2010. november 29., hétfő

9. fejezet




(Lily szemszöge)
Reggel szerelmem karjai közt ébredtem.
-Jó reggelt, Cica! - mosolygott rám, és nyomott egy csókot a homlokomra.
-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva.
-Jól aludtál? - kérdezte tőlem. Annyira aranyos.
-Jól. És te?
-Köszi jól! - felelte a világ legcukibb pasija.
-Egy pillanat, mindjárt jövök. - mondtam majd kiszaladtam a fürdőbe, fogatmosni és egy kicsit rendbe szedni magam.
Mikor vissza értem bebújtam az ágyba mellé.
-El kéne mennem, mert nem soká anyukád bejön felkelteni hogy reggeli van, és nem lenne szerencsés ha itt találna, ráadásul át kéne nekem is öltöznöm meg ilyenek.
-De visszajössz ugye? Mondjuk elmehetnénk sétálni. - kérdeztem durcásan .
-Fél kilencre érted jövök, és elviszlek bemutatni a családomnak. - mondta egy vigyor kíséretében.
-Hogy mi? Mármint mit fognak szólni? És ha nem tetszem majd nekik? - lettem pillanatok alatt ideges.
-Mit szólnának? Azt hogy milyen szép vagy és hogy jól tettem hogy melletted döntöttem. És miért ne tetszenél nekik? Ez butaság Drágám. Esmee oda meg vissza lesz az örömtől hogy végre kimászok a depreesszióból, Carlisle úgyszintén, és szerintem a család többi tagja is. Alicet lenem tudod majd vakarni magadról, mindig vásárolni visz majd, és bulikat szervez. Bellával pedig mindent megfogsz tudni beszélni. Jasper és Edward pedig szintúgy jó fejek lesznek :) Szóval ne izgulj, nem lesz semmi baj. - próbálta oldani a feszültséget.
-Biztos? - kérdeztem félénk hangon.
-Biztos Cica! Nem lesz semmi baj. - nyomott csókot a számra, én pedig nem akartam elengedni.
Nehezen szakadt el tőlem.
-Menned kell. Igaz ? - kérdeztem szomorú hangon.
-Igen, de amilyen gyorsan csak tudok visszajövök.- mondta majd adott nekem még egy csókot és kimászott az ablakon.
Amint kimászott, elmentem lefürödni és megmosni a hajam :) Gyorsan lerobogtam enni.
-Szia Kincsem! - köszönt rám apa, aki éppen kávézott.
-Szia Apu! - léptem oda hozzá és megpusziltam a feje búbját.
-Mit kérsz reggelire? - kérdezte, de az újságból amit éppen olvasott, nem nézett fel.
-Hát, nem is tudom.Most inkább csak egy pirítóst ennék. - Amúgy is pillangók verdestek a gyomromban.
-John indulnunk kell, mert még sok dolgunk van! - jött be a konyhába anyu és kivonszolta aput a bejárati ajtón.
Mikor végeztem a tányérom beraktam a mosogatóba és végre meghallottam a csengőt. Rohantam kinyitni, így is 15 percet késett szerelmem. Ahogy kitártam az ajtót , ott állt az én Adoniszom. Nem tudtam türtőztetni magam, a nyakába ugrottam .
-Szia ! Késtél! - mondtam morcosan, majd adtam a szájára egy puszit.
-Szia Cica! Ne haragudj, csak volt egy kis ,,vitám" a húgommal. De megoldódott.
-Semmi baj, gyere beljebb. Anyuék nincsenek itthon. Elmentek vásárolni, és egy- két dolgot elintézni. - mondtam mosolyogva.
-Akkor most csak a miénk a lakás . - felelte , majd elkezdett húzni az emelet felé.
Miután felértünk a szobámba becsukta az ajtót és be is zárta azt. Majd elgondolkodott.Megláttam, hogy egy kicsit gondterhelt így kíváncsian néztem rá.
-Hol is kezdjem? - kérdezte magától.
-Talán az elején lenne érdemes - szólaltam meg.
-Milyen igazad van. Szóval, hiszel a misztikus lényekben? - kérdezte tőlem érdeklődve.
-Igen, miért?
-Milyen lényekről hiszed azt, hogy léteznek? - kíváncsiskodott tovább.
-Uhh,...... hiszek a vérfarkasokban és a vámpírokban - mondtam őszintén.
-Akkor bele is kezdek. Szóval a családom és én nem vagyunk átlagosak. Lily én megfogom érteni, ha ezek után azt mondod, hogy nem akarsz többet látni, de tudd, hogy én nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek - vágtam a szavába. Erre a mutató ujját az ajkaimra tette, hogy hallgassam végig.
-Ott tartottam, hogy én és a családom nem vagyunk átlagosak. Mert mi..... vámpírok vagyunk. -mondta kicsit félve a reakciómtól.
-Vámpírok? Akkor ti emberek vérét eszitek? - kérdeztem rögtön, egy kis pánikkal a hangomban, de az hál'istennek nem érződött ki.
-Nem, a mi fajtánk úgy emleget minket, hogy vegetáriánusok vagyunk, mert mi nem eszünk embert, hanem állatvérrel táplálkozunk - felelte.
-Akkor megnyugodtam. Azt olvastam, hogy vannak szuper képességek - szóltam meg gyermeki érdeklődéssel.
-Vannak, de mi különleges képességnek nevezzük.
-Neked van? és a családodnak? - kérdeztem.
-A családomban, Edward olvas mindenki gondolatában kivéve a feleségéét Bella-ét. Alice látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján tudja megjósolni azt. A párja Jasper tudja manipulálni a az érzelmeket és érzi, hogy te miket érzel.Karizmatikus személyiséggel bír. Uhh ezt a mondatot jól megcsavartam. Eddig érted? - nézett rám kérdőn.
-Igen folytasd, majd ha lesz kérdésem, akkor azt majd a meséd végén teszem fel Édes - néztem rá biztatóan.
-Rendben, akkor folytatom a kis mesém :) Az apám Carlisle nagy önuralommal bír, ezért dolgozik a kórházban. Az anyám Esmee pedig hatalmas szívvel rendelkezik, tele van szeretettel és ezt érezteti is. Ettől is szeretsz még? - érdeklődött tőlem.
-Hogy feltételezhetsz ilyet, beléd szerettem visszavonhatatlanul és ezen semmi nem tud változtatni - mosolyogtam rá.
-Akkor jó. Gyere menjünk, már biztos várnak minket. - szólalt meg vigyorogva.
Bezártam az ajtót és beültünk az autómba, ott felém fordította a fejét és lecsapott az ajkaimra, amit viszonoztam is. Miután elváltunk kitolatott a felhajtórol és elindultunk hozzájuk. Mikor befordultunk a földútra ami elvisz minket a házig,egyre idegesebb lettem. Ezért nyugtatásképpen Emmett megfogta a kezem.
