7. fejezet

(Emmett szemszöge)

Utána akartam menni Lilynek de valaki megfogta hátulról a vállam.
-Jasper engedj el. Nem hagyom hogy elfusson.
-Utána mehetsz, de előbb meg kell beszélned Emmával.
-Engedj, haza megyek és egyszer és mindenkorra elrendezem a dolgokat :)
-Ne csinálj hülyeséget! - tette a vállamra a kezét, majd küldött felém egy nyugalom hullámot .
-Kössz, Öcskös így már mindjárt más .
Ezek után beültem a terepjárómba, majd hazahajtottam. A villához érve feltéptem az ajtót majd felrobogtam a lépcsőn és kopogás nélkül nyitottam be a közös hálónkba, ahol Emma csomagolta a ruháit bőröndjeibe.
-Emma nézd, sajnálom.Előbb el kellett volna mondanom neked.
-Ugyan mit? Hogy: szia Emma járnál velem, de csak azért hogy elfelejtsek egy ember lányt. Legyél kérlek a játékszerem. Hát kössz mondhatom igazán jó fej vagy. Pedig már kezdtem azt hinni hogy van esélyem nálad ennyi év után, és jelentek neked valamit, de valljuk be tévedtem.
-Én tényleg nagyon sajnálom. Nem így terveztem.
-Kitörölhetem magam a sajnálatoddal. És amúgy hogy gondoltad, ha szabad tudnom? Ellébecolsz velem 300 évig és közben csak azért vagy velem hogy elfelejtsd az éppen aktuális ember lányt? Hát köszi szépen sokkal jobb lett volna.
Bőröndjeivel ledübörgött a lépcsőn, majd búcsút vett a családom többi tagjától akik a nappaliban várták.
-Köszönök mindent. - mondta majd végig ölelt mindenkit.
-Ne köszönj semmit, jó lett volna ha több ideig maradsz. - próbálta anyám szépíteni a menthetőt, nem sok sikerrel.
-Ebben az esetben jobb hogy előbb kiderültek a dolgok. - mondta Emma, majd kiment a bejárati ajtón.
Mikor az autó reflektorai már nem világították be az erdőt, Carlisle a telefonhoz sietett majd felhívta Ryennéket. Pár csengés után egy női hang szólt bele a telefonba .
-Szia Szonja! Itt Carlisle.
-Szia ! Történt valami? A hangod olyan gondterheltnek hallatszik.
-Igazából mondhatjuk hogy történt.
-Úriisten! Ugye nem Emmával.
-Hát szóval az a helyzet hogy Emma és Emmett szakítottak, és elég durván váltak el szóval szükségünk lenne Ryen képességére. Pontosabban Emmának lenne szüksége rá.
Ryennek a memória egy részének a törlése illetve módosítása volt a képessége.
-Persze ez csak természetes. Szeretnék én arról tudni hogy mi történt???
-Nem hiszem. - mondta Carlisle majd elköszönt és lerakta a kagylót.
-Köszönöm. - mondtam apámnak majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Nem tesz semmit. A fiaimért bármit.
-Ezt akkor sem érdemeltem meg, amiért így bántam Emmával.
-Azt tetted amit jónak láttál. - mondta apám - de menj és nézd meg hogy Lily épségben haza ért e?
-Már indulok is. Kirohantam az erdőbe .Majd meg sem álltam Lilyék házáig. A szobája pont az erdőre néz így feltűnés nélkül tudtam bejutni a házba. Szerelmem az ágyán feküdt egyenletesen lélegezve , kisírt szemekkel és abban a ruhában, amelyben a discoban volt.
