni - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. Gyere menjünk, már biztos várnak minket. - szólalt meg vigyorogva.
Bezártam az ajtót és beültünk az autómba, ott felém fordította a fejét és lecsapott az ajkaimra, amit viszonoztam is. Miután elváltunk kitolatott a felhajtórol és elindultunk hozzájuk. Mikor befordultunk a földútra ami elvisz minket a házig,egyre idegesebb lettem. Ezért nyugtatásképpen Emmett megfogta a kezem.
-Nyugi nem lesz semmi, nem fognak megenni :) - próbált viccelni, de nem értékeltem a poénjait.
-Akkor is ideges vagyok, hogy mit fognak hozzám szólni - szólaltam meg halkan. Mikor odaértünk és megláttam a házat eltátottam a szám.
-Tetszik? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-Igen, nagyon - mondtam csodálkozó hangon. Majd kiszállt és vámpír gyorsasággal az oldalamra jött és kinyitotta nekem az ajtót. Ahogy felsétáltunk a verandára, már nyílt is az ajtó és egy pöttöm vámpír száguldott ki rajta, majd megállt előttünk.
-Szia Lily, Alice vagyok - mondta angyalian csengő hangon, majd megölelt. Ezen egy kicsit meglepődtem, de visszaöleltem. Egy kis idő után Emmett törte meg a csendet.
-Alice elég lesz, még a végén elijeszted.
Erre Alice kinyújtotta rá a nyelvét és behúzott minket a házba. A nappaliban volt mindenki.
-Sziasztok - köszönt kedvesem vigyorogva.
-Sziasztok - üdvözöltem én is mindenkit bátortalanul.
-Szia én Carlisle Cullen vagyok. - jött oda hozzánk a legidősebb férfi (bár ő is max. 30 - nak nézett ki) és kezet fogott velem.
-Jó napot Lily Reed - viszonoztam a mosolyt és a kézfogást.
-Nyugodtan tegezz engem és a feleségem - mondta Carlisle.
Bólintottam és Carlisle mindenkit bemutatott nekem. Én és kedvesem leültünk a kanapéra egymás mellé, mellénk ült le Jasper és Alice. Az egyik fotelben ült Bella, a karfaján pedig Edward foglalt helyet. A családfő és Esmee a velünk szemben helyezkedő két személyes kanapén foglalt helyet.
-Lily szeretsz vásárolni? - kérdezte rögtön Alice.
-Alice - mordult rá az én nagy mackóm.
-Nem, hagyd csak, hagy kérdezzen amit szeretne. Igen, de csak mértékel - válaszoltam.
-Olyan vagy mint Bella. - felelte az apró vámpír.
-Hé, ez nem igaz. Én nem szeretek vásárolni, csak azért megyek el veled, mert mindig rátudsz venni - háborodott fel Bella.
-De azért szoktad élvezni, főleg mikor Edward segít levetkőzni - szólalt meg Emmett egy perverz mosoly kíséretében.
-Emmett - mordult fel Edward rögtön.
-Hát Lily sok szerencsét, hogy kibírd Emmett mellett - mondta Edward.
-Miért is? - kérdeztem vissza szerelmemre sandítva.
-Mert elég piszkos a fantáziája - adta meg a választ Bella.
-Értem, szerintem én el se mondom hogy az enyém mennyire piszkos. Úgy hogy nyugi összeillünk - mondtam. Ahogy telt az idő, egyre jobban feloldódtam és egy csomó mindent meséltem magamról és a barátaimról. Egyszer csak Jasper rohant ki a házból.
-Mi a baja? - kérdeztem rögtön aggódva.
-Tudod Jasper nagyon sokáig ember véren élt, így a te illatod amúgy is nagyon jó, ezért már haladás, hogy ennyi ideig kibírta. - válaszolta Alice, majd kiment hogy megnézze hogy van a férje.
-De nem azt mondtátok, hogy Bella a legújabb köztetek? - néztem rá szerelmemre kérdőn.
-Tudod cica, Bella-nak nagyon jó az önmegtartóztatása így visszatudja fogni magát, sőt van olyan hogy elfelejti, hogy szomjas, mert nem avval foglalkozik. Meg Bella nem kóstolt soha embert vért így nem annyira nagy kísértés számára.
-Értem. Emmett - hajoltam közelebb hozzá - megmutatnád a házat?
-Persze édes, neked bármit - feleltem mosolyogva. Azzal felhúzott a kanapéról és körbevezetett a villában. Legvégére hagyta a saját szobáját. Mikor benyitott elámultam, egy kicsit rendetlenség volt.