-Nyugi nem lesz semmi, nem fognak megenni :) - próbált viccelni, de nem értékeltem a poénjait.
-Akkor is ideges vagyok, hogy mit fognak hozzám szólni - szólaltam meg halkan. Mikor odaértünk és megláttam a házat eltátottam a szám.
-Tetszik? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-Igen, nagyon - mondtam csodálkozó hangon. Majd kiszállt és vámpír gyorsasággal az oldalamra jött és kinyitotta nekem az ajtót. Ahogy felsétáltunk a verandára, már nyílt is az ajtó és egy pöttöm vámpír száguldott ki rajta, majd megállt előttünk.
-Szia Lily, Alice vagyok - mondta angyalian csengő hangon, majd megölelt. Ezen egy kicsit meglepődtem, de visszaöleltem. Egy kis idő után Emmett törte meg a csendet.
-Alice elég lesz, még a végén elijeszted.
Erre Alice kinyújtotta rá a nyelvét és behúzott minket a házba. A nappaliban volt mindenki.
-Sziasztok - köszönt kedvesem vigyorogva.
-Sziasztok - üdvözöltem én is mindenkit bátortalanul.
-Szia én Carlisle Cullen vagyok. - jött oda hozzánk a legidősebb férfi (bár ő is max. 30 - nak nézett ki) és kezet fogott velem.
-Jó napot Lily Reed - viszonoztam a mosolyt és a kézfogást.
-Nyugodtan tegezz engem és a feleségem - mondta Carlisle.
Bólintottam és Carlisle mindenkit bemutatott nekem. Én és kedvesem leültünk a kanapéra egymás mellé, mellénk ült le Jasper és Alice. Az egyik fotelben ült Bella, a karfaján pedig Edward foglalt helyet. A családfő és Esmee a velünk szemben helyezkedő két személyes kanapén foglalt helyet.
-Lily szeretsz vásárolni? - kérdezte rögtön Alice.
-Alice - mordult rá az én nagy mackóm.
-Nem, hagyd csak, hagy kérdezzen amit szeretne. Igen, de csak mértékel - válaszoltam.
-Olyan vagy mint Bella. - felelte az apró vámpír.
-Hé, ez nem igaz. Én nem szeretek vásárolni, csak azért megyek el veled, mert mindig rátudsz venni - háborodott fel Bella.
-De azért szoktad élvezni, főleg mikor Edward segít levetkőzni - szólalt meg Emmett egy perverz mosoly kíséretében.
-Emmett - mordult fel Edward rögtön.
-Hát Lily sok szerencsét, hogy kibírd Emmett mellett - mondta Edward.
-Miért is? - kérdeztem vissza szerelmemre sandítva.
-Mert elég piszkos a fantáziája - adta meg a választ Bella.
-Értem, szerintem én el se mondom hogy az enyém mennyire piszkos. Úgy hogy nyugi összeillünk - mondtam. Ahogy telt az idő, egyre jobban feloldódtam és egy csomó mindent meséltem magamról és a barátaimról. Egyszer csak Jasper rohant ki a házból.
-Mi a baja? - kérdeztem rögtön aggódva.
-Tudod Jasper nagyon sokáig ember véren élt, így a te illatod amúgy is nagyon jó, ezért már haladás, hogy ennyi ideig kibírta. - válaszolta Alice, majd kiment hogy megnézze hogy van a férje.
-De nem azt mondtátok, hogy Bella a legújabb köztetek? - néztem rá szerelmemre kérdőn.
-Tudod cica, Bella-nak nagyon jó az önmegtartóztatása így visszatudja fogni magát, sőt van olyan hogy elfelejti, hogy szomjas, mert nem avval foglalkozik. Meg Bella nem kóstolt soha embert vért így nem annyira nagy kísértés számára.
-Értem. Emmett - hajoltam közelebb hozzá - megmutatnád a házat?
-Persze édes, neked bármit - feleltem mosolyogva. Azzal felhúzott a kanapéról és körbevezetett a villában. Legvégére hagyta a saját szobáját. Mikor benyitott elámultam, egy kicsit rendetlenség volt.
-Upsz, hát egy kicsit rendetlenség van, ha tudom, akkor be sem engedlek ide, míg rend nincs - mondta.
-Engem nem zavar a rendetlenség, nálam is csak azért van rend, mert anya mindig rám szól, hogy rakjak rendet, mert nem lehet megmozdulni a szobámban - vallottam be pironkodva.
-Értem. -felelte. Majd leült a fotelbe ami az ágy egyik oldalánál állt. Én odasétáltam a hatalmas ablakhoz és kinéztem rajta. Már egy ideje ott álltam mikor megszólaltam.
-Nem gondoltam volna, hogy a családod ilyen kedves lesz velem. De kellemeset csalódtam. Amúgy nagyon szép a kilátás a szobádból - mondtam elgondolkodva.
Kedvesem hirtelen a hátam mögött termett, majd a nyakamba csókolt. Erre a gesztusra beleremegtem, majd megfordultam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Viszonozta a csókom, majd pihegve váltunk el egymástól. Majd felnéztem rá.
-Tudod, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen pasim lesz - szólaltam meg.
-Milyen ? - kérdezett vissza.
-Erős, helyes, aranyos és néha imádni valóan buta - mondtam őszintén.
-A buta jelzőt azt rám értetted? - nézett rám kérdőn.
-Igen, miért?
-Hát mert.... - gondolkodott el egy kicsit, majd folytatta - ezt nem lehet megtorlatlanul hagyni - húzódott mosolyra a szája.
-Azt hiszem menekülök - feleltem, majd elkezdtem kifelé futni a szobából,le a nagy lépcsőn. A nappaliban ért utol, elkapott majd lefektetett a kanapéra és elkezdett csikizni.
-Vond vissza - mondta mosolyogva.
-Nem, soha. Na Emmett hagyd abba - kérleltem nevetve, még mindig.
-Nem hagyom abba, míg be nem ismered - mondta gonoszan.
-Gonosz vagy, megint azt csinálod amit a múltkor - szólaltam meg vádlón.
-Ez igaz, de olyan jó hallani a nevetésed - hagyta abba a csikizést.
-Uhh, végre abba hagytad, már fáj az arcom a sok nevetéstől, de szerencsére még a hasam az nem - szólaltam meg , de abban a percben meg is bántam.
-Szóval még a hasad nem fáj a nevetéstől, akkor tenni kell róla, hogy jobban nevess - mondta, majd megint elkezdett csikizni. Már a könnyeim is csorogtak.
-Emmett... Emmett... hagyd... abba - kérleltem.
De nem hagyta abba, egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Egyből szétugrottunk és úgy ahogy rendbe hoztuk a kinézetünket. Emmettnek meglepődés tükröződött az arcán mikor meglátta kik állnak az ajtóban.