Borzalmas volt így látni, de nem mertem hozzá érni nehogy felébredjen. Miattam sírta álomba magát. De holnap akkor is beszélnem kell vele. Akkor sem állíthatok be úgy hogy : csókolom Lilyvel szeretnék beszélni ugyanis vele csaltam meg a barátnőm de nekem ő kell még ezek után is. Nem, ez így nem lesz jó. Kéne valami alibi hogy miért jövök. Megvan. Kölcsönveszem a kardigánját amit a buliba hozott magával. Majd a ruhadarabbal kiugrottam az ablakon és futottam egészen a házunkig. A nappaliba érve levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a plazma tv-ét. Számomra elég lassan jött el a reggel. Úgy fél hét fele indultam el itthonról a terepjárómmal, háromnegyedre értem oda. Persze nem hajtottam úgy mint egy őrült. Bekopogtam az ajtón, amit egy mosolygós fekete hajú, közép magas nő nyitott ajtót.
-Jó reggelt! Emmett Cullen vagyok Lily egyik barátja és azért jöttem mert tegnap a kezemben maradt a kardigánja. - mondtam egy szívdöglesztő mosoly mellett.
-Szia! Lily anyukája vagyok, gyere beljebb. Úgy hallottam hogy már csörgött a vekkere szóval ébren van. Nyugodtan menj fel hozzá. - mondta egy mosoly kíséretében.
-Köszönöm! mondtam majd kettesével szedve a lépcsőket felrobogtam Lily szobájába.
Bár Őt nem találtam a szobában, a víz csobogást hallottam a fürdőből. Leültem a fal melletti hintaszékbe és vártam mikor jön már ki végre. Egyszer csak megjelent a szobában egy szál törölközőbe csavarva és a szekrényben kezdett kutakodni, nyilván valami ruha után. Csendben odaléptem hozzá, majd hátulról átfontam karjaimat a derekán, és lágy csókot nyomtam a nyakába. Ijedten fordult hátra de szemeiben egy csöpp meglepettséget nem tapasztaltam.
-Te mi a fenét keresel itt ? És hogy jutottál be a házba ? - de nem tudta befejezni mert egy hideg kéz fogta be a száját.
-Csssss.... Tegnap elrohantál és nem tudtam veled megbeszélni. Anyukád engedett be, elhoztam a kardigánod , mert ott maradt a kezemben .
-Köszi! Elfordulnál, felszeretnék öltözni ?! - kérdezte mikor észrevette hogy egy szál törölközőben áll előttem :D
-Ó engem nem zavar! - húztam kaján vigyorra a számat
-De engem igen. - válaszolta fújtatva, majd találomra kiválasztott ruhákkal bevonult a fürdőbe. Pechére egy mélyebb kivágású felsőt sikerült kiválasztania :)
A fürdőszobából kilépve végignéztem rajta majd elismerően füttyentettem egyet.
-Khm... gondolom nem csak azért jöttél hogy a kardigánom visszahozd.
-Nem teljesen. - feleltem.
-Akkor miért kerülöd a témát? A barátnőd most biztos ribancnak tart.
-Emmával vége van.
-Az este történtek után biztos nem fog hozzád kar kitárva rohanni.
-Én szakítottam vele...
-Megbocsájtott azok után amit látott? - kérdeztem hihetetlenkedve.
-Meg de én már mást szeretek.
-Akkor most miért nem azzal az illetővel vagy?
-Itt vagyok. Én téged szeretlek Lily. Hülye voltam hogy nem láttam be.
-De akkor miért kellett ehhez Emma?
-Mert én veszélyes vagyok rád nézve.
-Én bírom a rossz fiúkat ;D
-Ezt nem így értettem.
-Akkor hogy? - nézett rám kérdőn.
-Ebbe jobb ha nem folysz bele. - jelentettem ki határozottan.
-Miért?
-Mert ez egy olyan dolog amit jobb ha nem tudsz!
-De akkor is miért?
-Mert féltelek, és ha elmondanám akkor lehet hogy már nem is lennél kíváncsi rám. - mondtam nagyon komolyan.
-Rendben - adta fel a próbálkozást.
-Amit a beszélgetés elején mondtál, hogy szakítottál Emma-val miattam azt komolyan gondoltad?
-Ilyenekkel nem szoktam viccelődni. - mondtam komolyan.