-Upsz, hát egy kicsit rendetlenség van, ha tudom, akkor be sem engedlek ide, míg rend nincs - mondta.
-Engem nem zavar a rendetlenség, nálam is csak azért van rend, mert anya mindig rám szól, hogy rakjak rendet, mert nem lehet megmozdulni a szobámban - vallottam be pironkodva.
-Értem. -felelte. Majd leült a fotelbe ami az ágy egyik oldalánál állt. Én odasétáltam a hatalmas ablakhoz és kinéztem rajta. Már egy ideje ott álltam mikor megszólaltam.
-Nem gondoltam volna, hogy a családod ilyen kedves lesz velem. De kellemeset csalódtam. Amúgy nagyon szép a kilátás a szobádból - mondtam elgondolkodva.
Kedvesem hirtelen a hátam mögött termett, majd a nyakamba csókolt. Erre a gesztusra beleremegtem, majd megfordultam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Viszonozta a csókom, majd pihegve váltunk el egymástól. Majd felnéztem rá.
-Tudod, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen pasim lesz - szólaltam meg.
-Milyen ? - kérdezett vissza.
-Erős, helyes, aranyos és néha imádni valóan buta - mondtam őszintén.
-A buta jelzőt azt rám értetted? - nézett rám kérdőn.
-Igen, miért?
-Hát mert.... - gondolkodott el egy kicsit, majd folytatta - ezt nem lehet megtorlatlanul hagyni - húzódott mosolyra a szája.
-Azt hiszem menekülök - feleltem, majd elkezdtem kifelé futni a szobából,le a nagy lépcsőn. A nappaliban ért utol, elkapott majd lefektetett a kanapéra és elkezdett csikizni.
-Vond vissza - mondta mosolyogva.
-Nem, soha. Na Emmett hagyd abba - kérleltem nevetve, még mindig.
-Nem hagyom abba, míg be nem ismered - mondta gonoszan.
-Gonosz vagy, megint azt csinálod amit a múltkor - szólaltam meg vádlón.
-Ez igaz, de olyan jó hallani a nevetésed - hagyta abba a csikizést.
-Uhh, végre abba hagytad, már fáj az arcom a sok nevetéstől, de szerencsére még a hasam az nem - szólaltam meg , de abban a percben meg is bántam.
-Szóval még a hasad nem fáj a nevetéstől, akkor tenni kell róla, hogy jobban nevess - mondta, majd megint elkezdett csikizni. Már a könnyeim is csorogtak.
-Emmett... Emmett... hagyd... abba - kérleltem.
De nem hagyta abba, egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Egyből szétugrottunk és úgy ahogy rendbe hoztuk a kinézetünket. Emmettnek meglepődés tükröződött az arcán mikor meglátta kik állnak az ajtóban.
(Emmett szemszöge)
Miután felértünk a szobájába becsuktam az ajtót és bezártam azt. Majd végig gondoltam, hogy mit és hogyan kell elmondani neki. Lily megláthatta, hogy egy kicsit gondterhelt vagyok így kíváncsian nézett rám.
-Hol is kezdjem? - kérdeztem magamtól.
-Talán az elején lenne érdemes - szólalt meg Lily.
-Milyen igazad van. Szóval, hiszel a misztikus lényekben? - kérdeztem tőle érdeklődve.
-Igen, miért?
-Milyen lényekről hiszed azt, hogy léteznek? - kíváncsiskodtam tovább.
-Uhh,...... hiszek a vérfarkasokban és a vámpírokban - mondta őszintén.
-Akkor bele is kezdek. Szóval a családom és én nem vagyunk átlagosak. Lily én megfogom érteni, ha ezek után azt mondod, hogy nem akarsz többet látni, de tudd, hogy én nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek - vágott a szavamba. Erre a mutató ujjam az ajkaira tettem, hogy hallgasson végig.
-Ott tartottam, hogy én és a családom nem vagyunk átlagosak. Mert mi..... vámpírok vagyunk. -mondtam kicsit félve Lily reakciójától.
-Vámpírok? Akkor ti emberek vérét eszitek? - kérdezte rögtön.
-Nem, a mi fajtánk úgy emleget minket, hogy vegetáriánusok vagyunk, mert mi nem eszünk embert, hanem állatvérrel táplálkozunk - feleltem.