(Emmett szemszöge)

Miután felértünk a szobájába becsuktam az ajtót és bezártam azt. Majd végig gondoltam, hogy mit és hogyan kell elmondani neki. Lily megláthatta, hogy egy kicsit gondterhelt vagyok így kíváncsian nézett rám.
-Hol is kezdjem? - kérdeztem magamtól.
-Talán az elején lenne érdemes - szólalt meg Lily.
-Milyen igazad van. Szóval, hiszel a misztikus lényekben? - kérdeztem tőle érdeklődve.
-Igen, miért?
-Milyen lényekről hiszed azt, hogy léteznek? - kíváncsiskodtam tovább.
-Uhh,...... hiszek a vérfarkasokban és a vámpírokban - mondta őszintén.
-Akkor bele is kezdek. Szóval a családom és én nem vagyunk átlagosak. Lily én megfogom érteni, ha ezek után azt mondod, hogy nem akarsz többet látni, de tudd, hogy én nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek - vágott a szavamba. Erre a mutató ujjam az ajkaira tettem, hogy hallgasson végig.
-Ott tartottam, hogy én és a családom nem vagyunk átlagosak. Mert mi..... vámpírok vagyunk. -mondtam kicsit félve Lily reakciójától.
-Vámpírok? Akkor ti emberek vérét eszitek? - kérdezte rögtön.
-Nem, a mi fajtánk úgy emleget minket, hogy vegetáriánusok vagyunk, mert mi nem eszünk embert, hanem állatvérrel táplálkozunk - feleltem.
-Akkor megnyugodtam. Azt olvastam, hogy vannak szuper képességek - szólalt meg gyermeki érdeklődéssel.
-Vannak, de mi különleges képességnek nevezzük.
-Neked van? és a családodnak? - kérdezte rögtön.
-A családomban, Edward olvas mindenki gondolatában kivéve a feleségéét Bella-ét. Alice látja a jövőt, de csak a döntéseink alapján tudja megjósolni azt. A párja Jasper tudja manipulálni a az érzelmeket és érzi, hogy te miket érzel.Karizmatikus személyiséggel bír. Uhh ezt a mondatot jól megcsavartam. Eddig érted? - néztem Lily-re kérdőn.
-Igen folytasd, majd ha lesz kérdésem, akkor azt majd a meséd végén teszem fel Édes - nézett rám angyalian.
-Rendben, akkor folytatom a kis mesém :) Az apám Carlisle nagy önuralommal bír, ezért dolgozik a kórházban. Az anyám Esmee pedig hatalmas szívvel rendelkezik, tele van szeretettel és ezt érezteti is. Ettől is szeretsz még? - érdeklődtem tőle.
-Hogy feltételezhetsz ilyet, beléd szerettem visszavonhatatlanul és ezen semmi nem tud változtatni - mosolygott rám.
-Akkor jó. Gyere menjünk, már biztos várnak minket. szólaltam meg vigyorogva.
Lily bezárta az ajtót és beültünk az autómba, ott felé fordítottam a fejem és lecsaptam az ajkaira, amit viszonzott is. Miután elváltunk kitolattam a felhajtórol és elindultunk hozzánk. Mikor befordultunk a földútra ami elvisz minket a házig, látszott Lilyn, hogy egyre idegesebb. Ezért nyugtatásképpen megfogtam a kezét.
-Nyugi nem lesz semmi, nem fognak megenni :) - próbáltam viccelni, de nem értékelte a poénomat.
-Akkor is ideges vagyok, hogy mit fognak hozzám szólni - szólalt meg halkan. Mikor odaértünk és Lily meglátta a házat eltátotta a száját.
-Tetszik? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Igen, nagyon - mondta csodálkozó hangon. Majd kiszálltam és vámpír gyorsasággal az ő oldalára mentem és kinyitottam neki az ajtót. Kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. Ahogy felsétáltunk a verandára, már nyílt is az ajtó és a pöttöm húgom száguldott ki rajta, majd megállt előttünk.
-Szia Lily, Alice vagyok - mondta idegesítő húgom, majd megölelte őt. Ezen Lily meglepődött, de visszaölelte. Egy kis idő után megszólaltam.
-Alice elég lesz, még a végén elijeszted.
Erre Alice kinyújtotta rám a nyelvét és behúzott minket a házba. A nappaliban volt mindenki.
-Sziasztok - köszöntem vigyorogva.
-Sziasztok - köszönt Lily is bátortalanul.
-Szia én Carlisle Cullen vagyok. - jött oda apám hozzánk és fogott kezet Lily-vel.
-Jó napot Lily Reed - viszonozta a mosolyt és a kézfogást.
-Nyugodtan tegezz engem és a feleségem - mondta apám.
Lily bólintott és Carlisle mindenkit bemutatott neki. Lily és én leültünk a kanapéra egymás mellé, mellénk ült le Jasper és Alice. Az egyik fotelben ült Bella, a karfaján pedig Edward foglalt helyet. Apám és Esmee a velünk szemben helyezkedő két személyes kanapén foglalt helyet.
-Lily szeretsz vásárolni? - kérdezte rögtön Alice.
-Alice - mordultam rá.
-Nem, hagyd csak, hagy kérdezzen amit szeretne. Igen, de csak mértékel - válaszoltam.
-Olyan vagy mint Bella. - felelte apró húgom.
-Hé, ez nem igaz. Én nem szeretek vásárolni, csak azért megyek el veled, mert mindig rátudsz venni - háborodott fel Bella.
-De azért szoktad élvezni, főleg mikor Edward segít levetkőzni - szólaltam meg perverz mosolyom kíséretében.
-Emmett - mordult fel Edward rögtön.
,,Most miért mikor így igaz :) Szoktam ám hallani, hogy miket műveltek este. Meg mikor vadászat után visszaértek, elég kielégült fejetek szokott lenni :)" - mondtam gondolatban.
-Hát Lily sok szerencsét, hogy kibírd Emmett mellett - mondta Edward.
-Miért is? - kérdezett vissza szerelmem.
-Mert elég piszkos a fantáziája - adta meg a választ Bella.
-Értem, szerintem én el se mondom hogy az enyém mennyire piszkos. Úgy hogy nyugi összeillünk - mondta Lily. Ahogy telt az idő, kedvesem egyre jobban feloldódott és egy csomó mindent mesélt magáról és a barátairól. Egyszer csak Jasper rohant ki a házból.
-Mi a baja? - kérdezte rögtön aggódva Lily.
-Tudod Jasper nagyon sokáig ember véren élt, így a te illatod amúgy is nagyon jó, ezért már haladás, hogy ennyi ideig kibírta. - válaszolta Alice, majd kiment hogy megnézze hogy van a férje.
-De nem azt mondtátok, hogy Bella a legújabb köztetek? - nézett rám szerelmem kérdőn.
-Tudod cica, Bella-nak nagyon jó az önmegtartóztatása így visszatudja fogni magát, sőt van olyan hogy elfelejti, hogy szomjas, mert nem avval foglalkozik. Meg Bella nem kóstolt soha embert vért így nem annyira nagy kísértés számára.
-Értem. Emmett - hajolt közelebb hozzám - megmutatnád a házat?
-Persze édes, neked bármit - feleltem mosolyogva. Azzal felhúztam a kanapéról és körbevezettem a villában. Legvégére hagytam a saját szobám. Mikor benyitottam elámult, egy kicsit rendetlenség volt, mert mikor hazaértem reggel, akkor a vizes cuccaimat csak ledobtam a földre és ott hevertek azok a ruhák is amiket kidobáltam a szekrényből, mert nem tudtam, hogy mit vegyek fel.
-Upsz, hát egy kicsit rendetlenség van, ha tudom, akkor be sem engedlek ide, míg rend nincs - mondtam.
-Engem nem zavar a rendetlenség, nálam is csak azért van rend, mert anya mindig rám szól, hogy rakjak rendet, mert nem lehet megmozdulni a szobámban - vallotta be pironkodva.
-Értem. -feleltem. Majd leültem a fotelbe ami az ágy egyik oldalánál állt. Lily odasétált a hatalmas ablakhoz és kinézett rajta. Már egy ideje ott állt mikor megszólalt.
-Nem gondoltam volna, hogy a családod ilyen kedves lesz velem. De kellemeset csalódtam. Amúgy nagyon szép a kilátás a szobádból - mondta elgondolkodva Lily.
Oda sétáltam hozzá és hátulról átöleltem, majd a nyakába csókoltam. Erre a gesztusra Lily beleremegett, majd megfordult és szenvedélyesen megcsókolt. Viszonoztam a csókját, majd pihegve váltunk el egymástól. Majd azokkal a szép szemeivel felnézett rám.
-Tudod, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen pasim lesz - szólalt meg.
-Milyen ? - kérdeztem vissza.
-Erős, helyes, aranyos és néha imádni valóan buta - mondta őszintén.
-A buta jelzőt azt rám értetted? - néztem rá kérdőn.
-Igen, miért?
-Hát mert.... - gondolkodtam el egy kicsit, majd folytattam - ezt nem lehet megtorlatlanul hagyni - húzódott mosolyra a szám.
-Azt hiszem menekülök - felelte, majd elkezdett kifelé futni a szobából, úgy gondoltam, hogy adok neki egérutat, úgyy is hamar utol érem. A nappaliban értem utol, elkaptam majd lefektettem a kanapéra és elkezdetem csikizni.
-Vond vissza - mondtam mosolyogva.
-Nem, soha. Na Emmett hagyd abba - kérlelt nevetve, még mindig.
-Nem hagyom abba, míg be nem ismered - mondtam gonoszan.
-Gonosz vagy, megint azt csinálod amit a múltkor - szólalt meg vádlón.
-Ez igaz, de olyan jó hallani a nevetésed - hagytam abba a csikizését.
-Uhh, végre abba hagytad, már fáj az arcom a sok nevetéstől, de szerencsére még a hasam az nem - szólalt meg meg könnyebülten Lily.
-Szóval még a hasad nem fáj a nevetéstől, akkor tenni kell róla, hogy jobban nevess - mondtam, majd megint elkezdtem csikizni. Már a könnyei is csorogtak.
-Emmett... Emmett... hagyd... abba - kérlelt Lily.
De nem hagytam abba, egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Mi Lilyvel egyből szétugrottunk és úgy ahogy rendbe hoztuk a kinézetünket. Kicsit meglepődtem mikor megláttam kik állnak az ajtóban. :)

2010. november 8., hétfő

8.fejezet




(Lily szemszöge)