-De én azt hittem, hogy utálsz engem. - nézett rám értetlenül.
-Nem utállak, csak nem akartam, hogy veszélybe keveredj miattam.
-De nem lennék veszélyben, mert ott lennél velem :) - mosolygott rám édesen.
- Térjünk csak vissza arra, hogy komolyan gondolod azt hogy szeretsz engem? - folytatta tovább a mondókáját.
-Igen. Mikor először megláttalak már akkor tudtam, hogy majd nem tudom magam távol tartani tőled. Ezért utaztam el, és ezért próbáltam meg Emma-val, de mindig csak te jártál a fejemben - válaszoltam.
- Értem, ennek csak örülni tudok, mert én is így érzek irántad, de én nem jöttem össze senkivel. Bennem a barátnőim tartották lelket, mert azon a héten amikor nem voltál itthon olyan rossz kedvem volt. - vallotta be nekem. Nagyon aranyos volt.
- Mit szólnál ahhoz ha péntek este elmennénk moziba? - kérdeztem egy mosoly kíséretében.
- Rendben, benne vagyok. - válaszolta.
Ezután kikísért a bejárati ajtóig.
-Legyen szép napod! - mondtam, majd hirtelen megcsókoltam, ez csók teli volt érzelmekkel, mint vággyal, szerelemmel és még sorolhatnám. Mikor elváltunk egymástól rám mosolygott.
- Most már az lesz - mondta, majd még egy apró puszi nyomott az arcomra.
A kocsimhoz érve hallottam meg ahogy Lily anyukája kérdőre vonja kedvesemet a ,, helyes fiú honlétéről". Gyorsan beindítottam a motort és leparkoltam a másik utca elején, majd berohantam az erdőbe és a Lilyék háza előtt álló fára másztam minden feltűnés nélkül. Innen hallani lehetett az egész beszélgetést.
- Na ki volt ez a helyes srác - kíváncsiskodott az anyukája.
-Az egyik barátom aki elhívott egy randira - válaszolta Lily.
- Milyen barát az aki megcsókolja a másikat? - hallottam a nagyon helyén való kérdést.
-Jól van elmondok mindent, de akkor ne szólj bele a mesémbe - kérte meg őt. De aranyos.
-Okés, megígérem - válaszolta az anyukája komolyan.
Feltelepedtek a nappaliban lévő kanapéra és elkezdte a meséjét, de azt a részt kihagyta amikor arról beszéltem, hogy van egy titkom amit majd idővel elmondok neki. Szóval ott tartott a mesében, hogy meg látott engem és Emma- val a suliban kézen fogva menni.
-Hogy lehet az hogy egy másik lánnyal van, ha téged szeret? - vágott a szavába az anyukája.
-Anya megígérted! - hallottam a durcás választ
-Igaz - folytasd.
Aztán elmondta neki, hogy a szórakozó helyen megvédtem egy részeg pasitól, majd megcsókoltam amit Emma látott.
- Ezek után Emma És Emmett szakítottak, és ma visszahozta a kardigánom, majd szerelmet vallott és elhívott randira. - vallotta be Lily és a hangján érezni lehetett az álmodozást.
Úgy döntöttem hogy este vissza megyek a szobájába és ha ébren van akkor beszélgetek vele, ha pedig már alszik akkor vigyázom az álmait. Haza érve a világ legidegesítőbb kishúga ugrott a nyakamba visítozva.
- Wíííííííííí ,sikerült, sikerült, sikerült . Ezt meg kell ünnepelnünk. - sikítozott és ugrált örömében mint egy öt éves kislány ki most tudta meg hogy mehet Disneylandbe.
-Nyugi Alice, ugye az ünneplés alatt nem azt értetted hogy Te, Bella, és Anyu vásároltok , nekünk meg megengeditek hogy hozzuk a szatyrokat? - kérdeztem a z egyértelmű dologra , bízva abban hogy most nem ezt érti ünneplés alatt, de be kellett látnom hogy hiába reménykedtem.