-Akkor megnyugodtam. Azt olvastam, hogy vannak szuper képességek - szólalt meg gyermeki érdeklődéssel.
-Vannak, de mi különleges képességnek nevezzük.
-Neked van? és a családodnak? - kérdezte rögtön.
-A családomban, Edward olvas mindenki gondolatában kivéve a feleségéét Bella-ét. Alice látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján tudja megjósolni azt. A párja Jasper tudja manipulálni a az érzelmeket és érzi, hogy te miket érzel.Karizmatikus személyiséggel bír. Uhh ezt a mondatot jól megcsavartam. Eddig érted? - néztem Lily-re kérdőn.
-Igen folytasd, majd ha lesz kérdésem, akkor azt majd a meséd végén teszem fel Édes - nézett rám angyalian.
-Rendben, akkor folytatom a kis mesém :) Az apám Carlisle nagy önuralommal bír, ezért dolgozik a kórházban. Az anyám Esmee pedig hatalmas szívvel rendelkezik, tele van szeretettel és ezt érezteti is. Ettől is szeretsz még? - érdeklődtem tőle.
-Hogy feltételezhetsz ilyet, beléd szerettem visszavonhatatlanul és ezen semmi nem tud változtatni - mosolygott rám.
-Akkor jó. Gyere menjünk, már biztos várnak minket. szólaltam meg vigyorogva.
Lily bezárta az ajtót és beültünk az autómba, ott felé fordítottam a fejem és lecsaptam az ajkaira, amit viszonzott is. Miután elváltunk kitolattam a felhajtórol és elindultunk hozzánk. Mikor befordultunk a földútra ami elvisz minket a házig, látszott Lilyn, hogy egyre idegesebb. Ezért nyugtatásképpen megfogtam a kezét.
-Nyugi nem lesz semmi, nem fognak megenni :) - próbáltam viccelni, de nem értékelte a poénomat.
-Akkor is ideges vagyok, hogy mit fognak hozzám szólni - szólalt meg halkan. Mikor odaértünk és Lily meglátta a házat eltátotta a száját.
-Tetszik? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Igen, nagyon - mondta csodálkozó hangon. Majd kiszálltam és vámpír gyorsasággal az ő oldalára mentem és kinyitottam neki az ajtót. Kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. Ahogy felsétáltunk a verandára, már nyílt is az ajtó és a pöttöm húgom száguldott ki rajta, majd megállt előttünk.
-Szia Lily, Alice vagyok - mondta idegesítő húgom, majd megölelte őt. Ezen Lily meglepődött, de visszaölelte. Egy kis idő után megszólaltam.
-Alice elég lesz, még a végén elijeszted.
Erre Alice kinyújtotta rám a nyelvét és behúzott minket a házba. A nappaliban volt mindenki.
-Sziasztok - köszöntem vigyorogva.
-Sziasztok - köszönt Lily is bátortalanul.
-Szia én Carlisle Cullen vagyok. - jött oda apám hozzánk és fogott kezet Lily-vel.
-Jó napot Lily Reed - viszonozta a mosolyt és a kézfogást.
-Nyugodtan tegezz engem és a feleségem - mondta apám.
Lily bólintott és Carlisle mindenkit bemutatott neki. Lily és én leültünk a kanapéra egymás mellé, mellénk ült le Jasper és Alice. Az egyik fotelben ült Bella, a karfaján pedig Edward foglalt helyet. Apám és Esmee a velünk szemben helyezkedő két személyes kanapén foglalt helyet.
-Lily szeretsz vásárolni? - kérdezte rögtön Alice.
-Alice - mordultam rá.
-Nem, hagyd csak, hagy kérdezzen amit szeretne. Igen, de csak mértékel - válaszoltam.
-Olyan vagy mint Bella. - felelte apró húgom.
-Hé, ez nem igaz. Én nem szeretek vásárolni, csak azért megyek el veled, mert mindig rátudsz venni - háborodott fel Bella.
-De azért szoktad élvezni, főleg mikor Edward segít levetkőzni - szólaltam meg perverz mosolyom kíséretében.
-Emmett - mordult fel Edward rögtön.
,,Most miért mikor így igaz :) Szoktam ám hallani, hogy miket műveltek este. Meg mikor vadászat után visszaértek, elég kielégült fejetek szokott lenni :)" - mondtam gondolatban.
-Hát Lily sok szerencsét, hogy kibírd Emmett mellett - mondta Edward.
-Miért is? - kérdezett vissza szerelmem.
-Mert elég piszkos a fantáziája - adta meg a választ Bella.