-Szép lett. - mondta majd az ágy besüppedt mellettem.
-Úristen te az ablakon keresztül jöttél be? - kérdeztem egy kis féltéssel a hangomban.
-Igen, de nem lett koszos a fal. - mondta egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Szerinted én a fal miatt aggódok? Ha leesel eltörhet a.....
De nem tudtam befejezni mert lecsapott az ajkaimra. Egy ideig nem mozdultam de utána észbe kaptam és viszonoztam a csókot. A szívem kihagyott azután pedig őrült tempóba kezdett.
A rajzot ledobtam a földre Emmett pedig rám gördült a fél súlyával . Biztos attól félt hogy összenyom. Pár perc múlva én szakítottam meg a csókunkat levegőért kapkodva, de mihelyst pótolva lett folytattuk ott ahol abba hagytuk.
Csókunk vad volt. Tele érzelmekkel, és szerelemmel, szeretettel. Csak egy lentről felszűrődő hang szakította meg.
-Lily vacsora. - Szólt anya a lépcső aljáról.
-Máris megyek anyu! - kiabáltam le.
-Mindjárt visszajövök, addig lécci ne csinálj semmi hülyeséget.
Nyomtam egy gyors csókot a szájára majd le robogtam az ebédlőbe.
-Kivel beszélgettél oda fent. - kérdezte anyu gyanakvóan.
-Skypolok Natival és Lindsyvel. - hazudtam folyékonyan.
-Értem. Fasírtot csináltam meg sült-krumplit. - szólt anya lágyabb hangon.
Innentől csak lényegtelen dolgokról volt szó. Amikor végeztünk a vacsival, felrohantam a lépcsőn, majd benyitottam a szobámba. Az én nagy mackómat az író asztalomnál állva találtam és épp a portrékat nézegette amit én rajzoltam róla.
-Ezeket te rajzoltad ? - kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
-I-igen, de te nem tudod hogy nem szép dolog másnak a cuccai közt kutakodni ? - próbáltam szidalmazni elpirulva .
-Most haragszol rám?- Kérdezte tőlem, de nem tudtam válaszolni a kérdésére mert azt az édes mosolyát vetette be, amitől én mindig elolvadok és már el is illan a harag. Az ilyet büntetni kéne.
-Nem, nem haragszok. Csak egy kicsit. Na jó nagyon haragszok. - mondtam komolyan, de az Istenért! Nem lehet rá haragudni ha azzal a boci szemeivel néz az emberre.
- Elmegyek fürödni. Ugye itt maradsz?
-Egész éjszaka ha szeretnéd. - válaszolta a világ legédesebb pasija.
-Vigyázz mert még szavadon foglak.- mosolyogtam rá pajkosan.
-Te bármikor megteheted.- mosolygott vissza majd rácsapott a fenekemre.
-Hé. - kiáltottam fel piruló arccal, majd a fürdőszobába vonultam.
Gyorsan levetkőztem és beálltam a tus alá, majd megmostam a hajam és kiléptem a zuhany alól. De szerencsétlenségemre, nem vittem be se bugyit, se pizsamát. Ezért kénytelen voltam felvenni a köntösöm és abban kimenni. Elég zavarban voltam Emmett előtt így egy szál fürdőköpenyben. Emiatt el is pirultam, ami nem kerülte el kedvesem figyelmét.
Emmett alaposan végig mért avval az imádni való aranybarna szemeivel, még jobban zavarba hozva.
-Valami baj van? - kérdezte.
-Nem nincs semmi, csak elfelejtettem bevinni magammal cuccot - motyogtam el a választ lehajtott fejjel.
-Oh, értem. - felelte Em.
Rögtön oda léptem a fehérneműs fiókomhoz, kiválasztottam egy fekete tanga bugyit. Ez volt az egyik kedvenc darabom. Aztán kerestem egy rövid nadrágot és egy egyszerű pólót. Visszamentem a fürdőszobába és felöltöztem. Mikor beértem a szobámba, Emmett egyből lecsapott az ajkaimra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felettem fekszik én pedig az ágyon vagyok. Egyre feljebb tűrte a pólóm, mikor megállt és csodálkozva nézett rám.
-Ez egy tetoválás? - kérdezte meglepetten. Követtem a tekintetét és megláttam a csodálkozásának okát. A hold alakú tetoválást fürkészte.
-Igen az! Még a barátnőimmel csináltattuk a 16. születésnapunkra. Nem tetszik?- kérdeztem félve és automatikusan takartam el a kezemmel.
-De. Nagyon is sexy, úgyhogy nehogy elmerje takarni hölgyem, vagy nagyon megbánja.- felelte tettetett komolysággal, és elvette a kezem a tetoválásomról. - ezen mosolyognom kellett
-Mit szeretnél csinálni az este hátralévő részében? - kérdeztem még mindig vigyorogva.
-Khm.. lenne rá tippem.- köszörülte meg a torkát egy cinkos pillantás kíséretében.
-Emmett! Hé. - vágtam hasfalon. Nagy meglepetésemre kemény volt. Nagyon kemény.
-Rossz ember aki rosszra gondol.- villantotta elő vakítóan fehér fogsorát.
-Én nem gondoltam rosszra! Te gondoltál rosszra! - vágtam durcás képet.
-Én ? - nézett rám pajkosan, majd olyat tett amire nem számítottam. Elkezdett csikizni.
-Elég, hagyd abba, nem bírom, álj le, na , ne tovább, jó okés beismerem.
-És ....
-Beismerem és ...
-És Emmett a legjobb képű, legerősebb,leghelyesebb srác a világon. Halljuk, vagy különben nem állok le a csikizéssel.
-És Emmett a legjobb képű, legerősebb, leghelyesebb srác a világon. Az egész univerzumban. - Nevettem még mindig.
-Mindjárt máshogy hangzik. Mondta elégedett hangon, és máris újból lecsapott ajkaimra.
Csókunkat ezúttal ő szakította meg.
-Mi a baj, elrontottam valamit? - kérdeztem aggódó hangon.
-Nem , dehogy is. Fantasztikus vagy , csak azt nem értem hogy ha láttad hogy barátnőm van akkor miért vártál rám, miért nem kezdtél bele egy kapcsolatba, hiszen szerintem lett volna jelentkező.
-Titkon reméltem hogy a barátnőddel nem tart majd sokáig. - pirultam el.
-Rám vártál? - nézett rám elképedve.
- I-igen. - lettem pirosabb a pipacsnál is.
-Szeretlek Lily! - szólalt meg pár pillanatnyi hallgatás után.
-Én is szeretlek Emmett! - néztem mélyen a szemeibe, majd a távolság egyre kisebb lett köztünk és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Mikor elváltunk odahúzott maga mellé .Karjai vaskapocsként fonódtak körém. Mellette teljes biztonságban éreztem magam.
-Aludj nyugodtan, én egész éjszaka itt leszek melletted. - suttogta a fülembe majd leoltotta az éjjeliszekrényemen található lámpát.
-Jó éjszakát! - nyomtam puszit a szájára és befészkeltem magam az ölelésébe.
-Hölgyem ! Mégis hogy képzelte hogy ennyivel megússza a dolgot? - kérdezte kuncova.
-Ó . Elnézést. Máris kárpótolom. - majd mohón csókolni kezdtem . - Szeretlek. - mondtam két puszi közt , majd végleg elhelyezkedtem és nem sokra rá el is aludtam.


(Emmett szemszöge)