-De, pontosan. Már indulhatunk is. Viharzott ki az ajtón és már tépte is fel a kocsi ajtaját.
-Mint egy rossz öt éves, - nevetett a jelenet láttán Anya és Apa.
-Szerintem nem lesz elég a Volvo és a Terepjáró. - mondtam látva húgom lelkesedésén.
-Igazad van fiam, hozom az én autóm is :) - mondta Carlisle.
Ezek után elindultunk Port Angelesbe.
Alig hogy megérkeztünk Alice- ék máris megcélozták a ruhaboltokat. Vagy ötven üzletet bejártunk , de idegesítő kishúgomnak még ez sem volt elég.
-Drágám már nem fogunk beférni a sok szatyor mellé a kocsiba. - lépett felesége mellé Jasper és egy lágy csókot nyomott a szájára.
-Tudom de egy dolog még hiányzik. - nézett hugicám boci szemekkel férjére.
-És mi lenne az ? Egy raktár épület otthonra hogy elférjünk ettől a halom ruhától? - kérdeztem egy nagy mosoly kíséretében.
-Nagyon vicces Emmett, de nem. Két hét múlva lesz Lily szülinapja. Gondolom nem szeretnél egy doboz bombonnal odaállítani.
-Ez teljesen kiment a fejemből, de mit forgatsz a fejedben? Nem szeretnék nagy bulit neki és méreg drága ajándékokat, hiszen még csak pár órája vagyunk együtt és még ez sem hivatalos.
-Csak egy holdfényes gyertyavacsorát .Egy szép de visszafogott, ám, mégis elegáns ékszerrel. - mosolygott mindentudóan a világ legfelpörgetett vámpírja.
-Alice a méregdrága ajándékok közé szokták sorolni az ékszereket is.
-Láttam hogy nagyon örülni fog neki, és mint mondtam visszafogott és elegáns lesz, azok ppedig nem drágák, szóval nyugi nem kényeztetjük el a kicsikét. Még. - darálta el mondani valóját fél másodperc alatt, és már húzott is az ékszer bolt felé.
A boltba érve Alice rögtön kiszúrta a megfelelő darabot, bár ez nem volt nehéz neki, hiszen van hozzá érzéke és már amúgy is látta a látomásában.
-Ezt szeretnénk! - tette az eladó elé a pultra.
-Szép darab! Bársony dobozba rakjam ? - kérdezte a mosolygós eladó.
-Igen, legyen szíves.
-Milyen alakú legyen? Van négyzet, kör, szívecske...
-Szívecskésbe kérnénk!
-Máris. Parancsoljanak. 1.350 dollár lesz.
-Tessék. - adtam oda a pénzt az eladónak. Köszönjük. Viszlát.
-Én köszönöm. További szép napot!
-Viszont.
-Köszönöm Húgi! Ölelgettem meg Alice-t.
-Érted bármit, de ugye megszervezhetem a vacsorát is? - nézett rám nagy aranybarna szemeivel.
-Hát nem is tudom...hangon
-Emmett McCarty Cullen - kezdte el felháborodott hangon - ha nem szólok hogy két hét múlva szülinapja lesz akkor elfelejted. Valljuk be hogy elég sok mindent köszönhetsz nekem.
De nem tudta befejezni mert kezemmel betapasztottam a száját. Ekkor már mindenki nevetett azon hogy a kis törpe mi mindenem feltudja kapni a vizet, és hogy ilyen könnyű átverni.
-Csak vicceltem Húgi természetesen te szervezed meg, csak olyan jó látni mikor felfújod magad mint egy pulyka.
-Ne félj ezt még nagyon meg keserülöd.- jött volna nekem, de Jasper elkapta hátulról és maga felé fordította.
-Menjünk haza Szívem és majd ott mutasd meg mekkora vadmacska vagy de természetesen nekem. ;D
-Érted bármit drágám. - változott át a kis harcos egy szelíd doromboló kiscicává. - Veled még nem végeztem.- nézett rám gyilkos tekintettel.