-Értem, szerintem én el se mondom hogy az enyém mennyire piszkos. Úgy hogy nyugi összeillünk - mondta Lily. Ahogy telt az idő, kedvesem egyre jobban feloldódott és egy csomó mindent mesélt magáról és a barátairól. Egyszer csak Jasper rohant ki a házból.
-Mi a baja? - kérdezte rögtön aggódva Lily.
-Tudod Jasper nagyon sokáig ember véren élt, így a te illatod amúgy is nagyon jó, ezért már haladás, hogy ennyi ideig kibírta. - válaszolta Alice, majd kiment hogy megnézze hogy van a férje.
-De nem azt mondtátok, hogy Bella a legújabb köztetek? - nézett rám szerelmem kérdőn.
-Tudod cica, Bella-nak nagyon jó az önmegtartóztatása így visszatudja fogni magát, sőt van olyan hogy elfelejti, hogy szomjas, mert nem avval foglalkozik. Meg Bella nem kóstolt soha embert vért így nem annyira nagy kísértés számára.
-Értem. Emmett - hajolt közelebb hozzám - megmutatnád a házat?
-Persze édes, neked bármit - feleltem mosolyogva. Azzal felhúztam a kanapéról és körbevezettem a villában. Legvégére hagytam a saját szobám. Mikor benyitottam elámult, egy kicsit rendetlenség volt, mert mikor hazaértem reggel, akkor a vizes cuccaimat csak ledobtam a földre és ott hevertek azok a ruhák is amiket kidobáltam a szekrényből, mert nem tudtam, hogy mit vegyek fel.
-Upsz, hát egy kicsit rendetlenség van, ha tudom, akkor be sem engedlek ide, míg rend nincs - mondtam.
-Engem nem zavar a rendetlenség, nálam is csak azért van rend, mert anya mindig rám szól, hogy rakjak rendet, mert nem lehet megmozdulni a szobámban - vallotta be pironkodva.
-Értem. -feleltem. Majd leültem a fotelbe ami az ágy egyik oldalánál állt. Lily odasétált a hatalmas ablakhoz és kinézett rajta. Már egy ideje ott állt mikor megszólalt.
-Nem gondoltam volna, hogy a családod ilyen kedves lesz velem. De kellemeset csalódtam. Amúgy nagyon szép a kilátás a szobádból - mondta elgondolkodva Lily.
Oda sétáltam hozzá és hátulról átöleltem, majd a nyakába csókoltam. Erre a gesztusra Lily beleremegett, majd megfordult és szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam a csókját, majd pihegve váltunk el egymástól. Majd azokkal a szép szemeivel felnézett rám.
-Tudod, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen pasim lesz - szólalt meg.
-Milyen ? - kérdeztem vissza.
-Erős, helyes, aranyos és néha imádni valóan buta - mondta őszintén.
-A buta jelzőt azt rám értetted? - néztem rá kérdőn.
-Igen, miért?
-Hát mert.... - gondolkodtam el egy kicsit, majd folytattam - ezt nem lehet megtorlatlanul hagyni - húzódott mosolyra a szám.
-Azt hiszem menekülök - felelte, majd elkezdett kifelé futni a szobából, úgy gondoltam, hogy adok neki egérutat, úgyy is hamar utol érem. A nappaliban értem utol, elkaptam majd lefektettem a kanapéra és elkezdetem csikizni.
-Vond vissza - mondtam mosolyogva.
-Nem, soha. Na Emmett hagyd abba - kérlelt nevetve, még mindig.
-Nem hagyom abba, míg be nem ismered - mondtam gonoszan.
-Gonosz vagy, megint azt csinálod amit a múltkor - szólalt meg vádlón.
-Ez igaz, de olyan jó hallani a nevetésed - hagytam abba a csikizését.
-Uhh, végre abba hagytad, már fáj az arcom a sok nevetéstől, de szerencsére még a hasam az nem - szólalt meg meg könnyebülten Lily.
-Szóval még a hasad nem fáj a nevetéstől, akkor tenni kell róla, hogy jobban nevess - mondtam, majd megint elkezdtem csikizni. Már a könnyei is csorogtak.
-Emmett... Emmett... hagyd... abba - kérlelt Lily.
De nem hagytam abba, egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Mi Lilyvel egyből szétugrottunk és úgy ahogy rendbe hoztuk a kinézetünket. Kicsit meglepődtem mikor megláttam kik állnak az ajtóban. :)