-Vigyázz mert még szavadon foglak.- mosolygott rám pajkosan.
-Te bárimokor megteheted.- vigyorogtam vissza majd rácsaptam a fenekére.
-Hé. - kiáltotta fel piruló arccal, majd a fürdőszobába vonult.
Gyorsan levetkőzött és beállt a tus alá, majd megmosta a haját és kilépett a zuhany alól. De szerencsétlenségére, nem vitt be se bugyit, se pizsamát. Ezért kénytelen volt felvenni a köntösét és abban kijönni. Elég zavarban volt előttem így egy szál fürdőköpenyben. Emiatt el is pirult, ami nem kerülte el a figyelmemet.
Alaposan végig mértem,ezzel még jobban zavarba hozva.
-Valami baj van? - kérdeztem.
-Nem nincs semmi, csak elfelejtettem bevinni magammal cuccot - motyogta el a választ lehajtott fejjel.
-Oh, értem. - feleltem .
Rögtön oda lépett a fehérneműs fiókjához, kiválasztott egy fekete tanga bugyit.Aztán keresett egy rövid nadrágot és egy egyszerű pólót. Visszament a fürdőszobába és felöltözött. Mikor beért a szobába, egyből lecsaptam az ajkaira. Egyszer csak felkaptam és az ágyra fektettem, majd rágördültem . Egyre feljebb tűrtem a pólóját, mikor megálltam és csodálkozva néztem rá.
-Ez egy tetoválás? - kérdeztem meglepetten. Követtea tekintetem és meglátta a csodálkozásomnak okát. A hold alakú tetoválást fürkésztem, ami a derekán volt.
-Igen az! Még a barátnőimmel csináltattuk a 16. születésnapunkra. Nem tetszik?- kérdezte félve és automatikusan takarta el a kezével.
-De. Nagyon is sexy, úgyhogy nehogy elmerje takarni hölgyem, vagy nagyon megbánja.- felelte tettetett komolysággal, és elvettem a kezét a tetoválásáról. - ezen mosolyognia kellett
-Mit szeretnél csinálni az este hátralévő részében? - kérdezte még mindig vigyorogva.
-Khm.. lenne rá tippem.- köszörültem meg a torkom egy cinkos pillantás kíséretében.
-Emmett! Hé. - vágott hasfalon. Nagy meglepetésére kemény volt. Nagyon kemény.
-Rossz ember aki rosszra gondol.- villantottam elő fogsorom.
-Én nem gondoltam rosszra! Te gondoltál rosszra! - vágott durcás képet.
-Én ? - néztem rá pajkosan, majd olyat tettem amire nem számított. Elkezdtem csikizni.
-Elég, hagyd abba, nem bírom, állj le, na , ne tovább, jó okés beismerem.
-És ....
-Beismerem és ...
-És Emmett a legjobb képű, legerősebb,leghelyesebb srác a világon. Halljuk, vagy különben nem állok le a csikizéssel.
-És Emmett a legjobb képű, legerősebb, leghelyesebb srác a világon. Az egész univerzumban. - nevetett még mindig.
-Mindjárt máshogy hangzik. Mondtam elégedett hangon, és máris újból lecsaptam az ajkaira.
Csókunkat ezúttal én szakítottam meg.
-Mi a baj, elrontottam valamit? - kérdezte aggódó hangon.
-Nem , dehogy is. Fantasztikus vagy , csak azt nem értem hogy ha láttad hogy barátnőm van akkor miért vártál rám, miért nem kezdtél bele egy kapcsolatba, hiszen szerintem lett volna jelentkező.
-Titkon reméltem hogy a barátnőddel nem tart majd sokáig. - pirult el.
-Rám vártál? - néztem rá elképedve.
- I-igen. - lett pirosabb a pipacsnál is.
-Szeretlek Lily! - szólaltam meg pár pillanatnyi hallgatás után.
-Én is szeretlek Emmett! - nézett mélyen a szemeimbe, majd a távolság egyre kisebb lett köztünk és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Mikor elváltunk odahúztam magam mellé .Karjaim vaskapocsként fonódtak köré.
-Aludj nyugodtan, én egész éjszaka itt leszek melletted. - suttogtam a fülébe majd leoltottam az éjjeliszekrényén található lámpát.
-Jó éjszakát! - nyomott puszit a számra és befészkelte magát az ölelésembe.
-Hölgyem ! Mégis hogy képzelte hogy ennyivel megússza a dolgot? - kérdeztem kuncogva.
-Ó . Elnézést. Máris kárpótolom. - majd mohón csókolni kezdett . - Szeretlek. - mondta két puszi közt , majd végleg elhelyezkedett és nem sokra rá el is aludt, légzése egyenletes lett.
Egész éjszaka néztem szerelmemet miközben aludt. Olyan aranyos volt. Még a sötétben is láttam hogy mosolyog. Már egy ideje néztem mikor mocorogni kezdett, majd megszólalt.
-Emmett. - motyogta, de biztos csak álmában mert nagyokat szusszantott , majd még jobban hozzám simult.- szeretlek. - tette még hozzá, s engem elfogott a büszkeség.
Az éjszaka folyamán még egy párszor mondogatta hogy szeret, és nekem már semmi kétségem nem volt afelől hogy ez igaz is. Reggel fél hét felé kezdett el mocorogni és dörzsölgetni a szemeit.
-Jó reggelt, Cica! - mosolyogtam rá, és nyomtam egy csókot a homlokára.
-Jó reggelt! - mondta mosolyogva.
-Jól aludtál? - kérdeztem tőle, de tudtam a választ, hisz valószínűleg velem álmodott, akkor viszont nem lehetett olyan rossz. Néha azért csodálkozom hogy az egom hogy fér be velem együtt az épületekbe. :D
-Jól. És te?
-Köszi jól! hazudtam a feltett kérdésre. Azt azért nem válaszolhattam hogy á nem aludtam mert ugyebár én vámpír vagyok és mi nem alszunk, ehelyett téged néztelek.De nyugi nem foglak megenni, mert vega vagyok. Csak a medvéket szeretem.
Pedig egyszer el kell majd mondanom neki, de addig még van egy kis időm, és szeretném ha a megfelelő alkalommal tudná meg.
-Egy pillanat, mindjárt jövök. - mondta majd kiszaladt a fürdőbe, gondolom fogat mosni és egy kicsit rendbe szedni magát.
Mikor visszajött bebújt az ágyba mellém.
-El kéne mennem, mert nem soká anyukád bejön felkelteni hogy reggeli van, és nem lenne szerencsés ha itt találna, ráadásul át kéne nekem is öltöznöm meg ilyenek.
-De visszajössz ugye? Mondjuk elmehetnénk sétálni. - kérdezte durcásan . Olyan aranyos ilyenkor.
-Fél kilencre érted jövök, és elviszlek bemutatni a családomnak. - mondtam neki egy vigyor kíséretében.
-Hogy mi? Mármint mit fognak szólni? És ha nem tetszem majd nekik? - lett pillanatok alatt a hangja teles tele aggodalommal.
-Mit szólnának? Azt hogy milyen szép vagy és hogy jól tettem hogy melletted döntöttem. És miért ne tetszenél nekik? Ez butaság Drágám. Esmee oda meg vissza lesz az örömtől hogy végre kimászok a depresszióból, Carlisle úgyszintén, és szerintem a család többi tagja is. Alicet lenem tudod majd vakarni magadról, mindig vásárolni visz majd, és bulikat szervez. Bellával pedig mindent megfogsz tudni beszélni. Jasper és Edward pedig szintúgy jó fejek lesznek :) Szóval ne izgulj, nem lesz semmi baj. - próbáltam oldani a feszültségét.
-Biztos? - kérdezte félénk hangon.
-Biztos Cica! Nem lesz semmi baj. - nyomtam csókot a szájára, de legnagyobb meglepetésemre nem engedett el. A kis mohó.Imádom.
Nehezen szakadtam el tőle.
-Menned kell. Igaz ? - kérdezte szomorú hangon.
-Igen, de amilyen gyorsan csak tudok visszajövök.- mondtam majd adtam neki még egy csókot és normális emberi módon próbáltam kimászni az ablakán. Ami nehezen, de sikerült, bár könnyebb lett volna vámpír gyorsasággal.
Haza érve Edward állta el az utam.
-Gratulálok mondta, majd megölelt és kaptam tőle egy vállon veregetést is.
-Köszi. - mosolyogtam vissza, majd valaki őrült tempóba ugrott a nyakamba. Ki más lehetne mint az én mindent tudó hugicám Alice.
-Sok sikert, nehogy el merd szúrni, mert akkor nem tudom mit csinálok veled! - mondta fenyegető hangon.
Edwardnak igaza van. Amilyen kicsi olyan bosszantó. De igaza van a kis törpének.
És ez a legidegesítőbb .
Apa a kórházban volt, Anya pedig az árvaházban segédkezett.
-Jasper hol van? - kérdeztem mikor feltűnt hogy nincs sehol.
-Elment elrendezni egy romantikus vacsorát nekem, és közben reménykedik hogy nem tudok róla, persze én úgy teszek hogy ne rontsam el a meglepetést. ,, Vadászni ment" - hajolt oda hozzám a húgom és suttogva mondta mindezt, mintha attól félne hogy még a falnak is füle van.
-És mit ünnepeltek? - tudakoltam.
-Holnap leszünk 50 éves házasok. - terült szét egy elégedett vigyor az arcán.
-Gratulálok Törppilla! - mondtam neki vigyorogva, majd megborzoltam a haját. Amúgy is rendezetlen tincsei még jobban meredeztek az ég felé.
-Emmett McCarty Cullen! - ajjaj ez már rosszul kezdődik és már futottam is a másik irányba. - Gyere ide , de azonnal, ne várd meg míg utol érlek! - visította sértődötten.
Tudtam hogyha ideér, akkor kényszerít majd hogy elmenjek vele vásárolni és cipelhetem a cuccait mint egy málhás szamár.Gyorsan felugrottam a szobámba.Amíg ideér addig lesz időm átöltözni utána pedig uzsgyi ki az ajtón, Lilyékhez már úgysem jön utánam. Jó tervnek ígérkezett addig az icike-picike bökkenőig hogy bosszantó kishúgomnak van egy képessége.És nem is akármilyen. Meglátta mit tervezek ezért bezárta kulcsra a zárat. Így a cselt már csak akkor vettem észre mikor próbáltam kimenni az ajtón.Hiába feszegettem, nem sikerült, így rövid időn belül utolért.
-Most megvagy. - hallottam hangját a hátam mögül és már semmi kétségem nem volt, végem van!
- Figyelj Húgi! Megteszek bármit, csak lécci ne repíts be a tóba. - könyörögtem esedezve.
-Ó , most hogy így mondod nem is rossz ötlet. - húzta kaján vigyorra száját.
-Meg ne próbáld! - lett játékosan fenyegető a hangom.
-Dehogy nem! - válaszolta és a következő pillanatban már repültem is az ablakon keresztül egészen a házunk mellett folydogáló patakig. Remek. Tiszta víz lettem , most mehetek újra átöltözni. A ház felől hatalmas kacagást hallottam.
-Morcosan kikecmeregtem a vízből , majd átöltöztem és már rohantam is szerelmemhez mert órámra villantva sajnálattal tapasztaltam hogy már így is késtem negyed órát. A házhoz érve becsöngettem. Abban a pillanatban nyílt az ajtó, majd egy barna, göndör hajú lány ugrott a nyakamba.
-Szia ! Késtél! - mondta morcosan, majd adott a szájamra egy puszit. Imádom ezt a csajt.
-Szia Cica! Ne haragudj, csak volt egy kis ,,vitám" a húgommal. De megoldódott.
-Semmi baj, gyere beljebb. Anyuék nincsenek itthon. Elmentek vásárolni, és egy- két dolgot elintézni. - mondta mosolyogva.
-Akkor most csak a miénk a lakás . - feleltem , majd elkezdtem húzni az emelet felé.