-Szerintem jobb ha félsz és menekülsz a másik irányba .- kuncogott mellettem Edward.
- Azért jobb lenne nem szétszedni a házat mint legutóbb mikor összevesztetek azon hogy kinél legyen a távirányító. - szólt lágy hangon Esmee.
-Megígérjük Anyu. - mondtam majd mindnyájan elindultunk a kocsijaink felé.
Haza érve nyolcszor kellett fordulni míg minden szatyrot betudtam cipelni, ugyan is az volt a büntetésem a kis tréfám miatt hogy egyedül kellett becipelnem az összes cuccot. Jasper és Edward persze nagyon jót szórakoztak rajtam.
Mikor kész lettem felmentem átöltözni és már indultam is Lilyék háza felé. Amikor megérkeztem a szobájába éppen egy rajzot nézegetett.
-Szép lett. - mondtam majd az ágy besüppedt mellettem.
-Úristen te az ablakon keresztül jöttél be? - kérdezte Lily meglepett és ijedt arccal.
-Igen, de nem lett koszos a fal. - mondtam egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Szerinted én a fal miatt aggódok? Ha leesel eltörhet a.....
De nem tudta befejezni mert lecsaptam az ajkaira. Egy ideig nem mozdult de utána észbe kapott és viszonozta csókomat. A szíve kihagyott azután pedig őrült tempóba kezdett.
A rajzot ledobta a földre én pedig rágördültem a fél súlyommal nehogy összenyomjam. Pár perc múlva ő szakította meg a csókunkat levegőért kapkodva, de mihelyst pótolva lett neki folytattuk ott ahol abba hagytuk.
Csókunk vad volt. Tele érzelmekkel, és szerelemmel, szeretettel. Csak egy lentről felszűrődő hang szakította meg.
-Lily vacsora. Szólt az anyukája a lépcső aljáról.
-Máris megyek anyu! - kiabált le kedvesem.
-Mindjárt visszajövök, addig lécci ne csinálj semmi hülyeséget.
Nyomott egy gyors csókot a számra majd le robogott az ebédlőbe. Fent minden egyes szót tisztán hallottam.
-Kivel beszélgettél oda fent. - kérdezte az anyukája gyanakvóan.
-Skypolok Natival és Lindsyvel. - hazudott folyékonyan. Az én csajom.
-Értem. fasírtot csináltam meg sült krumplit. - szólt az anyukája lágyabb hangon.
Innentől csak lényegtelen dolgokról volt szó. tudom hogy nem szép dolog de egy kicsit kutakodtam az íróasztalán. Egy tucat rajz volt rajta melyek inkább portrénak voltak mondhatók , már csak azért is mert felismertem a személyeket rajtuk. Az első rajzon az anyukája és a másik illető pedig biztos hogy az apukája. A másodikon a két másik lány aki vele szokott lenni a suliban és az a srác. A harmadik egy izmos fekete hajú kigyúrt srácot ábrázolt akinek aranybarna szemei voltak. Én voltam . Ez büszkeséggel töltött el hogy ilyen pontosan letudott rajzolni. A lap aljára egy piros szívecske volt rajzolva. Ezt meg kellett örökítenem. Elővettem a telefonom és lefényképeztem. A többi képen szintén én voltam . Ez hihetetlen, hogy valaki ennyire szeressen valakit. Ahogy nézegettem a rajzokat nyílt az ajtó és Lily lépett be rajta.
-Ezeket te rajzoltad ? - kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon.
-I-igen, de te nem tudod hogy nem szép dolog másnak a cuccai közt kutakodni ? - próbáld szidalmazni elpirulva . Az én kis vadmacskám.
-Most haragszol rám?- Kérdeztem tőle, de nem tudott válaszolni a kérdésemre mert újból lecsaptam a kívánatos ajkaira.
-Csókunkat Lily szakította meg.- elmegyek fürödni. Ugye itt maradsz?
-Egész éjszaka ha szeretnéd.