2010. november 2., kedd

7. fejezet





(Emmett szemszöge)

Utána akartam menni Lilynek de valaki megfogta hátulról a vállam.
-Jasper engedj el. Nem hagyom hogy elfusson.
-Utána mehetsz, de előbb meg kell beszélned Emmával.
-Engedj, haza megyek és egyszer és mindenkorra elrendezem a dolgokat :)
-Ne csinálj hülyeséget! - tette a vállamra a kezét, majd küldött felém egy nyugalom hullámot .
-Kössz, Öcskös így már mindjárt más .
Ezek után beültem a terepjárómba, majd hazahajtottam. A villához érve feltéptem az ajtót majd felrobogtam a lépcsőn és kopogás nélkül nyitottam be a közös hálónkba, ahol Emma csomagolta a ruháit bőröndjeibe.
-Emma nézd, sajnálom.Előbb el kellett volna mondanom neked.
-Ugyan mit? Hogy: szia Emma járnál velem, de csak azért hogy elfelejtsek egy ember lányt. Legyél kérlek a játékszerem. Hát kössz mondhatom igazán jó fej vagy. Pedig már kezdtem azt hinni hogy van esélyem nálad ennyi év után, és jelentek neked valamit, de valljuk be tévedtem.
-Én tényleg nagyon sajnálom. Nem így terveztem.
-Kitörölhetem magam a sajnálatoddal. És amúgy hogy gondoltad, ha szabad tudnom? Ellébecolsz velem 300 évig és közben csak azért vagy velem hogy elfelejtsd az éppen aktuális ember lányt? Hát köszi szépen sokkal jobb lett volna.
Bőröndjeivel ledübörgött a lépcsőn, majd búcsút vett a családom többi tagjától akik a nappaliban várták.
-Köszönök mindent. - mondta majd végig ölelt mindenkit.
-Ne köszönj semmit, jó lett volna ha több ideig maradsz. - próbálta anyám szépíteni a menthetőt, nem sok sikerrel.
-Ebben az esetben jobb hogy előbb kiderültek a dolgok. - mondta Emma, majd kiment a bejárati ajtón.
Mikor az autó reflektorai már nem világították be az erdőt, Carlisle a telefonhoz sietett majd felhívta Ryennéket. Pár csengés után egy női hang szólt bele a telefonba .
-Szia Szonja! Itt Carlisle.
-Szia ! Történt valami? A hangod olyan gondterheltnek hallatszik.
-Igazából mondhatjuk hogy történt.
-Úriisten! Ugye nem Emmával.
-Hát szóval az a helyzet hogy Emma és Emmett szakítottak, és elég durván váltak el szóval szükségünk lenne Ryen képességére. Pontosabban Emmának lenne szüksége rá.
Ryennek a memória egy részének a törlése illetve módosítása volt a képessége.
-Persze ez csak természetes. Szeretnék én arról tudni hogy mi történt???
-Nem hiszem. - mondta Carlisle majd elköszönt és lerakta a kagylót.
-Köszönöm. - mondtam apámnak majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Nem tesz semmit. A fiaimért bármit.
-Ezt akkor sem érdemeltem meg, amiért így bántam Emmával.
-Azt tetted amit jónak láttál. - mondta apám - de menj és nézd meg hogy Lily épségben haza ért e?
-Már indulok is. Kirohantam az erdőbe .Majd meg sem álltam Lilyék házáig. A szobája pont az erdőre néz így feltűnés nélkül tudtam bejutni a házba. Szerelmem az ágyán feküdt egyenletesen lélegezve , kisírt szemekkel és abban a ruhában, amelyben a discoban volt.
Borzalmas volt így látni, de nem mertem hozzá érni nehogy felébredjen. Miattam sírta álomba magát. De holnap akkor is beszélnem kell vele. Akkor sem állíthatok be úgy hogy : csókolom Lilyvel szeretnék beszélni ugyanis vele csaltam meg a barátnőm de nekem ő kell még ezek után is. Nem, ez így nem lesz jó. Kéne valami alibi hogy miért jövök. Megvan. Kölcsönveszem a kardigánját amit a buliba hozott magával. Majd a ruhadarabbal kiugrottam az ablakon és futottam egészen a házunkig. A nappaliba érve levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a plazma tv-ét. Számomra elég lassan jött el a reggel. Úgy fél hét fele indultam el itthonról a terepjárómmal, háromnegyedre értem oda. Persze nem hajtottam úgy mint egy őrült. Bekopogtam az ajtón, amit egy mosolygós fekete hajú, közép magas nő nyitott ajtót.
-Jó reggelt! Emmett Cullen vagyok Lily egyik barátja és azért jöttem mert tegnap a kezemben maradt a kardigánja. - mondtam egy szívdöglesztő mosoly mellett.
-Szia! Lily anyukája vagyok, gyere beljebb. Úgy hallottam hogy már csörgött a vekkere szóval ébren van. Nyugodtan menj fel hozzá. - mondta egy mosoly kíséretében.
-Köszönöm! mondtam majd kettesével szedve a lépcsőket felrobogtam Lily szobájába.
Bár Őt nem találtam a szobában, a víz csobogást hallottam a fürdőből. Leültem a fal melletti hintaszékbe és vártam mikor jön már ki végre. Egyszer csak megjelent a szobában egy szál törölközőbe csavarva és a szekrényben kezdett kutakodni, nyilván valami ruha után. Csendben odaléptem hozzá, majd hátulról átfontam karjaimat a derekán, és lágy csókot nyomtam a nyakába. Ijedten fordult hátra de szemeiben egy csöpp meglepettséget nem tapasztaltam.
-Te mi a fenét keresel itt ? És hogy jutottál be a házba ? - de nem tudta befejezni mert egy hideg kéz fogta be a száját.
-Csssss.... Tegnap elrohantál és nem tudtam veled megbeszélni. Anyukád engedett be, elhoztam a kardigánod , mert ott maradt a kezemben .
-Köszi! Elfordulnál, felszeretnék öltözni ?! - kérdezte mikor észrevette hogy egy szál törölközőben áll előttem :D
-Ó engem nem zavar! - húztam kaján vigyorra a számat
-De engem igen. - válaszolta fújtatva, majd találomra kiválasztott ruhákkal bevonult a fürdőbe. Pechére egy mélyebb kivágású felsőt sikerült kiválasztania :)
A fürdőszobából kilépve végignéztem rajta majd elismerően füttyentettem egyet.
-Khm... gondolom nem csak azért jöttél hogy a kardigánom visszahozd.
-Nem teljesen. - feleltem.
-Akkor miért kerülöd a témát? A barátnőd most biztos ribancnak tart.
-Emmával vége van.
-Az este történtek után biztos nem fog hozzád kar kitárva rohanni.
-Én szakítottam vele...
-Megbocsájtott azok után amit látott? - kérdeztem hihetetlenkedve.
-Meg de én már mást szeretek.
-Akkor most miért nem azzal az illetővel vagy?
-Itt vagyok. Én téged szeretlek Lily. Hülye voltam hogy nem láttam be.
-De akkor miért kellett ehhez Emma?
-Mert én veszélyes vagyok rád nézve.
-Én bírom a rossz fiúkat ;D
-Ezt nem így értettem.
-Akkor hogy? - nézett rám kérdőn.
-Ebbe jobb ha nem folysz bele. - jelentettem ki határozottan.
-Miért?
-Mert ez egy olyan dolog amit jobb ha nem tudsz!
-De akkor is miért?
-Mert féltelek, és ha elmondanám akkor lehet hogy már nem is lennél kíváncsi rám. - mondtam nagyon komolyan.
-Rendben - adta fel a próbálkozást.
-Amit a beszélgetés elején mondtál, hogy szakítottál Emma-val miattam azt komolyan gondoltad?
-Ilyenekkel nem szoktam viccelődni. - mondtam komolyan.
-De én azt hittem, hogy utálsz engem. - nézett rám értetlenül.
-Nem utállak, csak nem akartam, hogy veszélybe keveredj miattam.
-De nem lennék veszélyben, mert ott lennél velem :) - mosolygott rám édesen.
- Térjünk csak vissza arra, hogy komolyan gondolod azt hogy szeretsz engem? - folytatta tovább a mondókáját.
-Igen. Mikor először megláttalak már akkor tudtam, hogy majd nem tudom magam távol tartani tőled. Ezért utaztam el, és ezért próbáltam meg Emma-val, de mindig csak te jártál a fejemben - válaszoltam.
- Értem, ennek csak örülni tudok, mert én is így érzek irántad, de én nem jöttem össze senkivel. Bennem a barátnőim tartották lelket, mert azon a héten amikor nem voltál itthon olyan rossz kedvem volt. - vallotta be nekem. Nagyon aranyos volt.
- Mit szólnál ahhoz ha péntek este elmennénk moziba? - kérdeztem egy mosoly kíséretében.
- Rendben, benne vagyok. - válaszolta.
Ezután kikísért a bejárati ajtóig.
-Legyen szép napod! - mondtam, majd hirtelen megcsókoltam, ez csók teli volt érzelmekkel, mint vággyal, szerelemmel és még sorolhatnám. Mikor elváltunk egymástól rám mosolygott.
- Most már az lesz - mondta, majd még egy apró puszi nyomott az arcomra.
A kocsimhoz érve hallottam meg ahogy Lily anyukája kérdőre vonja kedvesemet a ,, helyes fiú honlétéről". Gyorsan beindítottam a motort és leparkoltam a másik utca elején, majd berohantam az erdőbe és a Lilyék háza előtt álló fára másztam minden feltűnés nélkül. Innen hallani lehetett az egész beszélgetést.
- Na ki volt ez a helyes srác - kíváncsiskodott az anyukája.
-Az egyik barátom aki elhívott egy randira - válaszolta Lily.
- Milyen barát az aki megcsókolja a másikat? - hallottam a nagyon helyén való kérdést.
-Jól van elmondok mindent, de akkor ne szólj bele a mesémbe - kérte meg őt. De aranyos.
-Okés, megígérem - válaszolta az anyukája komolyan.
Feltelepedtek a nappaliban lévő kanapéra és elkezdte a meséjét, de azt a részt kihagyta amikor arról beszéltem, hogy van egy titkom amit majd idővel elmondok neki. Szóval ott tartott a mesében, hogy meg látott engem és Emma- val a suliban kézen fogva menni.
-Hogy lehet az hogy egy másik lánnyal van, ha téged szeret? - vágott a szavába az anyukája.
-Anya megígérted! - hallottam a durcás választ
-Igaz - folytasd.
Aztán elmondta neki, hogy a szórakozó helyen megvédtem egy részeg pasitól, majd megcsókoltam amit Emma látott.
- Ezek után Emma És Emmett szakítottak, és ma visszahozta a kardigánom, majd szerelmet vallott és elhívott randira. - vallotta be Lily és a hangján érezni lehetett az álmodozást.
Úgy döntöttem hogy este vissza megyek a szobájába és ha ébren van akkor beszélgetek vele, ha pedig már alszik akkor vigyázom az álmait. Haza érve a világ legidegesítőbb kishúga ugrott a nyakamba visítozva.
- Wíííííííííí ,sikerült, sikerült, sikerült . Ezt meg kell ünnepelnünk. - sikítozott és ugrált örömében mint egy öt éves kislány ki most tudta meg hogy mehet Disneylandbe.
-Nyugi Alice, ugye az ünneplés alatt nem azt értetted hogy Te, Bella, és Anyu vásároltok , nekünk meg megengeditek hogy hozzuk a szatyrokat? - kérdeztem a z egyértelmű dologra , bízva abban hogy most nem ezt érti ünneplés alatt, de be kellett látnom hogy hiába reménykedtem.
-De, pontosan. Már indulhatunk is. Viharzott ki az ajtón és már tépte is fel a kocsi ajtaját.
-Mint egy rossz öt éves, - nevetett a jelenet láttán Anya és Apa.
-Szerintem nem lesz elég a Volvo és a Terepjáró. - mondtam látva húgom lelkesedésén.
-Igazad van fiam, hozom az én autóm is :) - mondta Carlisle.
Ezek után elindultunk Port Angelesbe.
Alig hogy megérkeztünk Alice- ék máris megcélozták a ruhaboltokat. Vagy ötven üzletet bejártunk , de idegesítő kishúgomnak még ez sem volt elég.
-Drágám már nem fogunk beférni a sok szatyor mellé a kocsiba. - lépett felesége mellé Jasper és egy lágy csókot nyomott a szájára.
-Tudom de egy dolog még hiányzik. - nézett hugicám boci szemekkel férjére.
-És mi lenne az ? Egy raktár épület otthonra hogy elférjünk ettől a halom ruhától? - kérdeztem egy nagy mosoly kíséretében.
-Nagyon vicces Emmett, de nem. Két hét múlva lesz Lily szülinapja. Gondolom nem szeretnél egy doboz bombonnal odaállítani.
-Ez teljesen kiment a fejemből, de mit forgatsz a fejedben? Nem szeretnék nagy bulit neki és méreg drága ajándékokat, hiszen még csak pár órája vagyunk együtt és még ez sem hivatalos.
-Csak egy holdfényes gyertyavacsorát .Egy szép de visszafogott, ám, mégis elegáns ékszerrel. - mosolygott mindentudóan a világ legfelpörgetett vámpírja.
-Alice a méregdrága ajándékok közé szokták sorolni az ékszereket is.
-Láttam hogy nagyon örülni fog neki, és mint mondtam visszafogott és elegáns lesz, azok ppedig nem drágák, szóval nyugi nem kényeztetjük el a kicsikét. Még. - darálta el mondani valóját fél másodperc alatt, és már húzott is az ékszer bolt felé.
A boltba érve Alice rögtön kiszúrta a megfelelő darabot, bár ez nem volt nehéz neki, hiszen van hozzá érzéke és már amúgy is látta a látomásában.
-Ezt szeretnénk! - tette az eladó elé a pultra.
-Szép darab! Bársony dobozba rakjam ? - kérdezte a mosolygós eladó.
-Igen, legyen szíves.
-Milyen alakú legyen? Van négyzet, kör, szívecske...
-Szívecskésbe kérnénk!
-Máris. Parancsoljanak. 1.350 dollár lesz.
-Tessék. - adtam oda a pénzt az eladónak. Köszönjük. Viszlát.
-Én köszönöm. További szép napot!
-Viszont.
-Köszönöm Húgi! Ölelgettem meg Alice-t.
-Érted bármit, de ugye megszervezhetem a vacsorát is? - nézett rám nagy aranybarna szemeivel.
-Hát nem is tudom...hangon
-Emmett McCarty Cullen - kezdte el felháborodott hangon - ha nem szólok hogy két hét múlva szülinapja lesz akkor elfelejted. Valljuk be hogy elég sok mindent köszönhetsz nekem.
De nem tudta befejezni mert kezemmel betapasztottam a száját. Ekkor már mindenki nevetett azon hogy a kis törpe mi mindenem feltudja kapni a vizet, és hogy ilyen könnyű átverni.
-Csak vicceltem Húgi természetesen te szervezed meg, csak olyan jó látni mikor felfújod magad mint egy pulyka.
-Ne félj ezt még nagyon meg keserülöd.- jött volna nekem, de Jasper elkapta hátulról és maga felé fordította.
-Menjünk haza Szívem és majd ott mutasd meg mekkora vadmacska vagy de természetesen nekem. ;D
-Érted bármit drágám. - változott át a kis harcos egy szelíd doromboló kiscicává. - Veled még nem végeztem.- nézett rám gyilkos tekintettel.
-Szerintem jobb ha félsz és menekülsz a másik irányba .- kuncogott mellettem Edward.
- Azért jobb lenne nem szétszedni a házat mint legutóbb mikor összevesztetek azon hogy kinél legyen a távirányító. - szólt lágy hangon Esmee.
-Megígérjük Anyu. - mondtam majd mindnyájan elindultunk a kocsijaink felé.
Haza érve nyolcszor kellett fordulni míg minden szatyrot betudtam cipelni, ugyan is az volt a büntetésem a kis tréfám miatt hogy egyedül kellett becipelnem az összes cuccot. Jasper és Edward persze nagyon jót szórakoztak rajtam.
Mikor kész lettem felmentem átöltözni és már indultam is Lilyék háza felé. Amikor megérkeztem a szobájába éppen egy rajzot nézegetett.
-Szép lett. - mondtam majd az ágy besüppedt mellettem.
-Úristen te az ablakon keresztül jöttél be? - kérdezte Lily meglepett és ijedt arccal.
-Igen, de nem lett koszos a fal. - mondtam egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Szerinted én a fal miatt aggódok? Ha leesel eltörhet a.....
De nem tudta befejezni mert lecsaptam az ajkaira. Egy ideig nem mozdult de utána észbe kapott és viszonozta csókomat. A szíve kihagyott azután pedig őrült tempóba kezdett.
A rajzot ledobta a földre én pedig rágördültem a fél súlyommal nehogy összenyomjam. Pár perc múlva ő szakította meg a csókunkat levegőért kapkodva, de mihelyst pótolva lett neki folytattuk ott ahol abba hagytuk.
Csókunk vad volt. Tele érzelmekkel, és szerelemmel, szeretettel. Csak egy lentről felszűrődő hang szakította meg.
-Lily vacsora. Szólt az anyukája a lépcső aljáról.
-Máris megyek anyu! - kiabált le kedvesem.
-Mindjárt visszajövök, addig lécci ne csinálj semmi hülyeséget.
Nyomott egy gyors csókot a számra majd le robogott az ebédlőbe. Fent minden egyes szót tisztán hallottam.
-Kivel beszélgettél oda fent. - kérdezte az anyukája gyanakvóan.
-Skypolok Natival és Lindsyvel. - hazudott folyékonyan. Az én csajom.
-Értem. fasírtot csináltam meg sült krumplit. - szólt az anyukája lágyabb hangon.
Innentől csak lényegtelen dolgokról volt szó. tudom hogy nem szép dolog de egy kicsit kutakodtam az íróasztalán. Egy tucat rajz volt rajta melyek inkább portrénak voltak mondhatók , már csak azért is mert felismertem a személyeket rajtuk. Az első rajzon az anyukája és a másik illető pedig biztos hogy az apukája. A másodikon a két másik lány aki vele szokott lenni a suliban és az a srác. A harmadik egy izmos fekete hajú kigyúrt srácot ábrázolt akinek aranybarna szemei voltak. Én voltam . Ez büszkeséggel töltött el hogy ilyen pontosan letudott rajzolni. A lap aljára egy piros szívecske volt rajzolva. Ezt meg kellett örökítenem. Elővettem a telefonom és lefényképeztem. A többi képen szintén én voltam . Ez hihetetlen, hogy valaki ennyire szeressen valakit. Ahogy nézegettem a rajzokat nyílt az ajtó és Lily lépett be rajta.
-Ezeket te rajzoltad ? - kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon.
-I-igen, de te nem tudod hogy nem szép dolog másnak a cuccai közt kutakodni ? - próbáld szidalmazni elpirulva . Az én kis vadmacskám.
-Most haragszol rám?- Kérdeztem tőle, de nem tudott válaszolni a kérdésemre mert újból lecsaptam a kívánatos ajkaira.
-Csókunkat Lily szakította meg.- elmegyek fürödni. Ugye itt maradsz?
-Egész éjszaka ha szeretnéd.

2010. november 1., hétfő

6. fejezet



(Lily szemszög)

Reggel arra keltem hogy csörög a vekkerem. Lecsaptam a kezemmel, de mikor ránéztem csak úgy kipattantam az ágyból. Reggel fél hét és én itt fekszek az ágyon a tegnapi cigaretta szagú ruhámban.Gyorsan berohantam a fürdőbe, majd megnyitottam a meleg vizet. Ruháimat ledobáltam a szennyes kosár mellé mert áradt belőle a dohány szag. A hajam megszagolva jobbnak láttam ha a fél tubus sampont rányomom. A meleg víz annyira ellazította mindenem hogy már nem fájt a lábam a magassarkúmtól. A sminkem az éjszaka folyamán elfojt így nagy nehézségek árán tudtam csak levakarni magamról. Kiszállva a zuhany alól betekertem magam egy törölközőbe és visszamentem a fürdőből. A szobámba érve még kissé kómásan mentem oda a szekrényemhez ruha után kutatva. Ebben a pillanatban 2 erős kar fonódott a derekam köré, majd nyomott az illető egy csókot a nyakamra. Ijedten fordultam hátra és két igéző aranybarna szempárral találtam magam szembe. Emmett.
-Te mi a fenét keresel itt ? És hogy jutottál be a házba ? - de nem tudtam befejezni mert egy hideg kéz fogta be a számat.
-Csssss.... Tegnap elrohantál és nem tudtam veled megbeszélni. Anyukád engedett be, elhoztam a kardigánod , mert ott maradt a kezemben .
-Köszi! Elfordulnál, felszeretnék öltözni ?! - kérdeztem mikor észrevettem hogy egy szál törölközőben állok előtte :D
-Ó engem nem zavar! - húzta kaján vigyorra a száját.
-De engem igen. - válaszoltam fújtatva, majd találomra kiválasztott ruhákkal bevonultam a fürdőbe. Pechemre egy mélyebb kivágású felsőt sikerült kiválasztanom :)
A fürdőszobából kilépve Emmett végignézett rajtam majd elismerően füttyentett egyet.
-Khm... gondolom nem csak azért jöttél hogy a kardigánom visszahozd.
-Nem teljesen. - felelte.
-Akkor miért kerülöd a témát? A barátnőd most biztos ribancnak tart.
-Emmával vége van.
-Az este történtek után biztos nem fog hozzád kar kitárva rohanni.
-Én szakítottam vele...
-Megbocsájtott azok után amit látott? - kérdeztem hihetetlen-kedve.
-Meg de én már mást szeretek.
-Akkor most miért nem azzal az illetővel vagy?
-Itt vagyok. Én téged szeretlek Lily. Hülye voltam hogy nem láttam be.
-De akkor miért kellett ehhez Emma?
Mert én veszélyes vagyok rád nézve.
-Én biromm a rossz fiúkat ;D
-Ezt nem így értettem.
-Akkor hogy? - néztem rá kérdőn.
-Ebbe jobb ha nem folysz bele. - jelentette ki határozottan.
-Miért?
-Mert ez egy olyan dolog amit jobb ha nem tudsz!
-De akkor is miért?
-Mert féltelek, és ha elmondanám akkor lehet hogy már nem is lennél kíváncsi rám. - mondta nagyon komolyan.
-Rendben - adtam fel a próbálkozást, egyszer majd csak elmondja.
-Amit a beszélgetés elején mondtál, hogy szakítottál Emma-val miattam azt komolyan gondoltad?
-Ilyenekkel nem szoktam viccelődni. - mondta komolyan.
-De én azt hittem, hogy utálsz engem. - néztem rá értetlenül.
-Nem utállak, csak nem akartam, hogy veszélybe keveredj miattam.
-De nem lennék veszélyben, mert ott lennél velem :) - mosolyogtam rá édesen.
- Térjünk csak vissza arra, hogy komolyan gondolod azt hogy szeretsz engem? - folytattam tovább a mondókámat.
-Igen. Mikor először megláttalak már akkor tudtam, hogy majd nem tudom magam távol tartani magam tőled. Ezért utaztam el, és ezért próbáltam meg Emma-val, de mindig csak te jártál a fejemben - válaszolta.
- Értem, ennek csak örülni tudok, mert én is így érzek irántad, de én nem jöttem össze senkivel. Bennem a barátnőim tartották lelket, mert azon a héten amikor nem voltál itthon olyan rossz kedvem volt. - vallottam be neki.
- Mit szólnál ahhoz ha péntek este elmennénk moziba? - kérdezte egy mosoly kíséretében.
Ettől a mosolyától is majd elolvadtam, ez volt az egyik kedvencem.
- Rendben, benne vagyok. - válaszoltam.
Ezután kikísértem a bejárati ajtóig
-Legyen további szép napod! - mondtam neki. Majd hirtelen megcsókolt, ez csók teli volt érzelmekkel, mint vággyal, szerelemmel és még sorolhatnám. Mikor elváltunk egymástól rám mosolygott
- Most már az lesz - mondta, majd még egy apró puszi után beült a kocsijába és elhajtott. Igazán boldognak éreztem magam, amikor bekúszott a látóterembe anyukám arca.
- Na ki volt ez a helyes srác - kíváncsiskodott.
-Az egyik barátom aki elhívott egy randira - válaszoltam
- Milyen barát az aki megcsókolja a másikat? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.
-Jól van elmondok mindent, de akkor ne szólj bele a mesémbe - kértem meg őt.
-Okés, megígérem - válaszolta komolyan.
Feltelepedtünk a nappaliban lévő kanapéra és elkezdtem a mesémet, de azt a részt kihagytam amikor arról beszélt Emmett, hogy van egy titka amit majd idővel elmond. Szóval ott tartottam a mesében, hogy meg láttam Em-et és Emma-t a suliban kézen fogva menni.
-Hogy lehet az hogy egy másik lánnyal van, ha téged szeret? - vágott a szavamba anya.
-Anya megígérted! - néztem rá rosszallóan.
-Igaz - folytasd.
Aztán elmondtam neki, hogy a szórakozó helyen Emmett megvédett egy részeg pasitól, majd megcsókolt amit a barátnője látott. Ezek után Emma És Emmett szakította, és ma visszahozta a kardigánom, majd szerelmet vallott és elhívott randira. A mese délelőtt után felvonultam a szobámba, majd rádőltem az ágyamra. A nagy unatkozásomban elővettem a rajz cuccomat és elkezdtem rajzolni.
Mikor úgy gondoltam hogy kész vagyok felemeltem, hogy megnézzem, de megszólalt valaki a hátam mögül. :)